2011. augusztus havi archívum

NASA @ Twitter

2011. augusztus 27. szombat

Öröm nézni, amikor egy – gyakorlatilag állami cég – ennyire komolyan veszi az információközlést, a modern technika szinte minden eszközét kihasználva. Erre egy remek példa az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Hivatala (közismertebb nevén NASA).

A NASA folyamatosan, a nap 24 órájában ontja magából az információkat, pl. a NASA TV-n keresztül (több csatornája is van, melyek online elérhetők). A weboldalán rengeteg archív anyag található sok évre visszamenőleg (fotók, videók, szöveges dokumentációk, hírek és egyéb, multimédiás anyagok). Odafigyel arra is, hogy minél több fiatal érdeklődését keltse fel e téma iránt (több oldallal van fent van a Facebookon is) és olyan oktatóanyagokat tesz fel a webre, amiket még az is megért, aki soha sem foglalkozott ilyesmivel.

Ezek után gondolom, hogy nem meglepő, hogy a Twitteren sem csak egy fiókkal van fent és ott is folyamatosan megosztja a tartalmakat. A fentiekből kiindulva azon szintén nem nagyon kell csodálkozni, hogy például a most 81 éves Buzz Aldrin (Buzz volt a második ember, aki a Holdra lépett) is rendszeresen tweetel.

Aki esetleg fogékonyabb a téma iránt és szeretné figyelni a tweeteket, azoknak talán leginkább a @NASA_Astronauts felhasználót érdemes követni a Twitteren, ugyanis ez a fiók rendszeresen retweeteli (így gyakorlatilag összegyűjti) a NASA-nál dolgozó asztronauták tweetjeit. Többnyire (de nem kizárólag) megosztott fotókról van szó, leginkább ilyesmikről:


A Chikurachki vulkán, a Kuril-szigeteken


A francia és olasz riviérák (a képen az Atlantis űrsikló egy részlete látszik)


Paraná folyó, Brazília

Mégegyszer a fenti néhány link a Twitter-fiókokhoz:

Szóval le a kalappal a NASA előtt, rengeteg hazai és külföldi cég és vállalkozás példát vehetne róla.

Most pedig néhány pillanatra próbáljuk meg elképzelni, hogy nem azért beszédtéma egy nagyobb állami vagy önkormányzati cég (pl. a MÁV, vagy a BKV), mert (száz)milliós nagyságrendben folynak el pénzek, hanem azért, mert az internet lehetőségeit kihasználva népszerűsítik a közlekedés ezen formáit képekkel, videókkal és egyéb hasznos információkkal. Ugye azt azért mindannyian érezzük, hogy ettől mi még nagyon távol vagyunk?

Goldenblog 2011: Top 10-ben a Csaba’s blog

2011. augusztus 27. szombat

Ezúton szeretném megköszönni a Goldenblog szakmai zsűrijének, hogy szavazatai alapján felkerültem a 2011-es Goldenblog versenyen az IT kategória Top 10-es listájára. Továbbá köszönöm azoknak, akik – annak ellenére, hogy nem reklámoztam külön a blogot és nem kértem meg senkit, hogy szavazzon – saját maguk elhatározásából szavaztak a blogra.

Olyan blogokkal kerültem a Top 10-es listára, mint az Appleblog, vagy a Szifon.com és olyan blogokat sikerült megelőznöm nagy meglepetésemre, amelyekről ezt nem gondoltam volna.

A közönségszavazat alapján a 37. lettem a 72-ből, ami pontosan a középmezőny, de ugye az nyilvánvaló, hogy egy napi több tízezres látogatottságú blogra sokkal többen fognak szavazni, mint egy napi száz körüli egyedi látogatóval rendelkezőre. Szóval a közönségszavazás inkább csak azt mutatja, hogy kinek hány embert sikerült mozgósítania a verseny alatt. Én ezzel még csak meg sem próbálkoztam a verseny alatt.

