2012. augusztus havi archívum

Videotorium – Tudomány egyenes adásban

2012. augusztus 29. szerda

A Videotorium jelenleg 4300+ oktatással és kutatással kapcsolatos videót tartalmaz, melyek hossza összesen több, mint 1800 óra. Hogy mi is pontosan a Videotorium? Idézet az oldalról:

[…] a felsőoktatás és kutatás szereplői számára létrehozott videó/audió megosztó portál, amely helyet és professzionális megjelenési formát biztosít a felsőoktatási intézményekben, kutatóintézetekben és közgyűjteményekben készített videó-tartalom számára. A Videotoriumot 2010 júniusában indította el – a hazai felsőoktatási és kutatói hálózati infrastruktúra üzemeltetője és fejlesztője – a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Intézet

Engem leginkább a számítógéptudománnyal kapcsolatos kategória érdekelt, szépen össze is válogattam azokat a videókat, melyekre kíváncsi vagyok (több, mint 30 van a listámon, melyek közül már néhányat sikerült megnéznem). Több is van köztük, ami már majdnem tíz éves és ha már nem is aktuális teljes mértékben az adott anyag, mégis hiánypótlónak érzem őket a magyar weben.

Érdemes megnézni a többi kategóriát is, szinte mindenki találhat magának olyan tartalmat, ami hasznos, vagy érdekes lehet.

Igazságszolgáltatás az USA-ban

2012. augusztus 25. szombat

Ma @ottoolah egyik tweetjének köszönhetően két, számomra nagyon érdekes blogbejegyzést olvashattam arról, hogy hogyan működik az amerikai igazságszolgáltatás, ill. a döntéshozatal egyes ügyekben. Jöjjön néhány bekezdés, kedvcsináló gyanánt.

Korán reggel érkeztem, több száz ember gyűlt össze egy nagy teremben. Egy rövid videóval magyarázták el az esküdtszék lényegét és az esküdtek kiválasztásának a menetrendjét. Ezután egy idős bíró bácsi beszélt (mesteri szónok volt), mire a végére ért, mindenki kitüntetve érezte magát, hogy részt vehet az igazságszolgáltatás nagyszerű intézményében! Ezt megelőzően úgy gondoltam, hogy a jogot ismerő bíróknak kell vitás ügyekben döntést hozniuk, nem változó összetételű és intelligencia-hányadosú jöttmenteknek. Ahogyan a sokat vitatott fegyvertartási jog, az esküdtszék elméleti magyarázata is röviden az, hogy így nem tud a hatalom a polgárok fölé kerekedni és elnyomni őket. Nem a bíró kezében van a döntés, hanem a polgárokéban, nem tud a bíróság a polgárok kárára susmusolni.

[…]

A délután során egyre több esküdt jelöltet ismertünk meg, nagyon érdekes arcok jöttek össze. Volt jogi egyetemi hallgató, idős fekete néni, egyetemi irodista, étteremtulajdonos, menzai alkalmazott, építőmunkás, nyugdíjas katona, postás, mikrobiológus, házépítők boltjában eladó, fiatal tanárnő, festő-mázoló, idős mexikói bácsi. Mindenki mesélt egy kicsit a munkájáról és a családjáról, a bírónő érdeklődő kérdéseire válaszolva.

[…]

Reggel egy rövid bírói bevezető után rögtön az ügyvédek jutottak szóhoz, mindkettő ismertette az álláspontját (opening arguments), próbáltak szimpatikusnak, határozottnak de barátságosnak látszani. Az egész műsor az esküdtek meggyőzésére irányult, végig hozzánk beszéltek, nem a bíróhoz vagy egymáshoz, mi utcai ruhában, kényelmes székekben ültünk, ők öltönyben és nyakkendőben álltak…

Amikor ilyeneket olvasok, akkor mindig az jut eszembe, hogy lehet, hogy a bolygónk másik felére kellett volna születnem.

Akit érdekel a teljes írás, az itt olvashatja el: Tizenkét dühös ember (mobil változat erre) és Tizenkét még dühösebb ember (mobil változat). A mobil verziókat azért linkeltem be, mert szerintem az jóval kényelmesebben olvasható a fehér háttér miatt.

