‘Windows’ címkével ellátott bejegyzések

Wunderlist

2012. március 29. csütörtök

Valamikor tavaly megírtam egy bejegyzést arról, hogy ki akarom próbálni a Wunderlistet és hogy mennyire tetszetős szoftver mindamellett, hogy Mac, Windows és Linux alatt, ill. többféle mobil eszközön is elérhető, ráadásul teljesen ingyenes.

Aztán szépen töröltem az itt a blogon megírt vázlatot, mert olyant dolog történt, amire egyáltalán nem számítottam. Először is telepítettem a programot, próbálgattam, szépen felvittem egyenként a már korábban összeírt, közel százas listámat egymás után. Mindezt persze regisztráció nélkül, de engedte a Wunderlist, nem panaszkodott, hogy nem lehet. Aztán kitaláltam, hogy felteszem a telefonra is és ott ahhoz, hogy szinkronizálni lehessen, már meg kellett csinálni a regisztrációt (ami teljesen logikus dolog). Regisztráltam, bejelentkeztem a programba és ekkor egy teljesen üres felület fogadott. Eddig ebben sincs semmi különleges, mivel korábban nem voltam bejelentkezve és nem vittem fel az adott felhasználói azonosítómmal semmit. Igen ám, de a kijelentkezés után eltűnt a korábban felvitt összes tétel a listákról és sehogy sem lehetett visszahozni ezeket a teendőket. Na ez volt az a pillanat, amikor töröltem a blogbejegyzés vázlatát és úgy döntöttem, hogy inkább nem írok semmit…

Ma viszont elhatároztam, hogy használni fogom, bár nagyon nem tetszik az, hogy online vannak tárolva a dolgaim. Persze semmi takargatni valóm nincs, semmi olyan nincs a teendőim között, amit ha más látna, bármilyen probléma lenne, de akkor is ezek olyan dolgok, amiket nem szívesen adok ki a kezeim közül.

Na mindegy, ameddig nem lesz másik alternatíva, addig ezt fogom használni, mert a bevezetőben leírtakon kívül több előnye is van (persze van néhány hátránya is). Ezeket most megpróbálom összeszedni és leírni a teljesség igénye nélkül. Pontosabban azokat a dolgokat írnám le, melyek nekem tetszenek és amelyek nem tetszenek a Wunderlist nevű alkalmazásban.

Ami tetszik

  • Multiplatform alkalmazás, elérhető minden olyan eszközön, amelyen szükségem van rá
  • Tetszetős grafikus felület (azért van pár dolog benne, ami elég furán néz ki, de ez most mindegy)
  • Adatok szinkronizálása a többi eszközzel, gyakorlatilag folyamatosan
  • Tetszőlegesen meg tudom osztani a listákat más emberekkel, így össze tudunk dolgozni egy adott projektben, így mindenki naprakész marad
  • Választható hátterek

Amit hiányzik

  • Ütemezett és ismétlődő feladatok (ezekre nekem nagy szükségem lenne, remélem, hogy előbb vagy utóbb bele fog kerülni valamelyik frissítéssel)

Ami nem tetszik

  • Felhőben tárol mindent, ha bejelentkezünk és ha össze akarunk dolgozni (persze, tudom, hogy ennek ez az egy járható útja van, ezzel tisztában vagyok, csak valahogy még nem szoktam hozzá, ill. zavar)
  • Gyakori szinkronizálás (egy apró zöld kis ikon jelzi animációval a szinkronizálást és én ezt túl gyakran látom forogni :) )

Nagyjából ennyi. Látható, hogy sokkal több előnye van, mint amennyi hátránya, ezért is döntöttem a rendszeres használat mellett. Nyilván ezer funkciót bele lehetne még tenni, amitől böhöm nagy és lassú lenne, de valójában elég jól használható így is.

Akit érdekel, az itt tudja elérni a Wunderlist weboldalát.

