‘Linux’ címkével ellátott bejegyzések

Wunderlist

2012. március 29. csütörtök

Valamikor tavaly megírtam egy bejegyzést arról, hogy ki akarom próbálni a Wunderlistet és hogy mennyire tetszetős szoftver mindamellett, hogy Mac, Windows és Linux alatt, ill. többféle mobil eszközön is elérhető, ráadásul teljesen ingyenes.

Aztán szépen töröltem az itt a blogon megírt vázlatot, mert olyant dolog történt, amire egyáltalán nem számítottam. Először is telepítettem a programot, próbálgattam, szépen felvittem egyenként a már korábban összeírt, közel százas listámat egymás után. Mindezt persze regisztráció nélkül, de engedte a Wunderlist, nem panaszkodott, hogy nem lehet. Aztán kitaláltam, hogy felteszem a telefonra is és ott ahhoz, hogy szinkronizálni lehessen, már meg kellett csinálni a regisztrációt (ami teljesen logikus dolog). Regisztráltam, bejelentkeztem a programba és ekkor egy teljesen üres felület fogadott. Eddig ebben sincs semmi különleges, mivel korábban nem voltam bejelentkezve és nem vittem fel az adott felhasználói azonosítómmal semmit. Igen ám, de a kijelentkezés után eltűnt a korábban felvitt összes tétel a listákról és sehogy sem lehetett visszahozni ezeket a teendőket. Na ez volt az a pillanat, amikor töröltem a blogbejegyzés vázlatát és úgy döntöttem, hogy inkább nem írok semmit…

Ma viszont elhatároztam, hogy használni fogom, bár nagyon nem tetszik az, hogy online vannak tárolva a dolgaim. Persze semmi takargatni valóm nincs, semmi olyan nincs a teendőim között, amit ha más látna, bármilyen probléma lenne, de akkor is ezek olyan dolgok, amiket nem szívesen adok ki a kezeim közül.

Na mindegy, ameddig nem lesz másik alternatíva, addig ezt fogom használni, mert a bevezetőben leírtakon kívül több előnye is van (persze van néhány hátránya is). Ezeket most megpróbálom összeszedni és leírni a teljesség igénye nélkül. Pontosabban azokat a dolgokat írnám le, melyek nekem tetszenek és amelyek nem tetszenek a Wunderlist nevű alkalmazásban.

Ami tetszik

  • Multiplatform alkalmazás, elérhető minden olyan eszközön, amelyen szükségem van rá
  • Tetszetős grafikus felület (azért van pár dolog benne, ami elég furán néz ki, de ez most mindegy)
  • Adatok szinkronizálása a többi eszközzel, gyakorlatilag folyamatosan
  • Tetszőlegesen meg tudom osztani a listákat más emberekkel, így össze tudunk dolgozni egy adott projektben, így mindenki naprakész marad
  • Választható hátterek

Amit hiányzik

  • Ütemezett és ismétlődő feladatok (ezekre nekem nagy szükségem lenne, remélem, hogy előbb vagy utóbb bele fog kerülni valamelyik frissítéssel)

Ami nem tetszik

  • Felhőben tárol mindent, ha bejelentkezünk és ha össze akarunk dolgozni (persze, tudom, hogy ennek ez az egy járható útja van, ezzel tisztában vagyok, csak valahogy még nem szoktam hozzá, ill. zavar)
  • Gyakori szinkronizálás (egy apró zöld kis ikon jelzi animációval a szinkronizálást és én ezt túl gyakran látom forogni :))

Nagyjából ennyi. Látható, hogy sokkal több előnye van, mint amennyi hátránya, ezért is döntöttem a rendszeres használat mellett. Nyilván ezer funkciót bele lehetne még tenni, amitől böhöm nagy és lassú lenne, de valójában elég jól használható így is.

Akit érdekel, az itt tudja elérni a Wunderlist weboldalát.

Korábban próbáltam a Things-et is, ami nem rossz, de fogalmam sincs, hogy mire gondoltak, amikor azon agyaltak a készítői, hogy mennyibe kerüljön, egyszerűen az már a lehúzás kategória…

Dropbox

2012. január 15. vasárnap

A Dropbox valószínűleg már régóta nem hír azok számára, akik figyelemmel kísérik az IT világ híreit, ill. érdeklődnek az újdonságok iránt, viszont úgy gondolom, hogy sokaknak még jól jöhet ez a bejegyzés erről a felhő alapú, részben ingyenes szolgáltatásról.