Ha pedig tetszett a fent belinkelt két blogbejegyzés és érdeklődsz az USA iránt, akkor meghallgathatsz Ottóval egy interjút a Gombapresszó ezen adásában.

Adatok a felhőben

2012. augusztus 19. vasárnap

Bár kétség kívül erre tart ma a világ, de engem mégis rettentően zavarnak a felhőben tárolt adatok (ezt korábban már egy-két blogbejegyzésben említettem). Itt most nem a Facebook profilokra, a Dropboxra, meg az egyéb, közösségi oldalakra gondolok, az teljesen rendben van (mert ott van lehetőség arra, hogy körültekintően tegyük ki a nagy nyilvánosság elé az adatainkat). Amikkel problémám van, azok a következők: minden olyan szolgáltatás, amit napi szinten (pl. munkára) használunk és használat közben nincs időnk mérlegelni azt, hogy az adott tartalom mennyire szenzitív a számunkra, vagy nem tudjuk külön megszabni azt, hogy az adott fájl mégse menjen fel a felhőbe és nincs a rendszerben más alternatíva a helyi tárolásra. Inkább írnék néhány példát, hogy érthetőbb legyen.

iCloud — Az ugye az Apple felhő szolgáltatása, ahova (beállításoktól függően) számítógépünkről vagy iOS-t futtató eszközeink valamelyikéről a fájlok elkészítésének pillanatában elindul az adott tartalom feltöltése az Apple szervereire azért, hogy ezeket a fájlokat lehessen szinkronizálni a többi eszközzel.

Naptárak és GTD alkalmazások, melyek a felhőbe szinkronizálnak, Google dokumentumok — Ezek megint remek szolgáltatások, hasznosak, könnyen elérhetők bárhonnan, ugyanakkor ez megint az a kategória, amikor minden adatunk egyből megy a felhőbe, szinte válogatás nélkül, vagy esetleg egyből oda mentjük el úgy, hogy még szinkronizálni sem kell.

Gmail — Ez a fentiektől picit eltér. Ebben az a nagyon zavaró számomra, hogy a levelezésem tartalma alapján a Google rendszere nekiáll hirdetéseket ajánlgatni: ha váltok néhány PHP-vel kapcsolatos, vagy bármilyen más, ilyen tárgyú levelet, akkor rögtön jönnek pl. a webfejlesztős állásajánlatok a bannereknél. Ez megint nagyon kényelmes, a rendszer úgy dolgozik, hogy (szinte) mindenkinek jó: jó annak, aki a reklámozza magát, hiszen sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy olyan személy látja a reklámot, akinek az releváns. Jó az adott személynek is, mert nagyobb valószínűséggel talál olyan reklámot, amit pont őt érdekli. Végül pedig jó a Google-nek, mivel az általa közvetített reklám célba ér, kattintanak, a kattintás után pedig leveszi a maga hasznát. Nekem viszont nem jó, mert úgy érzem, hogy figyelnek. Tudom, hogy nem kis kínai emberek vannak a másik oldalon és nem azok kapcsolják a leveleimhez a releváns hirdetéseket, hanem egy algoritmus és abban a másodpercben akár több tíz- vagy százezer másik felhasználóval is megtörténik ugyanez, de akkor is olyan érzése van az embernek, hogy figyelik.

Feltörhetetlen rendszer nem létezik

Egy hatalmas nagy adag naivitás kell ahhoz, hogy bárki elhiggye: az adott rendszert, amin az adatai vannak, nem lehet feltörni, vagy hogy soha sem kerülhetnek nyilvánosságra az adatai. Ez nem igen függ az adatainkat tároló cég nagyságától sem, mert bármilyen rendszert feltörni pusztán csak szakértelem és idő kérdése. Ráadásul még a nagy cégek sem tesznek meg közel sem mindent azért, hogy adatainkat biztonságban tárolják, elég csak arra gondolni, hogy az utóbbi időben hány nagy cégtől szivárogtak ki kódolatlanul a jelszavak (értsd: a szerveren sem volt kódolt formában tárolva).