Korábban próbáltam a Things-et is, ami nem rossz, de fogalmam sincs, hogy mire gondoltak, amikor azon agyaltak a készítői, hogy mennyibe kerüljön, egyszerűen az már a lehúzás kategória…

Dropbox

2012. január 15. vasárnap

A Dropbox valószínűleg már régóta nem hír azok számára, akik figyelemmel kísérik az IT világ híreit, ill. érdeklődnek az újdonságok iránt, viszont úgy gondolom, hogy sokaknak még jól jöhet ez a bejegyzés erről a felhő alapú, részben ingyenes szolgáltatásról.

A Dropbox egy olyan szoftver, ill. egy olyan szolgáltatás melynek segítségével a felhőben megoszthatjuk magunkkal vagy másokkal a fájljainkat. Leginkább az FTP tárhely alternatívájaként tekinthetünk rá. Ha egy-egy fájl e-mailben való elküldése a mérete miatt problémás lenne, FTP tárhelyünk viszont nincs, vagy esetleg több gépen szeretnénk megosztani bizonyos fájlokat, akkor tudjuk igazán hasznát venni a Dropboxnak.

A feltöltésnél a fájlokat ugynúgy könyvtárakba rendezhetjük, mint a saját gépünkön, de megadhatjuk, hogy mely könyvtárak legyenek publikusak (természetesen feltölthetünk úgy is valamit, hogy nem publikus). Az egyik nagyon nagy előnye a Dropboxnak az, hogy ez egy úgynevezett multi-platform alkalmazás. Ez azt jelenti, hogy nem csak Windows alatt, hanem Mac-en és Linux alatt is használhatjuk, sőt, a Dropbox elérhető különböző mobil eszközökről is.

Kiknek érdemes használni?

Én leginkább két esetben találom nagyon nagy segítségnek a használatát: az egyik az, amikor valakivel minél gyorsabban szeretnénk megosztani egy-egy viszonylag nagyobb méretű fájlt – ilyenkor csak ráhúzzuk a Dropbox könyvtárra a fájlt, a feltöltés után pedig elküldjük ismerősünknek a fájl publikus linkjét és már le is tudja tölteni a neki szánt anyagot.

A másik eset az az, amikor több gépen dolgozunk és vannak olyan fájlok, melyekre mindegyik gépen szükség lehet. Ilyenkor mindegyik gépre beállítjuk (ugyanazt) a Dropbox fiókot és egyből oda mentjük el a fájlokat: ebben az esetben az összes gépről mindig elérhető lesz az anyag.

A Dropbox könyvtárunk úgy néz ki, mint a gépünkön egy bármilyen másik könyvtár, de az erre a könyvtárba húzott fájlt a Dropbox a háttérben szépen, észrevétlenül elkezdi feltölteni a felhőbe és amint ez megvan, az azonnal elérhetővé válik.

2 GB tárhely ingyen

Az alap csomag egyből 2 GB ingyenes tárhelyet biztosít a regisztráció után (ez egészen 8 GB-ig növelhető ismerősök meghívásával). Akinek nem lenne elég a 2-8 GB és tetszik neki a szolgáltatás, az plusz tárhelyre fizethet elő és 50, 100, vagy akár 1000 GB tárhelye is lehet.

Ha valaki számára ez érdekesnek tűnik és úgy gondolja, hogy érdemes megcsinálni az ingyenes regisztrációt (2 perc az egész), akkor az többek között ezen a linken megteheti:

Megjegyzés: ha valaki a fenti linkre klikkelve regisztrál, akkor amellett, hogy Ő is megkapja a 2 GB-nyi ingyenes induló tárhelyet, engem is hozzájuttat +250 MB-hoz mindaddig, ameddig a fiókom el nem éri a 8 GB-os limitet.