A Dropbox egy olyan szoftver, ill. egy olyan szolgáltatás melynek segítségével a felhőben megoszthatjuk magunkkal vagy másokkal a fájljainkat. Leginkább az FTP tárhely alternatívájaként tekinthetünk rá. Ha egy-egy fájl e-mailben való elküldése a mérete miatt problémás lenne, FTP tárhelyünk viszont nincs, vagy esetleg több gépen szeretnénk megosztani bizonyos fájlokat, akkor tudjuk igazán hasznát venni a Dropboxnak.

A feltöltésnél a fájlokat ugynúgy könyvtárakba rendezhetjük, mint a saját gépünkön, de megadhatjuk, hogy mely könyvtárak legyenek publikusak (természetesen feltölthetünk úgy is valamit, hogy nem publikus). Az egyik nagyon nagy előnye a Dropboxnak az, hogy ez egy úgynevezett multi-platform alkalmazás. Ez azt jelenti, hogy nem csak Windows alatt, hanem Mac-en és Linux alatt is használhatjuk, sőt, a Dropbox elérhető különböző mobil eszközökről is.

Kiknek érdemes használni?

Én leginkább két esetben találom nagyon nagy segítségnek a használatát: az egyik az, amikor valakivel minél gyorsabban szeretnénk megosztani egy-egy viszonylag nagyobb méretű fájlt – ilyenkor csak ráhúzzuk a Dropbox könyvtárra a fájlt, a feltöltés után pedig elküldjük ismerősünknek a fájl publikus linkjét és már le is tudja tölteni a neki szánt anyagot.

A másik eset az az, amikor több gépen dolgozunk és vannak olyan fájlok, melyekre mindegyik gépen szükség lehet. Ilyenkor mindegyik gépre beállítjuk (ugyanazt) a Dropbox fiókot és egyből oda mentjük el a fájlokat: ebben az esetben az összes gépről mindig elérhető lesz az anyag.

A Dropbox könyvtárunk úgy néz ki, mint a gépünkön egy bármilyen másik könyvtár, de az erre a könyvtárba húzott fájlt a Dropbox a háttérben szépen, észrevétlenül elkezdi feltölteni a felhőbe és amint ez megvan, az azonnal elérhetővé válik.

2 GB tárhely ingyen

Az alap csomag egyből 2 GB ingyenes tárhelyet biztosít a regisztráció után (ez egészen 8 GB-ig növelhető ismerősök meghívásával). Akinek nem lenne elég a 2-8 GB és tetszik neki a szolgáltatás, az plusz tárhelyre fizethet elő és 50, 100, vagy akár 1000 GB tárhelye is lehet.

Ha valaki számára ez érdekesnek tűnik és úgy gondolja, hogy érdemes megcsinálni az ingyenes regisztrációt (2 perc az egész), akkor az többek között ezen a linken megteheti:

Megjegyzés: ha valaki a fenti linkre klikkelve regisztrál, akkor amellett, hogy Ő is megkapja a 2 GB-nyi ingyenes induló tárhelyet, engem is hozzájuttat +250 MB-hoz mindaddig, ameddig a fiókom el nem éri a 8 GB-os limitet.

Tipp PHP-s hibakereséshez Mac és Linux alatt

2011. szeptember 1. csütörtök

Biztosan minden webfejlesztőnek megvan a maga kis megoldása – a fejlesztés mondhatni legutálatosabb részéhez – a hibakereséshez. Ennek ellenére biztosan lesznek azért olyan olvasói is ennek az írásnak, akiknek segíteni tudok az itt leírtakkal.

Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy hogyan tudjuk a különböző, PHP kódok futtatása alatt keletkező adatokat, információkat, üzeneteket a böngésző ablaka helyett egy egyszerű egy naplófájlba kiírni, valamint hogy hogyan tudjuk ezt a fájlt megtekinteni.

Lássunk is neki: nyissuk meg a parancssort és hozzuk létre egy naplófájlt erre a célra (természetesen az elérési út is és a fájlnév is lehet tetszőleges):

touch ~/Sites/webdev.log

Ezzel létrehoztuk a naplófájlunkat. Ezek után nincs más dolgunk, mint elindítani a /Applications/Utilities/Console.app nevű programot, majd azzal megnyitni a fent létrehozott fájlt. A Console.app folyamatosan mutatja (és frissíti) a fájl tartalmát, így azt valós időben láthatjuk.