Nem számítottam rá, hogy bekerülök a Top 10-be. Tulajdonképpen, ami miatt regisztráltam az az volt, hogy többen megismerjék a blogom. Arra számítottam, hogy az átkattintások miatt majd magasabb lesz a blog látogatottsága a verseny időszakában, de a webstatisztikában a mai napig nem volt észrevehető a növekedés. Ma viszont az átlagnál jóval többen látogatták meg az oldalt.

Persze, jól eső érzés ez az egész, de azért én is érzem és tudom azt, hogy még bőven van még mit tenni-venni a blogon és nem ártana az eddigiekhez képest jóval több tartalmat jóval gyakrabban kitenni. Úgy hogy ezt most úgy fogom fel, mint ha a zsűri azt mondta volna, hogy az irány jó, szakmailag is megfelelő, értékeljük a ráfordított munkát és időt, de tessék többet és gyakrabban frissíteni.

Úgy hogy ezentúl igyekszem majd erre jobban odafigyelni és komolyabban venni a frissítéseket. 🙂

Az IT kategória közönségdíjasa egyébként az általam is rendszeresen olvasott Appleblog lett, innen szeretnék Ádámnak és Csabának gratulálni. De nem a közönségdíj miatt, hanem azért, mert tudom azt, hogy napi több bejegyzést írni – még akkor is, amikor épp nincs semmi hír vagy érdekes téma – bizony nem kevés munkát igényel és ezt Ők már évek óta csinálják, napi szinten.

Az, hogy IT kategóriában ki fog nyerni, az szeptember 8-án dől el a Goldenblog díjátadóján, az első helyezettet pedig a következő három blog közül fogják kiválasztani: Android portál, Gépírás blog, Kereső Világ. Ezúton gratulálok Nekik is a dobogós helyezésért. 🙂

Pécsi székesegyház

2011. augusztus 23. kedd

Úgy tűnik, hogy sikerült egy olyan képet készítenem, melyet – annak ellenére, hogy átment az Instagramon – elfogadhatónak találok.

Múlt héten pénteken váratlanul Pécsre kellett utaznom és kb. a harmadik próbálkozásra jött össze az alábbi fotó a pécsi székesegyházról. Nem gondolom azt, hogy ez egy különleges kép lenne, de ebben a kategóriában azt hiszem, hogy teljesen rendben van. Ennek egyébként azért örülök nagyon, mert azt hittem, hogy az Instagramra már soha sem fogok egyetlen egy „normális” képet sem feltölteni, ugyanis a korábbi próbálkozásaimmal egyáltalán nem voltam megelégedve.

A kép minimális vágást, ill. sharpeninget kapott – az eredetije ide kattintva tekinthető meg.

Apple Campus 2

2011. augusztus 19. péntek

Eddig már minden valamire való Apple blogon és híroldalon megírták legalább kétszer, hogy az Apple új Campust fog építeni a közeljövőben, én viszont eddig szándékosan hallgattam róla a blogon. Ennek az az oka, hogy jó ideig csak elég rossz minőségű, videóból kimásolt képeket lehetett találni az Apple következő főhadiszállásáról, ezeket viszont a gyenge minőség miatt nem szerettem volna ide kitenni. A héten viszont találtam néhány jó minőségű képet és – bár az első mondatom alapján nagy hírértéke ennek itt és most nem igazán van, mégis – szeretném ennek az épületnek a látványterveit ezek után itt is viszontlátni. A részletekbe viszont túlságosan nem bonyolódom bele, de pár sort azért írnék róla.

