‘Nincs kategorizálva’ kategória archívum

2012. 366 days. 366 seconds.

2013. január 9. szerda

Egy texasi srác 2012-ben 366 napon át (szökőév volt ugye) minden nap felvett valamit, amit időrendi sorrendben bevágott ebbe a videóba.

Tetszik az ötlet, tetszik a hangulata és aki még nem próbált hasonlót, az elképzelni sem tudja, hogy hány munkaóra lehet ebben az alig több, mint hat percben. 🙂

Néhány gondolat az iWiW-ről

2013. január 5. szombat

Van valami, amivel az iWiW még mindig nagyságrendekkel jobb, mint bármelyik másik közösségi oldal. Egyetlen egy dolog, amin még ugyan lehetne javítani, de a jelenlegi formájában is verhetetlen. Kitaláljátok, hogy mi az?

Ez a kereső. Bárkit keresünk, beírjuk róla azt a néhány paramétert, amit ismerünk és már meg is van az illető (azok közül, akik még fent vannak és akik a legalapvetőbb adatain kívül mást is megadtak). Itt most nem az ismerősökre gondolok, hanem azokra, akikről csak valamilyen minimális információnk van.

Ezzel ellentétben a Facebook egy teljesen másik szempontból közelíti meg a keresést, ami sokkal gyorsabb, látványosabb és azonnali eredményt is ad, de ez csak akkor használható így hatékonyan, ha nem egymilliárd felhasználó van a rendszerben, vagy ha viszonylag ritka neve van az illetőnek, esetleg sok a közös ismerős.

Rossz nézni, ahogy szépen lassan kihal és tönkremegy a legnagyobb hazai közösségi oldalunk, amely ha időben került volna hozzáértők kezébe, akkor nem járt volna így. Sőt, megkockáztatom azt is, hogy nem a Facebook lenne most a legnagyobb közösségi oldal, hiszen az iWiW-nek hatalmas – kb. 2 évnyi – előnye volt a kezdet kezdetén a Facebookhoz képest.

Ez megint olyan tipikus magyar dolog, amitől elmegy az ember kedve és nem akar büszke lenni arra, hogy magyar.

Google Zeitgeist 2012

2013. január 1. kedd

A Google minden évben közzéteszi az előző évi keresési összefoglalóját, melyet most már több, mint 1.2 trillió (milliárdszor milliárd) keresés alapján készítettek el. Akiket ez szokott érdekelni, azoknak most megint lesz mit csemegézni.

Viszlát 2012

2012. december 31. hétfő

Szépen lassan elment ez az év is. Bár a blogra kevesebb időm volt, annak látogatottsága az előző évhez képest picit több, mint 20%-kal nőtt, aminek azért örülök. Általában nem szoktam újévi fogadalmakat mondani, de azért volt a fejemben pár dolog még az elmúlt év végén, amit nagyjából elterveztem a 2012-es évre. Ezek egy része sikerült, a másik része nem és volt néhány kellemes meglepetés is az idei évben a munkámmal kapcsolatban, amire nem számítottam.

Összességében – többek között pont a nem várt változások következtében – jónak mondható számomra ez az év, ami állítólag még egy világvégét is tartalmazott…

Köszönöm Nektek, hogy látogatjátok az oldalt, külditek a visszajelzéseket a bejegyzések végén hozzászólás formájában, emailben, Twitteren, néha Facebookon és néha szóban.

Most pedig mindenkinek szeretnék egy olyan 2013-as esztendőt kívánni, melyben megtalálja a számításait és valóra válhatnak azok a dolgok, melyeket eltervezett.

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok! 🙂

Boldog karácsonyt!

2012. december 24. hétfő

Ezúton szeretnék minden kedves blogolvasómnak békés, boldog karácsonyt és eredményekben gazdag, boldog új évet kívánni! 🙂

Idén lesz még bejegyzés, bár az utóbbi időben megint nagyon leült a blog. 🙂

SWOT analízis

2012. december 21. péntek

Majdnem tíz évvel ezelőtt a Magyar Vöröskeresztnek volt egy pár napos workshopja Balatonlellén, amin én is részt vettem (úgy küldtek az akkori munkahelyemről és emlékszem rá, hogy nem sok kedvem volt elmenni). Ott találkoztam először a SWOT elemzéssel. Akkor el nem tudtam még képzelni, hogy az ott megtanultakat valaha is hasznosítani tudom életem folyamán és most, közel tíz évvel később ez a dolog visszaköszön. Sőt, nem régen jöttem csak rá, hogy ezt már korábban is több alkalommal használhattam volna.