Akik a Terminal használatához vannak inkább szokva, vagy akik valamilyen Linuxot használnak, a Console.app helyett használhatják a parancssort, ahova a következőket kell beírni:

tail -f ~/Sites/webdev.log

A fenti parancs gyakorlatilag ugyanazt csinálja, mint a Console.app, így pusztán megszokás kérdése, hogy ki melyiket használja. Én azért szeretem inkább a Terminalt használni, mert az egyrészt általában amúgy is nyitva van már, másrészt pedig kevesebb helyet foglal az asztalon, mint a Console.app.

Egy apró megjegyzés: Mac-en és Linux alatt általában az alábbi könyvtárban találhatjuk a logfájlokat: /var/log

PHP kód a naplófájlba íráshoz

PHP-s fejlesztéseknél használom ezt a megoldást, de természetesen nem csak és kizárólag PHP alatt használható. Minden esetre én most közzéteszem az általam írt és használt néhány soros PHP függvény egyszerűsített változatát, ami kiírja az imént létrehozott fájlba a tartalmat:

<?php
function trace( $msg ) {
  $logfile = ‘webdev.log’;
  $msg = date( ‘M d H:i:s’, mktime() ) . ‘ ‘ . $msg . “\n”;
  if ( is_writeable( $logfile ) ) {
  $fp = fopen( $logfile, ‘a+’ );
    if ( $fp ) {
      if ( fwrite( $fp, $msg ) === true ) {
        $content = fread( $fp, filesize( $logfile ) );
        fwrite( $fp, $content );
      }
      fclose( $fp );
    }
  }
}
?>

Nekem ez az egész csak annyiban különbözik a fent bemutatott változattól, hogy van benne még egy plusz feltétel az elején, így a beállításoknál tudom szabályozni, hogy lefusson-e a függvény, vagy sem.

A rend kedvéért azért még leírom a használatát az unalomig ismételt „Hello World!”-el, bár aki ezt a fenti néhány sorból nem érti, az valószínűleg nem is nagyon fog hibákat keresgélni…

trace( ‘Hello World!’ );

A végeredmény pedig valami hasonló lesz a parancssorban és a Console-ban:

Megéri az elején ezt a néhány percnyi időráfordítást, mert utána nagyon megkönnyíti a fejlesztés alatti hibák keresését és nem utolsó sorban sokkal elegánsabb megoldás az ilyen dolgok logfájlba való küldése, mint az, hogy a böngészőben a tartalom közé küldi ki a PHP a fejlesztéshez / debug-hoz szükséges – csak számunkra fontos – információkat.

Csoki Tools

2011. augusztus 1. hétfő

Ha egyszer megbarátkozunk a parancssorral, akkor lehet akár milyen csillogó-villogó operációs rendszerünk, időnként mégis vissza-vissza fogunk vágyni parancssoros módba, ahol ugyanazt a feladatot sokszor sokkal egyszerűbben és gyorsabban végezhetjük el, mint akármilyen GUI alatt. Az első lépést viszont ebbe az irányba – vagyis hogy megbarátkozzunk ezzel a felülettel – itt is magunknak kell megtennünk.

Már régebb óta szemeztem vele, korábban már le is töltöttem a wget és az mc csomagokat, csak mivel konkrétan nem kellettek eddig semmire, nem is telepítettem őket. A napokban viszont aktuális lett a dolog és úgy gondoltam, hogy megírom ezt a bejegyzést, hátha más is hasznát veszi.

Csokoládé Tools

A Csokoládé Tools oldala 2010. januárjában indult útjára. Az oldal azóta új dizájnt kapott és új helyre költözött, jelenleg a csokitools.tumblr.com címen érhető el. Bár én Linuxos környezetben az oldalon elérhető dolgok közül csak a wget-et és az mc-t használom rendszeresen, de a többi parancssoros szoftver is jól jöhet szinte bárkinek, különös tekintettel az egyszerűségre, a jó paraméterezhetőségre és nem utolsó sorban az ingyenességre.

A telepítés

A Csoki Tools oldal talán egyetlen hiányossága az, hogy a teljes telepítési útmutató csak a következőből áll: How to install: sudo unzip -d /usr/local [drag the zip file here]

Meggyőződésem, hogy egy kezdőt – aki eleve idegenkedik a parancssor használatatól – ez csak mégjobban elriaszt, hiszen egy hozzá nem értő ezzel a sorral semmit sem tud kezdeni. Persze nem sok esély van arra, hogy pont azok próbálják meg feltenni, akik amúgy sem értenek hozzá, de adjuk meg a lehetőséget azoknak is, akiknek ez jelenleg még gondot okozhat. Próbáljuk meg megszerettetni a parancssor világát azokkal, akik még nem ismerik, ugyanakkor érdeklődnek utána, viszont egyedül nem mernek belevágni, esetleg nincs kitől megkérdezni…

Úgy gondoltam, hogy az egysoros utasítás helyett inkább leírom azt a pár lépést, amit el kell végezni a fenti szoftverek használhatóvá tétele érdekében (nem kell megijedni az alábbi listától, nem olyan vészes, mint amilyennek látszik). Példának a wget-et fogom írni, de ez tetszőlegesen alkalmazható a többi csomagra is, csak ügyeljünk a terminal parancsok bemásolása vagy beírása közben a fájlnévre, esetleg az elérési utakra.

