‘Afrika’ címkével ellátott bejegyzések

A legkedveltebb bejegyzések a blogon

2012. november 27. kedd

Lassan három éve lesz, hogy elkezdtem blogolni, azóta igyekszem havonta legalább 6-8 bejegyzést közzétenni. Most összeszedtem azokat a bejegyzéseket, melyek a kapott lájkok alapján a legnépszerűbbek. Volt köztük számomra pár meglepetés, de ezt majd a lista után részletezem.

#like #pi bejegyzés címe lájkok száma
1 1 Twitter magyarul 64
2 2 Twitter regisztráció 56
3 3 Facebook Timeline kikapcsolása 49
4 120 Ősz, 2011 19
5 57 Hungaroton Music Store 12
6 83 Egyetlen kép… 11

#like: rangsor a kapott lájkok alapján
#pi: rangsor az oldalmegtekintések alapján (page impressions) a blogbejegyzések kötött (a cím- és aloldalak, valamint a tag-eket kilistázó oldalak nélkül)

Azért írtam, hogy volt köztük meglepetés, mert vannak bejegyzések, melyeknek az elkészítési ideje egyáltalán nem áll arányban a kapott lájkok számával. Ilyen pl. az, amikor órákig tart elkészíteni egy bejegyzést (pl. Az Ubuntu 10.04 LTS telepítése, vagy az A MySQL és a Mac OS X) és szinte alig érkezik rá lájk (itt érdemes megjegyezni, hogy ettől függetlenül az oldalmegtekintések alapján a Az Ubuntu 10.04 LTS telepítése bejegyzés a rangsorban a negyedik).

Ugyanakkor vannak olyan is, amikor leírok pár mondatot, beszúrok egy képet, aminek az időigénye mondjuk 4-5 perc és szinte pillanatokon belül több, mint 10 embernek tetszik (ilyen pl. az Ősz, 2011 című bejegyzés, vagy az Egyetlen kép – ezeknél a bejegyzéseknél egyáltalán nem számítottam ennyi lájkra).

Persze azért nekem is vannak olyan bejegyzéseim, amiket valamilyen okból jobban kedvelek: ilyen pl. az általatok is kedvelt és fent említett Ősz, 2011, az Egyetlen kép, vagy az Afrika és Széchenyi Zsigmond, és az A Tenere fája című bejegyzések (ez utóbbi a legelső blogbejegyzésem a blogindító után).

A kapott kedvelések a ti véleményeteket tükrözik, de bármelyik bejegyzést is osztjátok meg, vagy lájkoljátok, én annak csak örülni tudok – és természetesen köszönöm ezúton is. :)

Egyetlen kép…

2011. december 12. hétfő

Nézzétek meg ezt a képet, mielőtt tovább olvasnátok, de a képen lévő személyeket hagyjátok figyelmen kívül. Nektek mi ugrik be erről a képről elsőnek?

Nem tudom, hogy másnak mi, de amikor nem rég – valójában teljesen mást keresve – rábukkantam erre a képre a Google-ben az indexképek között, akkor én egyből felkiáltottam, hogy: Afrika! (pedig egyetlen egy néger és egyetlen egy akácia sincs a képen).

Aztán egy klikk és egyből bejön a kép alatti kísérőszöveg:

Every journey began in Africa.

Valami különös hangulata van ennek a földrésznek, még sokszor így, egy ilyen kisméretű képen keresztül is. Akik már a kezdetektől olvasták a blogom, azok tudják, hogy oda vagyok Afrikáért – na jó, lehet, hogy ezt még így egy az egyben nem írtam le – és így már talán mindenki számára érthető, hogy amikor megláttam ezt a képet, akkor legszívesebben repülőre ültem volna és irány Afrika…

A kép nagyobb méretű változata ide kattintva érhető el (szándékosan nem a bejegyzés elején linkeltem be).

Amúgy a kép egy táskareklám, ami a Louis Vuittonnak készült. A fotózásról pedig találtam is egy werk videót a YouTube-on, amit itt megtekinthet az, akit esetleg érdekel (sajnos nem HD).

Egyszer eljön az a nap, amikor Kelet-Afrikából, egy szállodában ülve fogok írni egy bejegyzést ide (természetesen jó sok fotót mellékelve), ezzel valóra váltva az egyik álmom, ill. színesítve a blogom korábbi bejegyzéseit is… :)

Két és fél könyv

2011. január 4. kedd

Ha nem számolom bele a napi híreket, cikkeket, RSS feedeket, PDF-eket, szakmai anyagokat, egyéb dokumentációkat és weboldalakat, hanem csak a nyomtatott formában megjelenő, kézzel fogható könyveket nézem, akkor összesen ennyit olvastam 2010-ben. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez nagyon kevés.