Óriási, impozáns, gyűrű alakú üvegépület lesz, körülötte és benne hatalmas zöld területekkel, 13 ezer dolgozóval. Mindez több, mint 26 hektáron, a mostani Campustól nem messze. Ha minden a tervek szerint halad, akkor 2015-re már el is készül. Jól néz ki, nem is találhatta volna ezt így ki más, mint az Apple. 🙂


Képek forrása: www.cupertino.org

A Mac OS X ereje

2011. augusztus 14. vasárnap

Több, mint 73 nappal, 6 órával és 31 perccel ezelőtt kapcsoltam be a Mac-et. Most viszont eljött az ideje az újraindításnak, mert már jó ideje ott figyeltek az újraindítást is igénylő frissítések a Software Update ablakban. Ha jól rémlik, akkor Debian alatt valamivel több, mint 250 nap volt az eddigi uptime rekord (parancssoros környezet, web- ill. FTP szerver), Windows alatt pedig valami 2 hét körüli időre emlékszem.

A Mac-et ha nem használom, akkor csak sleep módba teszem, ahogy talán a legtöbb Mac felhasználó. Nagyjából 2 másodperccel az Apple menü Sleep menüpontjára való kattintás után már alszik is és kb. ugyanennyi időre van szüksége, hogy az óránként néhány wattot fogyasztó alvó állapotból felébredjen és az összes ablakot a tartalmával együtt a sleep előtti állapotban lássam viszont. Ez főleg akkor hasznos, ha előre láthatólag valamiért hosszabb ideig nem vagyok gépközelben (ez nálam azt jelenti, hogy kb. 20-30 percnél tovább).

Többen kritizálták már a sleep módban történő árampazarlást, de azt sokan nem tudják, hogy ez a fogyasztás ilyenkor minimális (tényleg csak néhány watt). Ha valakinél otthon egy órára véletlenül bekapcsolva marad a TV, akkor az gyakorlatilag több áramot elhasználhat, mint naponta egy Mac alvó állapotban…

Ahhoz pedig, hogy ennyi legyen az uptime, nem kell más, mint vagy egy kis szerencse (hogy hónapokig ne legyen áramszünet), vagy pedig egy szünetmentes tápegység – ahogy erről korábban már írtam is. Mondjuk a Security Update-eket sem a legjobb kihagyni, ezek viszont sajnos ilyen újraindítást igénylő dolgok.

Egyébként még mindig a Leopardot nyúzom és nem hiszem, hogy mostanában válatni fogok Snow Leopardra (pedig a polcon pihen egy az XMS-ből vásárolt páldány), Lionra meg főleg nem. Hiába számít réginek, vagy elavultnak a Leopard, egyelőre a stabilabb működést sokkal többre értékelem, mint a technikai újításokat. Természetesen, ha lenne egy valamilyen második Mac is a házban, akkor biztosan kipróbálnám a Liont, de így inkább egyelőre nem kockáztatom meg.

Gyorsan utána számoltam, hogy ha netán ismét uptime rekordot szeretnék dönteni, akkor mostantól kezdve nagyjából október végéig kellene mennie kikapcsolás és újraindítás nélkül. Ha pedig a következő 17 napban nem kell újraindítani, akkor elmondhatom magamról, hogy idén nyáron összesen csak két alkalommal kapcsoltam be a gépet… 🙂

Henry Ford idézetek

2011. augusztus 10. szerda

Találtam ma néhány tanulságos és elgondolkodtató idézetet Henry Fordtól. A teljesség igénye nélkül ezekből szeretnék pár számomra jobban tetszőt megosztani.

Attól a versenytárstól kell félned, amelyik egyáltalán nem foglalkozik veled. Csinálja a dolgát, méghozzá egyre jobban és jobban.

Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézőpontját és az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, nemcsak a sajátunkéból.

A kacsák csendben rakják le a tojásaikat, a tyúkok kotkodácsolnak, mint az eszeveszett. És mi a következmény? Az egész világ tyúktojást eszik.

Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról.

Ha valamiről úgy érzed, hogy ellened van, gondolj arra, hogy a repülőgépek is a széllel szemben szállnak fel, nem pedig szélirányban.

A minőség azt jelenti, hogy akkor is jól csinálsz valamit, amikor nem látják.

Semmi sem különösen nehéz, ha kis munkákra osztod.

Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.

A sikeres ember az alatt az idő alatt halad előre, amit mások elpazarolnak.

InterfaceLIFT

2011. augusztus 3. szerda

Biztosan mindenkinek megvannak a saját kis háttérkép-lelőhelyei az interneten. Én már jó ideje leginkább csak az InterfaceLIFT oldalát használom háttérképek letöltésére: hetente több alkalommal tesznek ki új képeket (többnyire a jobbik fajtákból), én pedig hetente egy – maximum kettő – alkalommal ellátogatok az oldalra annak reményében, hogy egyszer találkozok egy olyan háttérképpel, ami annyira megtetszik, hogy attól fogva már soha többet nem akarom cserélgetni (eddig még sajnos nem sikerült találnom ilyen képet).

Az oldalon nem csak háttérképeket, hanem ikonokat, témákat és egyéb dolgokat is találhatunk. Első látásra picit szegényesnek tűnhet a háttérkép-kínálat, de ez csak azért van, mert fordított időrendi sorrandben vannak listázva a képek, nem pedig kategóriánként. Külön tetszik az, hogy a képek mellett néha hasznos információkat találunk a kép elkészítésének körülményeivel kapcsolatban is, mint például fényképezőgép és objektív típusa, záridő, ISO érzékenység, GPS koordináták stb.

Szerintem az InterfaceLIFT egy próbát mindenkinek megér.

Csoki Tools

2011. augusztus 1. hétfő

Ha egyszer megbarátkozunk a parancssorral, akkor lehet akár milyen csillogó-villogó operációs rendszerünk, időnként mégis vissza-vissza fogunk vágyni parancssoros módba, ahol ugyanazt a feladatot sokszor sokkal egyszerűbben és gyorsabban végezhetjük el, mint akármilyen GUI alatt. Az első lépést viszont ebbe az irányba – vagyis hogy megbarátkozzunk ezzel a felülettel – itt is magunknak kell megtennünk.

Már régebb óta szemeztem vele, korábban már le is töltöttem a wget és az mc csomagokat, csak mivel konkrétan nem kellettek eddig semmire, nem is telepítettem őket. A napokban viszont aktuális lett a dolog és úgy gondoltam, hogy megírom ezt a bejegyzést, hátha más is hasznát veszi.

Csokoládé Tools

A Csokoládé Tools oldala 2010. januárjában indult útjára. Az oldal azóta új dizájnt kapott és új helyre költözött, jelenleg a csokitools.tumblr.com címen érhető el. Bár én Linuxos környezetben az oldalon elérhető dolgok közül csak a wget-et és az mc-t használom rendszeresen, de a többi parancssoros szoftver is jól jöhet szinte bárkinek, különös tekintettel az egyszerűségre, a jó paraméterezhetőségre és nem utolsó sorban az ingyenességre.

A telepítés

A Csoki Tools oldal talán egyetlen hiányossága az, hogy a teljes telepítési útmutató csak a következőből áll: How to install: sudo unzip -d /usr/local [drag the zip file here]

Meggyőződésem, hogy egy kezdőt – aki eleve idegenkedik a parancssor használatatól – ez csak mégjobban elriaszt, hiszen egy hozzá nem értő ezzel a sorral semmit sem tud kezdeni. Persze nem sok esély van arra, hogy pont azok próbálják meg feltenni, akik amúgy sem értenek hozzá, de adjuk meg a lehetőséget azoknak is, akiknek ez jelenleg még gondot okozhat. Próbáljuk meg megszerettetni a parancssor világát azokkal, akik még nem ismerik, ugyanakkor érdeklődnek utána, viszont egyedül nem mernek belevágni, esetleg nincs kitől megkérdezni…

Úgy gondoltam, hogy az egysoros utasítás helyett inkább leírom azt a pár lépést, amit el kell végezni a fenti szoftverek használhatóvá tétele érdekében (nem kell megijedni az alábbi listától, nem olyan vészes, mint amilyennek látszik). Példának a wget-et fogom írni, de ez tetszőlegesen alkalmazható a többi csomagra is, csak ügyeljünk a terminal parancsok bemásolása vagy beírása közben a fájlnévre, esetleg az elérési utakra.