1.) Töltsük le a csokitools.tumblr.com oldalról a wget-et.

2.) Nyissuk meg a Terminalt, vagy egy tetszőleges alkalmazást, mellyel elérhetjük a parancssort. A bejegyzés további részében feltételezem, hogy a Downloads könyvtárba töltöttük le a fent említett csomagot.

3.) Írjuk be a parancssorba a következő parancsot (ezzel átmásoljuk a Downloads könyvtárunkból a /usr könyvtárba az imént letöltött tömörített fájlt):

sudo cp ~/Downloads/wget-1.12.zip /usr

4.) Ez után pedig csomagoljuk ki a tömörített fájlt úgy, hogy a benne lévő állományok egyből a helyükre kerüljenek:

sudo unzip /usr/wget-1.12.zip -d /usr

5.) Most töröljük az előbb átmásolt tömörített fájlt a /usr könyvtárból (csak a rend kedvéért):

sudo rm /usr/wget-1.12.zip

6.) Ennyi volt az egész. 🙂 Most már rendelkezésre áll a parancssorban az imént feltett alkalmazás.

A fenti csomagokat ellátták man oldalakkal is, melyek segítenek, ha nem lennénk képesek fejben tartani az összes kapcsolót és lehetőséget (már pedig nem vagyunk képesek). A man oldalak elérése a man <csomagnév> parancssal történik, tehát wget esetében: man wget

Ha elakadtunk, használhatjuk a <csomagnév> ––help parancsot is.

Lássuk egy példát, hogy mire jó ez a gyakorlatban

A napokban hirtelen szükségem lett egy olyan szoftverre, amivel egymás után tudom letölteni a megadott állományokat (a Safari a link Downloads ablakra húzásakor azonnal elkezdni letölteni a fájlt akkor is, ha már egy másik letöltés folyamatban van). Nekiálltam letöltésvezérlő szoftvereket keresgélni Mac-re, aztán a sok ronda GUI-val rendelkező, ill. a sok 20-25 dolláros szoftver között keresgélve beugrott, hogy ezt a wget is tudja. A wget-et pedig talán a legegyszerűbben úgy lehet Mac-re feltenni, hogy a Csoki Tools oldalról letöltjük és néhány karakter Terminálba pötyögésével már van is egy okos, ingyenes, jól paraméterezhető parancssoros szoftverünk a letöltésekhez. 🙂

Írok is egy példát a használatára, ami végtelenül egyszerű. A Downloads könyvtárba szeretnék letölteni egy szerverről mondjuk 3 db, 500 MB méretű fájlt. Választhatunk, hogy 1.) ott ülünk a Safari mellett és egyenként letöltjük őket, 2.) egymás után ráhúzzuk a Downloads ablakra a 3 db 500 MB-os fájlra mutató linket (nem túl elegáns megoldás, mert a Safari egyszerre kezdi el letölteni mindhármat), 3.) beszerzünk egy letöltésvezérlő szoftvert, vagy pedig 4.) egyszerűen a következő képpen leszedjük a fájlokat wget segítségével (az alábbi parancs valójában egy sorból áll):

wget -P ~/Downloads/ http://server.tld/file1.zip http://server.tld/file2.zip http://server.tld/file3.zip

A -P kapcsoló egy úgynevezett directory prefix, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy segítségével megadhatjuk azt, hogy hova mentse a fájlokat. Ha nem használjuk ezt a kapcsolót, akkor a wget simán a home könyvtárunkba fogja letölteni a fájlokat.

Egyszerű ez, csak ne idegenkedjünk a parancssoros dolgoktól, helyette inkább bátran barátkozzunk meg velük… 🙂

A MySQL és a Mac OS X

2011. július 18. hétfő

Egy bejegyzés arról, hogy hogyan tudod használni Mac OS X alatt a MySQL-t (MAMP nélkül), ha a „gyári” telepítővel nem sikerült volna összehoznod a dolgot.

