‘Személyes’ címkével ellátott bejegyzések

Malév (1946-2012)

2012. február 3. péntek

Hát ennyi volt, sikerült ezt is tönkretenni. Rettentően felbosszantott ma ez a dolog és csak azért nem írom le azokat a keresetlen szavakat, amelyek nem rég eszembe jutottak ezzel kapcsolatban, mert ide a blogra nem lennék hajlandó ilyent kitenni.

A mai napon a malev.hu oldalán egy sajtóközlemény fogadta (először csak magyarul, később már angol nyelven is) a látogatókat:

A Malév Zrt. sajtóközleménye

2012. február 3-án 06:00 órakor leállt a Malév

Az Igazgatóság döntése alapján a kár minimalizálása érdekében elrendeli a magyar nemzeti légitársaság üzemszerű működésének beszüntetését. Ennek értelmében február 3-án 06:00 órától, 66 évnyi csaknem folyamatos működés után, nem szállnak fel Malév repülőgépek.

„Sajnos bekövetkezett az, amitől a legjobban tartottunk, és aminek elkerüléséért mindent megtettünk. Bár az utóbbi napokig még volt remény az üzemeltetés folytatására, és az utasok bizalma töretlen volt, de az utóbbi napokban megjelent információk hatására a szolgáltató partnerek elvesztették bizalmukat, és egyik napról a másikra elkezdték előre kérni az általuk nyújtott szolgáltatások kifizetését. Ez olyan mértékben gyorsította fel a pénzkiáramlást, hogy mára már tarthatatlanná vált a légitársaság helyzete. Ismert az is, hogy a tulajdonos a legjobb szándéka ellenére az EU elmarasztaló határozatát követően nem tud további anyagi forrást biztosítani a működéshez. Mindezeket figyelembe véve az Igazgatóság úgy döntött, hogy elrendeli a magyar nemzeti légitársaság üzemszerű működésének beszüntetését. Valamennyi utasunktól elnézést kérünk.” – jelentette be Limburger Lóránt vezérigazgató.

[…]

Az ezzel kapcsolatos tweet a Twitteren:

Emlékezzünk vissza azokra az időkre, amikor még jól eső érzéssel nézhettük ezt a reklámot, ill. gondolhattunk hazánk légitársaságára (egyébként ez számomra a világ 3 legjobb reklámzenéjének egyike).

Egyetlen kép…

2011. december 12. hétfő

Nézzétek meg ezt a képet, mielőtt tovább olvasnátok, de a képen lévő személyeket hagyjátok figyelmen kívül. Nektek mi ugrik be erről a képről elsőnek?

Nem tudom, hogy másnak mi, de amikor nem rég – valójában teljesen mást keresve – rábukkantam erre a képre a Google-ben az indexképek között, akkor én egyből felkiáltottam, hogy: Afrika! (pedig egyetlen egy néger és egyetlen egy akácia sincs a képen).

Aztán egy klikk és egyből bejön a kép alatti kísérőszöveg:

Every journey began in Africa.

Valami különös hangulata van ennek a földrésznek, még sokszor így, egy ilyen kisméretű képen keresztül is. Akik már a kezdetektől olvasták a blogom, azok tudják, hogy oda vagyok Afrikáért – na jó, lehet, hogy ezt még így egy az egyben nem írtam le – és így már talán mindenki számára érthető, hogy amikor megláttam ezt a képet, akkor legszívesebben repülőre ültem volna és irány Afrika…

A kép nagyobb méretű változata ide kattintva érhető el (szándékosan nem a bejegyzés elején linkeltem be).

Amúgy a kép egy táskareklám, ami a Louis Vuittonnak készült. A fotózásról pedig találtam is egy werk videót a YouTube-on, amit itt megtekinthet az, akit esetleg érdekel (sajnos nem HD).

Egyszer eljön az a nap, amikor Kelet-Afrikából, egy szállodában ülve fogok írni egy bejegyzést ide (természetesen jó sok fotót mellékelve), ezzel valóra váltva az egyik álmom, ill. színesítve a blogom korábbi bejegyzéseit is… 🙂

Van úgy, hogy nincs semmi…

2011. november 24. csütörtök

Tényleg semmi, mint például az utóbbi jó másfél hétben. Pontosabban fogalmazva több minden is történt, de egyik sem olyan, amiről érdemes lett volna egy külön bejegyzést írni, úgy hogy most ömlesztve megemlítenék néhány dolgot (nem feltétlenül időrendi sorrendben). Nem szeretem ezeket a bejegyzéseket, de néha-néha kell ilyen is.