A Mac OS X ereje

2011. augusztus 14. vasárnap

Több, mint 73 nappal, 6 órával és 31 perccel ezelőtt kapcsoltam be a Mac-et. Most viszont eljött az ideje az újraindításnak, mert már jó ideje ott figyeltek az újraindítást is igénylő frissítések a Software Update ablakban. Ha jól rémlik, akkor Debian alatt valamivel több, mint 250 nap volt az eddigi uptime rekord (parancssoros környezet, web- ill. FTP szerver), Windows alatt pedig valami 2 hét körüli időre emlékszem.

A Mac-et ha nem használom, akkor csak sleep módba teszem, ahogy talán a legtöbb Mac felhasználó. Nagyjából 2 másodperccel az Apple menü Sleep menüpontjára való kattintás után már alszik is és kb. ugyanennyi időre van szüksége, hogy az óránként néhány wattot fogyasztó alvó állapotból felébredjen és az összes ablakot a tartalmával együtt a sleep előtti állapotban lássam viszont. Ez főleg akkor hasznos, ha előre láthatólag valamiért hosszabb ideig nem vagyok gépközelben (ez nálam azt jelenti, hogy kb. 20-30 percnél tovább).

Többen kritizálták már a sleep módban történő árampazarlást, de azt sokan nem tudják, hogy ez a fogyasztás ilyenkor minimális (tényleg csak néhány watt). Ha valakinél otthon egy órára véletlenül bekapcsolva marad a TV, akkor az gyakorlatilag több áramot elhasználhat, mint naponta egy Mac alvó állapotban…

Ahhoz pedig, hogy ennyi legyen az uptime, nem kell más, mint vagy egy kis szerencse (hogy hónapokig ne legyen áramszünet), vagy pedig egy szünetmentes tápegység – ahogy erről korábban már írtam is. Mondjuk a Security Update-eket sem a legjobb kihagyni, ezek viszont sajnos ilyen újraindítást igénylő dolgok.

Egyébként még mindig a Leopardot nyúzom és nem hiszem, hogy mostanában válatni fogok Snow Leopardra (pedig a polcon pihen egy az XMS-ből vásárolt páldány), Lionra meg főleg nem. Hiába számít réginek, vagy elavultnak a Leopard, egyelőre a stabilabb működést sokkal többre értékelem, mint a technikai újításokat. Természetesen, ha lenne egy valamilyen második Mac is a házban, akkor biztosan kipróbálnám a Liont, de így inkább egyelőre nem kockáztatom meg.

Gyorsan utána számoltam, hogy ha netán ismét uptime rekordot szeretnék dönteni, akkor mostantól kezdve nagyjából október végéig kellene mennie kikapcsolás és újraindítás nélkül. Ha pedig a következő 17 napban nem kell újraindítani, akkor elmondhatom magamról, hogy idén nyáron összesen csak két alkalommal kapcsoltam be a gépet… :)

Ajtókitámasztó és levélnehezék

2011. február 19. szombat

Úgy tűnik, hogy a címben szereplő tárgyakká változtatja a régebbi számítógépeket a Windows XP-re feltelepített 3-as szervízcsomag (SP3). Gondolom, hogy a fenti megállapításon sok olvasóm már réges-régen túl van, én viszont az utóbbi években nem sok Windows-al ellátott gépet használtam, nem is nagyon telepítettem, így lemaradtam ezekről a dolgokról (szerencsére). Most persze lehetne mondani, hogy ne tíz éves szoftvereket emlegessek, meg különben is, ott a Vista vagy a Windows 7, de vannak esetek, amikor ez nem ilyen egyszerűen működik.