Régebben már próbáltam feltenni Leopard alá a MySQL-t, de mivel nem jött össze egyből és nem is volt rá túl sok időm, ezért akkor nem foglalkoztam tovább a dologgal. Szerencsére mindig volt és van a közelben néhány Linux alapú webszerver feltelepített MySQL-lel amit elérek, így nem volt annyira égető a kérdés. Aztán decemberben vásároltam egy Snow Leopard DVD-t, megpróbálkoztam a telepítéssel (nagyon negatív tapasztalat), de a szóban forgó adatbázis-kezelő az alatt sem jött össze. Bár nem a MySQL miatt, de pár órán belül visszatettem a Leopardot és folytattam mindent ott, ahol azelőtt (így gyakorlatilag lett egy teljesen újonnan telepített rendszer, ami alatt a MySQL még mindig nem akart működni).

Akik ismerik a Mac-et, azok tudják, hogy a világon talán Mac-re legegyszerűbb telepíteni bármit is. Az esetek 90%-ban megnyitjuk a .dmg fájlt, feljön egy ablak, ahol közlik velünk, hogy azt az egyetlen egy fájlt húzzuk az Applications könyvtárba és néhány másodpercen belül már indíthatjuk is a frissen telepített szoftvert. Bár néha azért előfordul, hogy parancssorban kell valamit kutyulni, de ezt egyrészt megszoktam Linux alatt, másrészt pedig nem szokott gondot okozni a parancssoros használat.

Néhány napja gondoltam egy merészet (hajnali három után néhány perccel) és kitaláltam, hogy most felteszem a MySQL-t, akármi is lesz a vége, vagy akármeddig is fog tartani. Olyan nincs, hogy nem működik rendesen. Hát tévedtem. Egy rosszul megírt alkalmazáson nem nagyon segít az, ha egy óra helyett ötöt töltünk el a telepítéssel és beállításokkal…

Mac-re – legjobb tudomásom szerint – kétféle képpen lehet feltenni a MySQL-t. Egyszer hagyományos módon fel kell telepíteni a mysql.com-ról letölthető „gyári” .dmg fájlt (csúnya kifejezés, de jelenleg nem tudok jobbat), majd a szükséges dolgokat be kell állítani. Ennek mérete (5.5.8-as MySQL) pedig kb. 82 MB-os. A másik módszer az, hogy feltesszük a MAMP-ot, ami szintén egy .dmg-ben tölthető le. Itt nem kell vesződni a beállításokkal és a MySQL mellé kapunk még jópár dolgot, viszont ez több, mint 160 MB-nyi helyet foglal (kicsomagolva több, mint 350 MB). Bár annak idején kipróbáltam a MAMP-ot, de úgy döntöttem, hogy mégegyszer nem teszek fel a gépre egy ilyen sok száz megás szörnyeteget, ne foglalja a helyet és az erőforrásokat.

Visszatérve a mysql.com-ról letölthető MySQL szerverre: a telepítéssel nincs gond, viszont a beállításnál már jobban oda kel figyelni, ugyanis az OS X alatt található Apache beállításaihoz képest a telepítő a socket fájlt teljesen máshova rakja, így eleve nem is nagyon működhet normálisan a rendszer. Aztán ha erre a logfájlok és/vagy az internet segítségével sikerült rájönnünk, akkor jön az, hogy a MySQL .dmg fájljában található MySQL.prefPane csak leállítani képes a mysqld-t, elindítani már nem (legalábbis nekem többszöri nekifutás után is ez volt a probléma). A MySQLStartupItem.pkg sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így azt nem is tettem fel mégegyszer.

Tehát a lényeg, hogy socket fájlnak adjuk meg a rendes, valódi helyét az /etc/php.ini fájlban – ez a várakozásokkal ellentétben a /tmp/mysql.sock helyen található. Ezt írjuk is be a php.ini-be a következő helyre és a következő formában:

mysql.default_socket = /tmp/mysql.sock

Most adjuk ki parancssorban a

sudo apachectl restart

parancsot az Apache újraindításához, ezután pedig indítsuk el a MySQL kiszolgálót a

sudo /usr/local/mysql/bin/mysqld_safe

parancs beírásával. Most elvileg fut a mysqld. De hogy ne legyen minden ilyen egyszerű, ezért a leállítása sem olyan hétköznapi, mint Linux alatt:

sudo /usr/local/mysql/bin/mysqladmin –user=root -p shutdown

Nekem csakis a fenti módon hajlandó futni, a visszadobott hibaüzenetek számát pedig sikerült egyre redukálnom, a telepítés és beállítás több, mint 5, azaz öt órája alatt. Őszintén szólva el is ment a kedvem az OS X alatti MySQL telepítgetésektől egy jó időre…