1.) Töltsük le a csokitools.tumblr.com oldalról a wget-et.

2.) Nyissuk meg a Terminalt, vagy egy tetszőleges alkalmazást, mellyel elérhetjük a parancssort. A bejegyzés további részében feltételezem, hogy a Downloads könyvtárba töltöttük le a fent említett csomagot.

3.) Írjuk be a parancssorba a következő parancsot (ezzel átmásoljuk a Downloads könyvtárunkból a /usr könyvtárba az imént letöltött tömörített fájlt):

sudo cp ~/Downloads/wget-1.12.zip /usr

4.) Ez után pedig csomagoljuk ki a tömörített fájlt úgy, hogy a benne lévő állományok egyből a helyükre kerüljenek:

sudo unzip /usr/wget-1.12.zip -d /usr

5.) Most töröljük az előbb átmásolt tömörített fájlt a /usr könyvtárból (csak a rend kedvéért):

sudo rm /usr/wget-1.12.zip

6.) Ennyi volt az egész. 🙂 Most már rendelkezésre áll a parancssorban az imént feltett alkalmazás.

A fenti csomagokat ellátták man oldalakkal is, melyek segítenek, ha nem lennénk képesek fejben tartani az összes kapcsolót és lehetőséget (már pedig nem vagyunk képesek). A man oldalak elérése a man <csomagnév> parancssal történik, tehát wget esetében: man wget

Ha elakadtunk, használhatjuk a <csomagnév> ––help parancsot is.

Lássuk egy példát, hogy mire jó ez a gyakorlatban

A napokban hirtelen szükségem lett egy olyan szoftverre, amivel egymás után tudom letölteni a megadott állományokat (a Safari a link Downloads ablakra húzásakor azonnal elkezdni letölteni a fájlt akkor is, ha már egy másik letöltés folyamatban van). Nekiálltam letöltésvezérlő szoftvereket keresgélni Mac-re, aztán a sok ronda GUI-val rendelkező, ill. a sok 20-25 dolláros szoftver között keresgélve beugrott, hogy ezt a wget is tudja. A wget-et pedig talán a legegyszerűbben úgy lehet Mac-re feltenni, hogy a Csoki Tools oldalról letöltjük és néhány karakter Terminálba pötyögésével már van is egy okos, ingyenes, jól paraméterezhető parancssoros szoftverünk a letöltésekhez. 🙂

Írok is egy példát a használatára, ami végtelenül egyszerű. A Downloads könyvtárba szeretnék letölteni egy szerverről mondjuk 3 db, 500 MB méretű fájlt. Választhatunk, hogy 1.) ott ülünk a Safari mellett és egyenként letöltjük őket, 2.) egymás után ráhúzzuk a Downloads ablakra a 3 db 500 MB-os fájlra mutató linket (nem túl elegáns megoldás, mert a Safari egyszerre kezdi el letölteni mindhármat), 3.) beszerzünk egy letöltésvezérlő szoftvert, vagy pedig 4.) egyszerűen a következő képpen leszedjük a fájlokat wget segítségével (az alábbi parancs valójában egy sorból áll):

wget -P ~/Downloads/ http://server.tld/file1.zip http://server.tld/file2.zip http://server.tld/file3.zip

A -P kapcsoló egy úgynevezett directory prefix, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy segítségével megadhatjuk azt, hogy hova mentse a fájlokat. Ha nem használjuk ezt a kapcsolót, akkor a wget simán a home könyvtárunkba fogja letölteni a fájlokat.

Egyszerű ez, csak ne idegenkedjünk a parancssoros dolgoktól, helyette inkább bátran barátkozzunk meg velük… 🙂