Minecraft: az elmúlt héten megjelent a Minecraft 1.0.0, amely már a kezdetektől fogva hatalmas siker. Mire a játék hivatalos kiadása megjelent, Notch már régen milliókat keresett vele – euróban. Így kell ezt csinálni. 🙂

Negyven éves lett a mikroprocesszor: a múlt héten lett 40 éves az Intel 4004-es mikroprocesszora, mely a világ első ilyen lapkája volt. Hihetetlen a mai processzorok teljesítménye és áramfelvétele a 4004-eséhez képest és egyre hihetetlenebbek ezek a nagy évszámok is az IT történelmében.

Siri: ezzel kapcsolatban is írnék pár sort (ismertető a Siriről angol nyelven). Mint minden fontosabb technikai újításnak, így ennek is el kell indulnia valahonnan. Ez egy úttörő munka most, ami évek múlva fogja kiforrni magát, amikor már nem kell megnyomni egyetlen egy gombot sem az aktiválásához. Ha a lakásban, irodában, kocsiban (vagy bárhol) hozzá szólunk, azt fel fogja ismeri és elvégzi az adott műveletet (elindítja a légkondit, bekapcsolja a TV-t, beállítja a hőmérsékletet, a további lehetőségek pedig végtelenek). Most még sokan nem értik, legyintenek egyet és, azt mondják, hogy ezt már évekkel ezelőtt tudták a Nokia telefonok, de nem. Ez nem az. Ne akarja senki összehasonlítani az egy-egy szavas parancsokat feldolgozó szoftvereket és az akár összetett mondatokat feldolgozó és megértő, folyamatosan tanuló technológiát egymással. Ez egy teljesen más dolog és tetszik vagy nem, ez lesz a jövő.

Facebook: nagyjából eddig tartott, hogy viszonylag szívesen jártam fel a Facebookra. Egyre kevesebbet vagyok fent és egyre jobban kezdem azt érezni, hogy nincs szükségem arra a sok szemétre, amit az ismerősök egy elég nagy része az üzenőfalra felvisz (bocs mindenkitől). Naponta jóval száz felett van a Mail.app-be beérkező e-mailek és RSS-ek száma és egyszerűen azon felül már nincs kapacitásom még arra is, hogy ezeket végignézzem még úgy sem, hogy gyorsan átfutva legördítek a lap aljára a legutolsó elolvasott bejegyzésig.

Ez élet sötétsége

2011. november 12. szombat

A héten néhány nap alatt sikerült elolvasom (ez nálam rekordidőnek számít) Frank E. Peretti: Ez élet sötétsége című könyvét, amit szinte egyszerűen nem tudtam letenni (ez sem nagyon fordult elő még velem). E könyv folytatása Áttörés a sötétségen címmel jelent meg – meg fogom szerezni és el fogom olvasni azt is.

Az Amerikai Egyesült Államokban nagy sikert aratott könyv szinte kézzel fogható és a bibliai világképpel teljes összhangban álló módon mutatja be az embereket körülvevő szellemvilágot: a démonokat és az angyalokat. Bepillantást nyerünk a szellemi harc valóságába, meggyőződhetünk az ima szükségességéről és erejéről. A regény hatására keresztények millióinak újult meg az imaélete. A cselekmény annyira izgalmas, hogy a legjobb krimikkel is felveheti a versenyt, a témáról pedig bátran elmondható: ilyen még nem volt!

Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, egyszerűen lebilincselő olvasmány. 🙂

Ősz, 2011

2011. október 31. hétfő

Ismét beköszöntött a legkedvesebb évszakom, az ősz, mely magával hozza a sárguló faleveleket, a hűvösebb időt és ilyenkor néha-néha érezni, amikor a távolból felénk fújja a szél az égetések miatt felszálló füst szagát…

Sajnos az idei őszi fotózás megint elmarad, részben időhiány, részben technikai okok miatt, de hamarosan írni fogok egy bejegyzést arról, hogy mivel telt az utóbbi hónapok nagy része és az idei év milyen változást hozott számomra.