Azért azt leírnám, hogy van olyan 2002-ben(!) írt fórumbejegyzés a neten, ahol kb. ugyanezekkel a dolgokkal küzdöttek. Magyarul kilenc év kevés volt a MySQL fejlesztőcsapatának ahhoz, hogy megváltoztassák a socket fájl default helyét és megoldják, hogy telepítés után egyből használni lehessen a MySQL-t ugyanúgy, mint sok ezer másik programot. Ezek után mindenki gondoljon ezzel kapcsolatban azt, amit akar…

Bonyolítsuk még picit, hogy később egyszerűbb legyen

Ha a telepítéssel és a beállításokkal megvagyunk és netán még a mysqld-t is sikerül elindítani / megállítani, akkor szánjunk még egy kis időt a további beállításokra, hogy később a kiszolgálót sokkal könnyebben tudjuk elindítani és leállítani.

Írjuk be a következő (valójában két sornyi) szöveget a felhasználói könyvtárunkban található .bash_profile nevű fájlba (erről bővebben az előző bejegyzésben olvashatunk).

alias mysql-start=”sudo /usr/local/mysql/bin/mysqld_safe”
alias mysql-stop=”sudo /usr/local/mysql/bin/mysqladmin –user=root -p shutdown”

Ezzel gyakorlatilag azt érjük el, hogy ha el akarjuk indítani a MySQL kiszolgálót, akkor elég lesz azt beírni a parancssorba, hogy mysql-start, a leállításához meg az, hogy mysql-stop.

A bejegyzésben említett telepítés Mac OS X Leopard (10.5.8) alatt történt, de gyaníthatóan 10.6 alatt is valami hasonló lesz a MySQL problémájára a megoldás. Minden esetre örülnék annak, hogy aki e bejegyzés alapján megpróbálja, az esetleg visszajelez egy komment vagy egy e-mail erejéig, hogy mire jutott.

Ha pedig valakinek ezek alapján sikerült életre keltenie a MySQL kiszolgálót OS X alatt, akkor egyet kattinthatna a tetszik gombra itt alul, mert nagy valószínűséggel épp most mentettem meg több órai szenvedéstől és felesleges próbálkozástól. 🙂

A .bash_profile fájl létrehozása Mac OS X alatt

2011. július 14. csütörtök

Szeretem a Mac-ben azt, hogy UNIX alapú. Mivel a GNU/Linux-nak is UNIX-os gyökerei vannak, ezért (pl. parancssorban, ill. működést tekintve) eléggé látványos a Linux és a Mac OS X közötti rokonság. Azoknak pedig, akik amúgy is sokat koptatják a billentyűzetet valamilyen Linux rendszer alatti parancssorban is, ez a rokoni kapcsolat kifejezetten jól jön, többek között az alább leírtak is nagyjából ugyanígy működnek a különböző Linux-disztribúciók alatt (bár néhány apró eltérés lehetséges).

Minden felhasználói könyvtárban van (ill. ha nincs, akkor mindjárt létrehozzuk) egy .bash_profile nevű fájl, amivel adott esetben egyszerűbbé és kényelmesebbé tehetjük életünket.

Lássunk is neki. Először is nézzük meg, hogy létezik-e a .bash_profile nevű állomány. De ne a Finder segítségével keressük, mert azzal picit bonyolult lesz megtalálni, hanem a parancssorba (Terminal, vagy tetszés szerinti hasonló alkalmazás) írjuk be a következőt:

ls -a ~/

Az ls parancs a fájlok listázására szolgál, a -a kapcsolóval pedig megadjuk neki hogy minden (all) fájlt listázzunk ki. A ~/ pedig azt jelenti, hogy ezeket a dolgokat a saját felhasználói könyvtárunkban csinálja. Ha minden igaz, akkor ott lesz a listában a .bash_profile. Ha esetleg nincs ott, akkor se essünk kétségbe, hanem bátran hozzuk létre a következő parancs beírásával:

sudo touch ~/.bash_profile

Ha a fentieket pontosan másoltuk vagy illesztettük be és nem kaptunk semmilyen hibaüzenetet, akkor most már biztosak lehetünk abban, hogy ott a fájl (a fent leírt módon tudjuk ellenőrizni a meglétét). Ha ez megvan, akkor nyissuk meg szerkesztésre, a következő paranccsal:

sudo open -e ~/.bash_profile

Most a TextEdittel megnyitottuk a fájlt, ami valószínűleg – ha az imént hoztuk létre, akkor biztosan – üres.