Rengeteg mindent tanulunk életünk folyamán és soha nem tudhatjuk, hogy mire lesz szükségünk. Még akkor is előfordulhat, hogy hasznunkra lesz valami, amikor olyan tudást szerzünk meg, amit nem tudunk akkor és ott összeegyeztetni a későbbi terveinkkel.

Ezt most csak úgy leírtam, mert valamiről eszembe jutott. 🙂 Annak idején több dologra is mondtam, hogy ezt aztán teljesen felesleges megtanulnom, mert soha életemben nem lesz rá szükségem, de mára már belátom, hogy ez nagyon nem így van. 🙂

Google Maps iOS-re

2012. december 13. csütörtök

Ma megérkezett az általam már nagyon várt Google Maps iOS alá, vektoros grafikával. Korábban már írtam itt a blogon az iOS 6-ban bevezetett Maps-ről (arról viszont csak Twitteren, hogy a végtelen mennyiségű hibát tartalmazó Apple Maps-en legalább két hónappal ezelőtt küldtem be problémajelentést is, amit a mapi napig sem javítottak). Mindegy, majd néhány éven belül talán kiforr az Apple Maps is, de mindenesetre már alig vártam, hogy a Google is kiadja ezt a szoftverét iOS alá.

A helyzet az, hogy ebben a pillanatban a két szoftver nem ér egyet, ugyanis a Google Maps térképén annyi változtatást csináltak az utóbbi időben, ami tele van hibával, hogy gyakorlatilag egy használhatatlan alkalmazásról beszélünk (ma a Google is kapott tőlem hibajelentéseket, meglátjuk, hogy mennyi náluk az átfutási idő).

Garázsból és egyetemek kollégiumi szobáiból nőnek fel ezek a cégek, ma már százmilliós számokban mérhető az alkalmazásaik felhasználóinak száma és valahogy nem érzik és nem értik, hogy egy-egy ilyen félig kész szoftvert kiadva mekkora bajt és károkat tudnak csinálni (gondoljunk itt pl. a napokban Ausztráliában eltévedt emberekre, akik az Apple Maps miatt haltak majdnem szomjan).

Persze elképzelhető, hogy néhány embernek, aki a lakhelye és a munkahelye között ingázik, nem tűnik fel, ha egy benzinkút rossz helyen van jelölve, de ne felejtsük el, hogy a térképek nem azoknak készülnek elsősorban, akik úgy ismerik a környéket, mint a tenyerüket. Ha pont ott van a valóságban a gyógyszertár, mint ahol a térképen szerepel, akkor ezek a szoftverek akár még életet is menthetnek, ellenkező (extrém) esetben viszont…

Szóval ez a térképesdi nem játék, nem olyan, mint amikor a zenelejátszó szoftver play, vagy shuffle gombja bugos kicsit. Éppen ezért nem is értem azokat az embereket, akik terjesztik és meg is magyarázzák, hogy nincs semmi baj pl. az Apple térképével. Nagyon bízom benne, hogy a Google-nél jóval gyorsabban javítják a hibákat, mert akkor még be is küldenék néhány száz hibajavítást, úgy viszont nem sok értelmét látom, ha két hónap múlva is nem létező és rossz helyen lévő dolgok vannak a térképen.

Tehát hangsúlyozom így a bejegyzés végén, hogy nem az alkalmazással van bajom, hanem a térképpel, csak hát ugye az előbbinek nem sok hasznát vesszük úgy, hogy az utóbbi tele van hibákkal.

Aki még nem töltötte le, de kipróbálná, annak itt a link.

Budapest Motion Timelapse

2012. december 8. szombat

A zeneválasztást nem értem (miért kettő és miért pont ezek), a videó elkészítése viszont nem kis munka lehetett. 🙂

WordPress tapasztalatok (kiegészítés)

2012. december 4. kedd

Az előző bejegyzésemből lemaradt két dolog, amit már így utólag nem írok hozzá, inkább létrehozok egy új bejegyzést.

Az egyik az az, hogy a Milyen nap van most? WordPress plugin egy ideje elkezdte szépen beengedni a spameket. Hiába, ha valami népszerű lesz, akkor arra felfigyelnek a másik oldalon és tesznek róla, hogy megkerüljék. Nem olyan vészes egyébként, 1-2 naponta jön egy spam, de ettől függetlenül bosszantó.