Ha a fentieket is beleszámolom, akkor jóval több, mint ennek a tízszerese lehet egy évben, amit olvasok, bár ezeket a számokat ugye lehetetlen dolog pontosan megbecsülni.

Az elmúlt évben szakmai könyvek közül egyetlen egy új könyvet sem olvastam hagyományos könyv formájában, hanem kizárólag az internetre támaszkodtam és egy-két dolog kivételével meg is találtam mindent, amire szükségem volt. Amit nem találtam meg, az nem volt fontos annyira – tavaly. Idén már más lesz a helyzet.

Azt fogom csinálni, hogy a hétvégén elolvasom azt a fél könyvet, amit nem fejeztem be és utána keresek új olvasnivalókat. Mindjárt az elsők között egy – a blogomon, az egyik bejegyzés kommentjében ajánlott – könyv, amit így első ránézésre érdekesnek is találok: Horváth Beáta:  A hasadékvölgy peremén

A könyv ismertetőjének egy részlete:

A könyv egy magyar lány Kenyában töltött első hat évének a kalandjain és tapasztalatain keresztül mutatja be Kelet-Afrika mindennapi életét, a városi gondokat, a falusi életet, a különböző kultúrák és vallások legjellegzetesebb vonásait, az afrikai emberek gondolkodását, életvitelét, idegenekről alkotott véleményét, amint azokat mostohaapjának, néhai Dr. Füssi-Nagy Géza Afrika-tudósnak megírta.

Nem biztos, hogy ez lesz az idei első könyv, de ettől függetlenül igyekszem majd felhajtani valamelyik könyvtárban, vagy megrendelem online.

A fenti kis kitérővel sikerült jól elterelnem a szót arról, hogy milyen kevés papír alapú könyvet olvasok. Most viszont mégtovább terelem: ha van kedvetek, leírhatjátok, hogy Ti mennyit olvastok egy évben (ennél nyilván mindenki jóval többet).

Afrika és Széchenyi Zsigmond

2010. február 22. hétfő

Középiskolás koromban naponta több, mint 3 órát töltöttem el buszozással és a hozzá tartozó várakozással. Ez egy idő múlva kezdett nagyon unalmassá válni, mivel én a legtöbb osztálytársammal ellentétben nem leltem örömöm abban, hogy beülök a kocsmába egy sörre (azóta sem), ameddig várom a buszt. Hogy esetleg ezt az időt tanulással töltsem, az eszembe sem jutott… Így elég rövid időn belül kerestem és találtam magamnak elfoglaltságot az utazások és a várakozások idejére. Ez pedig az olvasás volt. Rengeteget olvastam többek között a Computerworld c. hetilapot ill. a havonta megjelenő PC World magazint, de most másról szeretnék írni…

Széchenyi Afrikában

Nagy kedvenceim voltak Széchenyi Zsigmond vadász, író afrikai vadásznaplói: a Csui! és az Afrikai tábortüzek. Noha járt Afrikán kívül többek között Ázsiában és Alaszkában is, melyekről szintén írt könyvet, én csak a fenti két művét olvastam (ezeket viszont jópárszor). Nem a vadászat és nem is Széchenyi miatt kezdtem el olvasni, hanem Afrika miatt, ugyanis sokáig nagy álmom volt, hogy eljussak oda. Hogy miért, azt ne kérdezze senki, nem tudom, egyszerűen csak megtetszett, még e könyvek elolvasása előtt. Később próbáltam más hasonló jellegű, Afrikával kapcsolatos könyvet is olvasni (pl. Kittenberger Kálmán: Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában), de valahogy nem kötött le úgy, mint Széchenyi.

(tovább…)

A Tenere fája

2010. február 7. vasárnap

L'Arbre du Ténéré — A Tenere fája (1961)

A Tenere a Föld legnagyobb sivatagának, a Szaharának egy része. Ezen a vidéken állt 1973-ig egy — a világ legmagányosabb fája, vagy a Tenere fája jelzővel illetett — akácia. Azért nevezték így, mert kb. 400 (négyszáz!) km távolságon belül nem volt másik fa. Mivel ugye a sivatagban nem igazán vannak tájékozódási pontok, ezért érthető, hogy egy ilyen fa a karavánutak egyik fontos tájékozódási pontja.

A Wikipédia szerint ez az egyetlen fa, melyet még az 1:4,000,000 léptékű térképek is jelölnek. Csak hogy könnyebben el tudjuk képzelni: egy ilyen térképen 1 cm az 40 km-es távolságot jelent. Tehát mondjuk egy ilyen méretarányú, kisebb falitérképen elfér egész Európa és ezen egy magányos fát külön feltüntetnek.

(tovább…)