Most szemléltetés képpen kezdjünk is vele valamit. Például használjuk arra, hogy egy rövid parancs segítségével elindítunk egy programot parancssorból. Az egyszerűség kedvéért legyen ez a program a számológép, vagyis a Calculator.app. A fájlba írjuk be a következőt – ügyelve arra, hogy minden ilyen parancs új sorba kerüljön:

alias calc=”open /Applications/Calculator.app”

Ezzel a következőt érjük el: a parancssorba pusztán a calc szót beírva elindítjuk a Calculator.app alkalmazást – csendben megjegyezném, hogy a Windows ezt már ősidők óta alapból tudja, de ugye ez a bejegyzés most nem arról szól…

Most ahhoz, hogy ez a fenti dolog működjön is, mentsük el TextEditben a fájlt (cmd+s) és adjuk ki a következő parancsot (az eleje egy ponttal és egy szóközzel kezdődik, erre ügyeljünk):

. ~/.bash_profile

Ennyi az egész, most a calc szót a parancssorba írva elindul az alkalmazás. Láthatjuk, hogy mennyivel kevesebb gépeléssel, elérési utak megadása nélkül érhetünk el dolgokat így Mac-en. Természetesen ne ragadjunk le a számológépes példánál, ilyen módon szinte bármelyik, gyakrabban használt fájlt vagy programot is el tudjuk érni pár karakter begépelésével, parancssorból.

Bár a BASH-t még sok hasznos dologra tudjuk használni, de most csak azért írtam erről, mert a következő blogbejegyzésben szüksége lehet az olvasóknak az itt megszerzett ismeretekre…

Fájlok összefűzése, egyesítése Mac-en és Linux alatt

2011. január 7. péntek

Arról írnék néhány szót, hogy hogyan tudunk kettő, vagy több fájlt egymásba fűzni Mac OS X (vagy valamilyen Linux) alatt. Léteznek erre a feladatra különféle ingyenes és fizetős segédprogramok is, de tulajdonképpen nincs rájuk szükség, mert terminál segítségével ez a feladat egyszerűen és gyorsan megoldható.

Nyissuk meg a Terminált, navigáljunk el abba a könyvtárba, ahol az összeillesztendő fájlok vannak, majd írjuk be a következő parancsot:

cat file.001 file.002 > file.iso

Ahol a file.001 és a file.002 tartalma egy új fájlba, a file.iso-ba másolódik a megadott sorrendben. Amennyiben kettőnél több fájlunk van, egyszerűen csak egymás után felsoroljuk őket szóközzel elválasztva, a relációsjel előtt.

A továbbiakban leírnék még néhány nagyon alapvető dolgot (hátha valaki pont ezeknél akad meg).

Így tudunk elnavigálni egy adott könyvtárba (tételezzük fel, hogy a Downloads könyvtárban vannak a fent említett fájlok):

cd /Users/csaba/Downloads

ahol a csaba szót mindenki cserélje ki a saját felhasználói nevére. A fenti két parancsot egy parancsként is összekombinálhatjuk, a fájlok elérési útvonalának abszolút megadásával a következő képpen (egy sorba írjuk az alábbi parancsot):

cat /Users/csaba/Downloads/file.001 /Users/csaba/Downloads/file.002 > /Users/csaba/Downloads/file.iso

A fenti példa tömörítőprogramok által feldarabolt fájlokra (pl. RAR) nem alkalmazható és természetesen nem alkalmazható bármilyen fájlra eredményesen.

Office for Mac 2011

2010. október 18. hétfő

Már évek óta nem használok Microsoft termékeket, mivel először sikerült zökkenőmentesen Ubuntura, majd később Macre váltanom. Túlzás nélkül állíthatom, hogy azóta szinte alig van bajom a szoftverekkel (kivéve a Flash-től fagyogató Safarit, ill. a néha rakoncátlankodó nyomtató-drivert), hatalmas a különbség a stabilitás terén a fent említett rendszerek között – az Ubuntu és a Macintosh javára, természetesen.

Azt hiszem, hogy egy Windowsról frissen áttérő átlagfelhasználó Macintosh alatt leginkább két Microsoft terméket hiányolhat: az egyik az MSN, a másik pedig az Office for Mac programcsomag.