A veszély máshonnan is jöhet

Nem csak a szerverek feltörése miatt problémásak a felhőben tárolt adataink, hanem egyéb, külső tényezők miatt is azok lehetnek. Képzeljük el, hogy egy ország kormánya, vagy pl. az EU hoz egy rendeletet és máris egyből megváltozik az, hogy a felhasználók adataihoz kik férhetnek hozzá. Aki most legyint egyet és azt mondja, hogy ilyen nincs, az nézzen picit utána pl. a SOPA/PIPA/ACTA rövidítéseknek, de több olyan, EU-s törvény is napvilágot látott már, amit nem igazán vernek/vertek nagy dobra — pont a súlyosságuk miatt.

Belülről jövő veszély

Igen, ilyen is van, említenék is egy példát: sok hónappal ezelőtt a Dropbox-nál valaki elállított valamit (a fejlesztők közül), így egy időre minden fiók publikus lett, mindenki számára. Nem rég pedig Androidon sikerült az Instagram csapatának publikussá tenni egy időre a privát képeket úgy, hogy azokat szintén bárki láthatta. A fenti két példákon kívül persze másikakat is lehetne említeni, nem csak ez a kettő volt.

Egészséges paranoia

Az emberek egyre jobban hozzászoknak, hogy gyakorlatilag árucikkek lesznek, egyre természetesebb lesz az, hogy az adataikban algoritmusok turkálnak és olyan információkat szednek ki belőle, vagy állítanak össze, mely eladható. Ezért az interneten a paranoia egy teljesen egészséges dolog. Fogadj meg egy jó tanácsot: soha ne adj meg másoknak a kelleténél több információt magadról, mert szinte bármikor könnyen visszaélhetnek vele.

Minecraft 1.3.1

2012. augusztus 10. péntek

Gigantikus méretű frissítést kapott néhány napja a Minecraft, mely az 1.3.1-es verzióval érkezett: a hibajavításokon kívül rengeteg (több, mint 200) újítás, ill. módosítás is belekerült a játékba, mely sokkal, de sokkal gyorsabb lett az előző verziónál a CPU/RAM/sávszélesség optimalizációnak köszönhetően.

A teljes lista itt tekinthető meg az újdonságokról, módosításokról és javításokról – még a végigolvasása is fárasztó, vajon milyen lehetett a fejlesztés? 😀

Utóbbi időben nem játszottam vele semmit, de valamikor augusztusban vagy szeptemberben egy szombat délutánt vagy estét csak erre fogok fordítani.

Amit az internet- és mobilszolgáltatók tudnak rólunk

2012. augusztus 3. péntek

Malte Spitz német zöldpárti képviselő egy a Deutsche Telekommal folytatott per során megkapta azokat a saját magára vonatkozó adatokat, melyeket a mobiltelefon-szolgáltatók egy EU-s törvény értelmében folyamatosan eltárolnak – mindenkiről, így rólunk is (6 hónap és 2 év közötti időszakról van szó).

Az adatokat Spitzék feldolgozták és feltették egy térképre a Zeit Online oldalára oldalára, így bárki megnézheti azt, hogy hat hónap alatt Spitz mikor, merre járt, mikor telefonált, mikor küldött SMS-t.

Spitz a telefonszolgáltató által rendelkezésre bocsátott adatokat eredeti formájában is közzétette – akit nem érdekel olyan részletesen a dolog, annak valami ilyesmit kell elképzelni (pontosan 35.830 sornyi adat, klikk a nagyításért):

A történetet maga Spitz mondja el nagyjából tíz percben egy TED előadáson. Érdemes megnézni, tanulságos.

Valójában persze nem azzal van a baj, hogy ezeket az adatokat rövidebb ideig eltárolják, hiszen bizonyos esetben akár életet is menthetnek, vagy segíthetnek pl. a hálózatfejlesztésben. A baj azzal van, hogy ha egyszer egy szép napon ezekkel az adatokkal valakik (és itt most nem éppen magánszemélyekre gondolok) visszaélnek és olyan dolgokra használják fel őket, amire nem szabadna.

Az eredeti írásra a HVG oldalain bukkantam rá.