A hét második felében egy 5 számítógépből álló gépparkot telepítettem újra: 2 GHz-es gépek, 512 MB RAM, eredeti, Windows telepítőlemez (még valami első szériás, így minden frissítést utólag kell feltenni). A fenti konfiguráció 2003-ban még teljesen jónak számított, mára már viszont eléggé elavult. Egy ilyen gép – amennyiben csak az XP van fent és nincsenek rajta a szervízcsomagok – tűrhető sebességgel használható, nem kell hosszú perceket várni egy-egy szoftver indítására sem, így egyszerűbb feladatok elvégzésére (mondjuk egy irodai környezetbe) tökéletesen megfelel. Mivel nem nagyon van pénz az adott intézményben mostanában hardveres és/vagy szoftveres bővítésekre, így nem maradt más választás, mint a jó öreg XP feltelepítése, majd az elérhető frissítésekkel valamennyire kompenzálni a telepítőlemezen lévő szoftver kiadása óta eltelt hosszú-hosszú időt.

Tisztában vagyok vele, hogy milyen a régebbi kiadású operációs rendszerek támogatottsága (semmilyen, más platformokon sem), de számomra érthetetlen, hogy egy szervízcsomag telepítése ennyire lomhává tesz egy gépet. Mégpedig azért, mert az esetek többségében pont olyan gépeken kell ezeket a frissítéseket elvégezni, ahol valamiért (pl. technikai, vagy anyagi okok miatt) nem oldható meg az újabb operációs rendszerre történő frissítés. Tehát egy ilyen szervízcsomagnak egy rakás olyan dolgot kellene tartalmaznia, ami összességében nem hogy lassítja, hanem gyorsítja a gépet (az Apple-nek ez már korábban sikerült, de az utóbbi időben ők sem remekelnek ezen a téren). Persze azzal is tisztában vagyok, hogy a mai világban, amikor minden a pénz körül forog, nem fog egy rakás redmondi mérnök azzal foglalkozni, hogy egy operációs rendszer utolsó szervízcsomagjába mit tegyenek még bele, amivel le tudnak faragni a felhasznált CPU/RAM mennyiségéből…

A gépek újratelepítésére fordított idővel kapcsolatban pedig inkább nem írok semmit, de az biztos, hogy ennyi homokórát rég láttam, mint amit az elmúlt napokban… :)

Na mindegy, ennek a bejegyzésnek a tartalmán már régen túlhaladt az idő, az egész nem más, mint egy (valójában nem alaptalan) napi morgolódás a részemről, amit most megosztottam másokkal is.

Office for Mac 2011

2010. október 18. hétfő

Már évek óta nem használok Microsoft termékeket, mivel először sikerült zökkenőmentesen Ubuntura, majd később Macre váltanom. Túlzás nélkül állíthatom, hogy azóta szinte alig van bajom a szoftverekkel (kivéve a Flash-től fagyogató Safarit, ill. a néha rakoncátlankodó nyomtató-drivert), hatalmas a különbség a stabilitás terén a fent említett rendszerek között – az Ubuntu és a Macintosh javára, természetesen.

Azt hiszem, hogy egy Windowsról frissen áttérő átlagfelhasználó Macintosh alatt leginkább két Microsoft terméket hiányolhat: az egyik az MSN, a másik pedig az Office for Mac programcsomag.

Az MSN-nek létezik Mac-es változata, de mivel nekem az az első telepítés után egyből le is fagyott és később is stabilitási gondok voltak vele, ezért maradtam az Adiumnál, ami egy remek kis IM szoftver, ráadásul többféle protokollt és fiókot is képes kezelni egyszerre.

Az Office-nak is létezik Mac-es változata (a legújabb az Office for Mac 2011), amit tegnap este bátorkodtam is feltelepíteni, kipróbálás céljából. Használni különösebben nem szerettem volna – nekem tökéletesen megfelel az iWork – egyszerűen csak azért tettem fel, hogy lássam, mennyit fejlődött mióta utoljára láttam (a 2008-as változat iszonyatos lassú volt, így azt is szintén nagyon gyorsan elfelejtettem annak idején).