Az MSN-nek létezik Mac-es változata, de mivel nekem az az első telepítés után egyből le is fagyott és később is stabilitási gondok voltak vele, ezért maradtam az Adiumnál, ami egy remek kis IM szoftver, ráadásul többféle protokollt és fiókot is képes kezelni egyszerre.

Az Office-nak is létezik Mac-es változata (a legújabb az Office for Mac 2011), amit tegnap este bátorkodtam is feltelepíteni, kipróbálás céljából. Használni különösebben nem szerettem volna – nekem tökéletesen megfelel az iWork – egyszerűen csak azért tettem fel, hogy lássam, mennyit fejlődött mióta utoljára láttam (a 2008-as változat iszonyatos lassú volt, így azt is szintén nagyon gyorsan elfelejtettem annak idején).

Az Office for Mac 2011 a telepítés után egyből átrendezte a Dockot, telepakolta a Word, Excel, PowerPoint, stb… indítóikonjaival (amire egyébként nem kérte senki), ezen felül pedig kérdés nélkül átvette az iCal-tól a default calendar application szerepét. Természetesen ennyivel nem érte be, úgy döntött, hogy nem is adja vissza és onnantól kezdve az iCal minden indításakor figyelmeztetett, hogy szeretném-e, ha mégis csak az iCal lenne az alapértelmezett. Szerettem volna, persze, de hiába jelöltem be, mert az Office nem így gondolta…

Szóval volt pár év nyugalmam, ami alatt már szinte sikerült teljesen elfelejteni, hogy milyen az, amikor okoskodik egy szoftver és rá akarja erőltetni a felhasználóra a dolgait. Merthogy az utóbbi években egyszerűen csak használtam a gépet, nem jöttek a felesleges buborékok, nem éreztem, hogy rendezkedne bármelyik program is a gépen – a mai napig. Úgy hogy az Office for Mac 2011 rövid pályafutása a gépemen ma reggel véget is ért. Töröltem és ezek után nem is akarok jónéhány évig Office-t látni újból, inkább maradok az iWork-nél.

Tudom, hogy a fent leírtak egy Windows-felhasználónak nem nagy dolgok, de azt is tudom, hogy csak azért nem, mert annyira hozzá vannak szokva az ilyenhez, hogy már észre sem veszik – és nem is nagyon van mihez viszonyítani…

Egyébként az összes pozitív benyomásom az Office for Mac 2011-el kapcsolatban: a korábbinál szebbek lettek a programok ikonjai, szebb kezelőfelületet kaptak és jóval gyorsabban is indulnak az egyes szoftverek. Ezek után viszont a többi újdonság és változtatás már nem érdekelt, egyszerűen töröltem a gépről az egészet.

Vasárnap új Ubuntu (10.10)

2010. október 8. péntek

Ha minden jól megy, akkor már csak kettőt kell aludni és jön az Ubuntu 10.10-es (Maverick Meerkat) kiadása, úgy hogy a vasárnap esti elfoglaltságom ezzel meg is van: letöltés + telepítés + felfedezés. Bár az igaz, hogy nem használom aktívan az Ubuntut és ez nem is egy LTS kiadás lesz, de azért fél évente rendszerint feltelepítem és megnézem az új változatokat.

Addig itt van néhány link ezzel kapcsolatban:

továbbá két korábbi írásom is, Ubuntu témában:

Az Ubuntu 10.04 LTS telepítése

2010. május 7. péntek

Ubuntu 10.04 LTS

Mint az előző postban írtam, szeretnék végigmenni az Ubuntu telepítésének lépésein, hátha kedvet csinálok a kipróbáláshoz azoknak, akik elsőre idegenkednek tőle.

Ez a leírás elsősorban azoknak szól, akik még egyáltalán nem csináltak ilyet, így a hozzáértők kezeljék ezt az írást megfelelő elnézéssel…

Telepítés előtti tudnivalók

Tételezzük fel, hogy sikerült az előző post végén található linkek segítségével letölteni az ISO fájlt, majd kiírni egy üres CD-re (akinek ez gondot okozott volna, annak itt egy leírás arról, hogy hogyan tudja kiírni az ISO fájlt Windows alatt). Amennyiben azon a gépen, amelyre az Ubuntut szeretnénk telepíteni, már fel van telepítve a Windows és az Ubuntut a Windows mellett szeretnénk használni, abban az esetben a szükség lesz egy olyan – lehetőleg üres és különálló – lemezterületre (partícióra) a merevlemezünkön, amelyre a rendszert fel tudjuk telepíteni.

(more…)