Reggeli

2011. szeptember 17. szombat

Alapjában véve több minden van, ami nem jó ezen a képen, de a színek miatt mégis ki kell tennem – meg persze azért, hogy legyen egy ilyen is. 🙂

Ez volt a ma reggeli „tízperces projekt”, most pedig nyomás vissza dolgozni.

A Mac OS X ereje

2011. augusztus 14. vasárnap

Több, mint 73 nappal, 6 órával és 31 perccel ezelőtt kapcsoltam be a Mac-et. Most viszont eljött az ideje az újraindításnak, mert már jó ideje ott figyeltek az újraindítást is igénylő frissítések a Software Update ablakban. Ha jól rémlik, akkor Debian alatt valamivel több, mint 250 nap volt az eddigi uptime rekord (parancssoros környezet, web- ill. FTP szerver), Windows alatt pedig valami 2 hét körüli időre emlékszem.

A Mac-et ha nem használom, akkor csak sleep módba teszem, ahogy talán a legtöbb Mac felhasználó. Nagyjából 2 másodperccel az Apple menü Sleep menüpontjára való kattintás után már alszik is és kb. ugyanennyi időre van szüksége, hogy az óránként néhány wattot fogyasztó alvó állapotból felébredjen és az összes ablakot a tartalmával együtt a sleep előtti állapotban lássam viszont. Ez főleg akkor hasznos, ha előre láthatólag valamiért hosszabb ideig nem vagyok gépközelben (ez nálam azt jelenti, hogy kb. 20-30 percnél tovább).

Többen kritizálták már a sleep módban történő árampazarlást, de azt sokan nem tudják, hogy ez a fogyasztás ilyenkor minimális (tényleg csak néhány watt). Ha valakinél otthon egy órára véletlenül bekapcsolva marad a TV, akkor az gyakorlatilag több áramot elhasználhat, mint naponta egy Mac alvó állapotban…

Ahhoz pedig, hogy ennyi legyen az uptime, nem kell más, mint vagy egy kis szerencse (hogy hónapokig ne legyen áramszünet), vagy pedig egy szünetmentes tápegység – ahogy erről korábban már írtam is. Mondjuk a Security Update-eket sem a legjobb kihagyni, ezek viszont sajnos ilyen újraindítást igénylő dolgok.

Egyébként még mindig a Leopardot nyúzom és nem hiszem, hogy mostanában válatni fogok Snow Leopardra (pedig a polcon pihen egy az XMS-ből vásárolt páldány), Lionra meg főleg nem. Hiába számít réginek, vagy elavultnak a Leopard, egyelőre a stabilabb működést sokkal többre értékelem, mint a technikai újításokat. Természetesen, ha lenne egy valamilyen második Mac is a házban, akkor biztosan kipróbálnám a Liont, de így inkább egyelőre nem kockáztatom meg.

Gyorsan utána számoltam, hogy ha netán ismét uptime rekordot szeretnék dönteni, akkor mostantól kezdve nagyjából október végéig kellene mennie kikapcsolás és újraindítás nélkül. Ha pedig a következő 17 napban nem kell újraindítani, akkor elmondhatom magamról, hogy idén nyáron összesen csak két alkalommal kapcsoltam be a gépet… 🙂

Foursquare

2011. július 2. szombat

Arról, hogy pontosan mi is az a Foursquare, a negyedik bekezdésben, egy rövidke bevezető után írok picit részletesebben.

Már egy ideje piszkált a dolog (Twitteren sokszor látom, hogy az általam követettek rendszeresen bejelentkeznek különböző helyekre), ezért néhány napja letöltöttem az alkalmazást és ma kipróbáltam működés közben is.

Sokkal jobb móka a check-in, ha mi csináljuk, mint ha csak másokét látjuk a Twitteren vagy a Facebookon. A lakóhelyem környezetében 12 új helyet vittem fel ma (ahol lehetett, ott hozzáadtam a pontos címet, kategorizáltam a helyet, ill. ahol szükségesnek láttam, ott a helyet jelző tűt manuálisan odébbtettema térképen). Holnap előre láthatólag pedig megint teszek pár kört kocsival és próbálok felvinni új helyeket. Mondjuk ennek az alkalmazásnak talán nem én vagyok a célközönsége, mert mostanában egyáltalán nem utazom sokat, viszont ennek ellenére nagyon rá lehet kattanni és úgy tűnik, hogy ez nekem sikerült is. 🙂

Mi is az a Foursquare és mire jó?