A másik pedig, amit már korábban említettem a WordPress kapcsán, de az előző alkalommal elfelejtettem, hogy az időzítővel meggyűlt a bajom, aztán egy frissítés után látszólag jó lett, de mégsem: azokat a bejegyzéseket, amiket időzítve szeretnék kitenni, azokat véletlenszerűen elfelejti közzétenni  a WordPress. Ezért van az, hogy nincs bejegyzés másfél hétig, azután pedig hirtelen lesz kettő. 🙂 Sajnos még nem jöttem rá, hogy ez mitől van, remélem azért, hogy egy frissítéstől előbb vagy utóbb egyszer csak megjavul.

Felhasználók azonosítása fejlesztői oldalról nézve

2012. november 30. péntek

Gondoltam, hogy megosztok pár dolgot, ami a napokban eszembe jutott webes fejlesztések kapcsán. Ezek elsőre teljesen értelmetlennek tűnnek, azonban hosszú távon már egyáltalán nem azok, nagyban lehet velük növelni (vagy éppen csökkenteni) a felhasználói elégedettséget még akkor is, ha ezt elsőre nem is gondolnánk.

Felhasználók egyedi azonosítása: felhasználói névvel vagy email címmel?

Fejlesztőként már az első munkáim során el kellett gondolkodnom azon, hogy az éppen készülő rendszerbe milyen módon legyenek azonosítva a felhasználók. Az elején még volt egy időszak, amikor a felhasználói név volt az általam preferált egyedi azonosító (ettől persze az email cím sem egyezhetett meg két felhasználónál ugyanazon a rendszeren), de később a tapasztalatok alapján arra jutottam, hogy egyértelműen az email cím a legjobb egy-egy felhasználó azonosítására.

Méghozzá azért, mert:

  • ugyanarra a felhasználói névre több felhasználó is igényt tarthat (pl. keresztnév)
  • az email címek a felhasználói nevekkel szemben teljesen egyediek, így tökéletesen alkalmasak a felhasználók egyedi azonosítására
  • a felhasználói nevünk sokkal könnyebben elfelejthetjük, mint az email címünket (főleg akkor, ha nem választottunk magunknak valami nagyon egyedi nicknevet, amit senki más nem használ)
  • az email címünket könnyebben és gyorsabban megadjuk a regisztrációkor (egyrészt így is, úgy is meg kell adni, másrészt pedig nem kell sokat gondolkodni és próbálkozni a felhasználói nevünk megadásakor, ha az általunk előre elgondolt név már foglalt)

Ettől persze még nincs semmi baj a felhasználói névvel, de ha van egy avatar is mellette, akkor elég jól meg lehet különböztetni mondjuk két Csaba nevű felhasználót egy fórumban – gondoljunk itt a különböző oldalak alján mostanában elhelyezett Facebook kommentelési lehetőségre, ahol a legtöbben a saját, nevükkel szólnak hozzá a bejegyzésekhez.

A fentieket figyelembe véve nem is értem, hogy viszonylag nagyobb oldalakon miért erőltetik az egyedi felhasználói nevet annyira a mai napig…

Ill. a Facebook kapcsán még valami: a Facebook Connect is egy jó lehetőség az azonosításra de csak úgy, hogy ha bebiztosítjuk magunkat hosszú távra: ha esetleg törli magát a Facebookról a felhasználó, akkor még a mi rendszerünkbe az email címe segítségével be tudjon belépni (vagy kérni egy új jelszót).

Biztonsági kérdések

A másik, amit fejlesztőként és felhasználóként sem kívánok a hátam közepére sem, azok a különböző biztonsági kérdések, melyeket szintén a felhasználóra erőltetnek egyes oldalakon. Pl. az, hogy adjuk meg a nagyapánk foglalkozását, vagy a kedvenc írónk, költőnk, tanárunk és kutyánk nevét, rossz esetben pedig ezt az összeset együtt. Mert az embernek van, vagy volt több nagyapja is, lehet több kedvenc költője vagy írója, lehet több kedvenc tanára is és kutyából is lehet három. Vagy esetleg épp fordítva: nincs kedvence sem íróból, sem tanárból, de még csak kutyája sem volt soha és így tovább.

Sokkal célravezetőbb egy biztonságosabb jelszót kérni a felhasználótól, tehát ami legalább 8-10 karakter hosszú, amiben van kis- és nagybetű, szám, vagy esetleg valami írásjel, bár ez egyes esetekben és felhasználóknál problémákat jelenthet (pl. angol/magyar nyelvű billentyűzetkiosztásnál, kevesebb felhasználói ismerettel rendelkező felhasználóknál).