Az Office for Mac 2011 a telepítés után egyből átrendezte a Dockot, telepakolta a Word, Excel, PowerPoint, stb… indítóikonjaival (amire egyébként nem kérte senki), ezen felül pedig kérdés nélkül átvette az iCal-tól a default calendar application szerepét. Természetesen ennyivel nem érte be, úgy döntött, hogy nem is adja vissza és onnantól kezdve az iCal minden indításakor figyelmeztetett, hogy szeretném-e, ha mégis csak az iCal lenne az alapértelmezett. Szerettem volna, persze, de hiába jelöltem be, mert az Office nem így gondolta…

Szóval volt pár év nyugalmam, ami alatt már szinte sikerült teljesen elfelejteni, hogy milyen az, amikor okoskodik egy szoftver és rá akarja erőltetni a felhasználóra a dolgait. Merthogy az utóbbi években egyszerűen csak használtam a gépet, nem jöttek a felesleges buborékok, nem éreztem, hogy rendezkedne bármelyik program is a gépen – a mai napig. Úgy hogy az Office for Mac 2011 rövid pályafutása a gépemen ma reggel véget is ért. Töröltem és ezek után nem is akarok jónéhány évig Office-t látni újból, inkább maradok az iWork-nél.

Tudom, hogy a fent leírtak egy Windows-felhasználónak nem nagy dolgok, de azt is tudom, hogy csak azért nem, mert annyira hozzá vannak szokva az ilyenhez, hogy már észre sem veszik – és nem is nagyon van mihez viszonyítani…

Egyébként az összes pozitív benyomásom az Office for Mac 2011-el kapcsolatban: a korábbinál szebbek lettek a programok ikonjai, szebb kezelőfelületet kaptak és jóval gyorsabban is indulnak az egyes szoftverek. Ezek után viszont a többi újdonság és változtatás már nem érdekelt, egyszerűen töröltem a gépről az egészet.

Freemail hírlevél

2010. július 17. szombat

Freemail hírlevél

Amióta csak emlékszem rá, a Freemail hírlevele mindig így nézett ki, függetlenül attól, hogy Windows vagy Ubuntu volt a gépen, The Bat!-ot, Thunderbird-öt, vagy Outlook Express-t használtam. Természetesen Mac-en is olvashatatlan Mail és Thunderbird alatt egyaránt. Azt hozzátenném még, hogy egyik levelezőprogramban sem piszkáltam a default beállításokat.

Azt nem hinném, hogy ez csak nálam jelenik meg így az egész országban és azt sem, hogy ennyi felhasználó közül a több, mint tíz év alatt senki sem jelzett vissza nekik. Valamint az sem, hogy a fejlesztők sem vették észre. Akkor most hogy is van ez?

Élet a Windowson túl

2010. március 28. vasárnap

Az Ubuntu 9.10 kezelőfelülete

Mivel túlnyomórészt Windows-felhasználók látogatják ezt a blogot és az ismerőseim nagy része is Windowst használ, ezért szeretnék írni arról, hogy milyen az élet a Windows nevű operációs rendszer nélkül, egészen pontosan azon túl.

Épp a héten mosolyogtak meg megint azért, mert egy kb. 4-5 perce homokórázó Windows XP mellett állva kijelentettem, hogy ilyen Linux és Mac alatt nincs. Sajnos a Windowst használóknak teljesen természetes, hogy folyton a homokórára kell várni, vírusírtót kell telepíteni, folyton a rendszert kell karbantartani és nem egyszer nem segít más a problémákon, mint egy újratelepítés. Az eddigi “csúcstartó” Windows XP, amit ismerek, az egy kb. 5 éve feltelepített példány, de hozzá tartozik az is, hogy ez egyrészt nagyon ritka eset, másrészt pedig mára már az is nagyon belassult annak ellenére, hogy szinte csak szövegszerkesztésre és netezésre van használva.

Sajnos sokan nem is tudják, hogy a Windowson túl is van élet és nem is csak egy lehetőség van a váltásra, ráadásul azoknak is a nagy része ingyenes…

(tovább…)