Az alábbi néhány mondatot több helyről szedtem össze és a saját meglátásom alapján módosítottam, ill. pontosítottam rajta (elég sokat), így most az általam megszokottaktól eltérően a forrásmegjelölés elmarad.

A Foursquare egy olyan, leginkább okostelefonokon futó, helymeghatározáson (GPS) alapuló mobil alkalmazás, mellyel a felhasználók virtuálisan bejelentkezhetnek üzletekbe, kávézókba, éttermekbe, vagy egyéb helyekre. A készülék a beépített GPS segítségével, cellainformációk, vagy WiFi alapú hálózat alapján meghatározza a térbeli helyzetünket és egy listát ajánl fel azokról a közelünkben található helyekről, melyeket már valaki korábban felvitt a rendszerbe. Ebből a listából kiválaszthatjuk a tartózkodásunknak megfelelő helyet, ennek hiányában pedig mi is hozzáadhatunk a Foursquare adatbázisához új helye(ke)t. Ezek után bejelentkezhetünk az adott helyre (check-in), megosztva ismerőseinkkel, barátainkkal helyzetünket.

Persze most sokan azt mondják, hogy ez egy butaság, miért kürtöljem szét a világnak, hogy épp merre járok. Erre a válaszok elég egyszerűek. Egyrészt nem kell rendszeresen használni az alkalmazást, másrészt ha épp úgy adódik, akkor egyszerűen tudjuk tudatni ismerőseinkkel, hogy merre járunk. Harmadrészt – ha vannak olyan ismerőseink, akik szintén regisztráltak – láthatjuk azt, hogy ők hova jelentkeznek/jelentkeztek be, ami bizonyos esetekben még hasznos is lehet. Negyedrészt pedig vannak helyek, ahol pl. az első bejelentkezésért cserébe mondjuk bizonyos kedvezményeket kaphatunk. A fentieken túl pedig, a fejlesztők picit játékosra vették a dolgot, így a bejelentkezések alkalmával – a helytől és azok számától függően – különböző pontokat és jelvényeket szerezhetünk, így akár versenyre is kelhetünk ismerőseinkkel, hogy ki szerez belőlük többet. Biztos vagyok benne, hogy idővel lesznek még egyéb olyan új dolgok is, amik ezzel a bejelentkezősdivel össze lesznek kötve.

Hogyan tudom használni?

Először is nem árt, ha van kéznél egy okostelefon. E bejegyzés írásakor a Foursquare iPhone, Android és BlackBerry készülékeken érhető el. Elvileg működik más telefonokról is, amin van böngésző, mobilnet, WiFi, de ezt nem próbáltam és nyilván nem is hozza azt az „élményt”, amit egy natív alkalmazás nyújt.

Ezután regisztráljuk magunkat a foursquare.com/signup oldalon (vagy az alkalmazáson belül), majd a beállítások után egyből bejelentkezhetünk bárhova (check-in).

A fenti szolgáltatást össze tudjuk kapcsolni a Twitter és a Facebook fiókjainkkal, így azok, akik nem használják, szintén tudomást szerezhetnek róla, hogy merre járunk. Azt azonban nem árt, ha a fejünkben tartjuk, hogy nem biztos, hogy másoknak is annyira tetszik, ha azzal van tele az üzenőfal és a timeline, hogy ötpercenként bejelentkezünk valahova.

Szóval csak módjával érdemes használni. 🙂

Hiba a tranzakció feldolgozása közben

2011. június 11. szombat

Az egyik legnagyobb hazai banknál van bankszámlám, melyhez biztosítanak webes elérhetőséget, így itthonról is tudom intézni a pénzügyi dolgokat, ha épp úgy alakul.

Most arról nem írok, hogy a belépést is mennyire körülményesen csinálták meg, meg hogy az egész rendszer mennyire nehézkesen és lomhán működik, inkább csak a képen szereplő hibaüzenetre szeretnék fókuszálni.

Első látásra semmi extra, látszólag a buta felhasználó hibája miatt jött elő a hibaüzenet, mert nem tudja, hogy egyszerre csak egy levelet lehet megteninteni és ebből adódóan egyet lehet megtekintésre bejelölni is. Azonban aki picit figyelmesebben jár-kel a világban és megnézi a képet (eseteg feljesztői szemmel nézi), észreveheti azt, hogy miért is írtam meg ezt a bejegyzést.

Nézzük az elejéről. Ezen a felületen jelölőnégyzetekkel (checkbox) lehet kijelölni a megtekintésre felsorolt leveleket. Ebből az ember feltételezné, hogy többet is ki lehet jelölni, hiszen a checkbox egyik nagyon hasznos tulajdonsága pontosan ez. Legalábbis amikor programozást tanultam, akkor azt tanították, hogy ez erre való, és én bizony az elmúlt 10+ évben így is használtam. Az esetek 99%-ban így is működik mindenhol.

Ha több lehetőség közül csak egyet lehet választani, akkor rádiógombot szokás használni (radio button), hiszen ott biztosítva van, hogy az egy csoporton belül található gombok közül mindig csak egy lehet bejelölve. (Az megint más kérdés, hogy egy fejlesztő néhény perces plusz munkával meg tudja oldani azt is, hogy vagy csak egy jelölőnégyzet vagy akár több rádiógombot is ki tudjon jelölni a felhasználó, de alapjában véve mindegyiket arra célszerű használni, amire tervezték.)

Tehát ezen a webes felületen még kellett legalább még egy elágazást rakni a kódba, ami megvizsgálja, hogy hány jelölőnégyzet van kijelölve és ha ez a szám egynél nagyobb, akkor meg kell jeleníteni az adott hibaüzenetet is. Plusz munka a fejlesztőnek (csak pár perc, de akkor is), a objektumokat nem kimondottan rendeltetésszerűen használjuk és bosszantó azoknak, aki erről az egyedi megoldásról megfelejtkeznek és egyszerre kettő (vagy a nagyon bátrak három, esetleg mégtöbb) jelölőnégyzetet is bejelölnek.

Most erről a nevetségesen apró dologról azért írtam bejegyzést, mert egyrészt fordított esetben tőlem, mint fejlesztőtől nem fogadnának el ilyesmit (sokkal egyszerűbb dolgokba is belekötöttek már) és jönnének a kérdések, hogy akkor ez most miért ilyen és miért nem olyan, stb. Másrészt pedig egy banknál, ahol néhány évente rendszeresen kicserélik a márványlapokat, mert annyi a pénz, hogy az ablakon folyik ki, ott ezzel egyáltalán nem foglalkoznak és simán megengedhetnek maguknak ennél sokkal nagyobb dolgokat is.

Álmodozó

2011. május 14. szombat

Bizonyára szinte mindenki látta már az 1492 – A Paradicsom meghódítása című filmet (aki nem, az feltétlenül pótolja be). Nem szoktam filmekről írni, de ma kivételt teszek és mára ebből szeretnék felidézni egy jelenetet úgy, hogy nem indoklom meg a miértet.

Kolumbusz (Gérard Depardieu) az új világ felfedezése után még többször áthajózta az óceánt, azonban a dolgok igyekezete ellenére sem pont úgy történtek, ahogy azt szerette volna. Ráadásul nem is nézte mindenki jó szemmel a tevékenységét még Amerika felfedezése után sem. Így volt ezzel a következő filmrészletben szereplő Sanchez (Armand Assante) is.

Kolumbusz a királynőnél volt meghallgatáson, utána pedig megállította Sanchezt, innen indul a párbeszéd – (nem szó szerinti) fordítás a videó alatt:

Sanchez: Maga álmodozó.
Kolumbusz: Nézzen oda. Mit lát?
Sanchez: Tornyokat, palotákat, civilizációt és csúcsokat látok, melyek az égig érnek.
Kolumbusz: Ezeket mind olyan emberek építették, mint én.
Akármeddig él Sanchez, egy különbség soha sem változik meg köztünk. Én elértem a célomat. Maga nem.

Persze ez a párbeszéd úgy jön át igazán, ha megnézzük a filmet az elejétől.

U.i.: bocs rossz minőségű videóért, az angol nyelvű verzióért és a fordításért, de nincs meg a magyar változat. Az angol szöveg, ill. a forgatókönyv szövege alapján pedig a fordítás ennyire futotta. 🙂