‘Személyes’ címkével ellátott bejegyzések

Mivel lehet elrontani egy jó szolgáltatást?

2012. július 20. péntek

Azok közé tartozom, akik jobban szeretik, ha a levelei a gépén vannak és nem a felhőben. Ehhez talán még abban az időben szoktam hozzá, amikor még az ADSL viszonylag kevés helyen volt elérhető, a mobilnet pedig iszonyatosan drága volt, notebookot használtam és így bárhova mentem, mindig elérhető volt minden adatom akkor is, ha nem tudtam az internetre felcsatlakozni, vagy ha túl szűk volt a rendelkezésre álló sávszélesség.

Ugyanakkor érdekelnek az IT világ újdonságai, még ha csak kipróbálás szinten is. Tehát ha jön valami új dolog (mondjuk egy új webes szolgáltatás), akkor regisztrálok, kipróbálom, aztán majd eldől, hogy a mindennapi életben is fogom használni, vagy csak egy lesz a listán a sok közül, ami mellett ott a pipa, hogy hallottam/láttam/próbáltam már.

Így lett 2005-ben Gmail fiókom is: szükségem ugyan nem volt rá, de ha már van egy ilyen szolgáltatása a Google-nek, akkor nézzük meg, hogy mit hozott össze a Google csapata. Mivel viszonylag még kevesen használtak a Gmailt, ezért sikerült beregisztrálnom egy vezeteknevem.keresztnevem@gmail.com formátumú e-mail címet, vagyis megelőztem a regisztrálással a névrokonaimat. Ennek viszont csak rövid ideig örülhettem, mert hamarosan rá kellett jönnöm, hogy egy ilyen helyen elsőnek lenni saját névvel nem feltétlenül jó dolog.

A névrokonaim rendszeresen elrontják az e-mail címüket, ha megadják valakinek, vagy ha regisztrálnak valahova, így az elmúlt évek során kaptam:

  • biológia házi feladatot (egy ötödikes kissrác vitatkozott velem, amikor válaszoltam neki arra a levélre, melyben a házi feladatát küldte el nekem, hogy „dehát a Csabi bácsi ezt az e-mail címet adta meg, én jó helyre küldtem – és ezzel a lendülettel elküldte a házi feladata második részét is)
  • kottát, melyet valamelyik fúvószenekar egyik tagjának szerettek volna küldeni
  • online játékokra való beregisztrálás alkalmával kiküldött leveleket
  • Facebook-regisztrációt megerősítő e-mailt
  • teljesen személyes tartalmú, random leveleket
  • meg még egy rakat olyan dolgot, amihez semmi közöm és nem is nagyon tudok mit kezdeni velük.

Egyetlen egy helyre iratkoztam fel ezzel az e-mail címmel, ez pedig a HP hírlevelére volt. Ehhez képest bőven kapok spamet is, pedig semmilyen publikus helyen nem adtam meg a levélcímemet (jó, tudom, a spam nem csak így juthatott el hozzám).

Szóval ezzel az egésszel azt akartam csak elmesélni, hogy milyen „élmények” várnak az emberre, ha egy viszonylag új, de népszerű levelező szolgáltatásba a vezeteknev.keresztnev kombinációval, a többeket megelőzve regisztrálja be magát egy nagyon, esetleg egy közepesen gyakori névvel. 🙂

Típuskonverzió PHP alatt

2012. július 10. kedd

Tegnap írtam Twitteren is, hogy az elmúlt 10 évben most volt szükségem másodszor típuskonverzióra a PHP használata során úgy, hogy napi szinten, aktívan írom a PHP kódokat.

Egyúttal elgondolkodtam azon, hogy tíz év alatt mennyi idő ment volna el azzal, hogy mindegyik elé odaírom, hogy mi micsoda (már ha a PHP megkövetelné a változók típusainak megadását is, minden deklaráció alkalmával). 🙂

Az elmúlt hetek margójára

2012. július 6. péntek

Ez most egy személyesebb bejegyzés lesz, amit leginkább azok fognak érteni, akik valóban ismernek. De akik csak az interneten, vagy a blogon keresztül ismernek, azok is nyugodtan elgondolkodhatnak azon, hogy a következő mondat az alkotmányban valójában a demokrácia egyik alappillére:

„A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.

(Magyar Köztársaság alkotmánya, 61. §, 1. bekezdés)

Szóval teljesen mindegy, hogy valaki egyetért vele, vagy nem, tetszik neki, vagy nem, meg lehet rajta sértődni, lehet duzzogni és mérgelődni, de a fenti bekezdés akkor is mindenkire vonatkozik, oda-vissza, kivétel nélkül. Az állam- és közigazgatásban pedig ennek még inkább így kell(ene) működnie.

Sajnos ennek a lényegét ma Magyarországon, lassan 25 évvel a rendszerváltás után sem értik meg mindenhol, ami egy rettentő szomorú dolog.

Társadalmi munkák

2012. június 5. kedd

Manapság nagy divat az, hogy ölbe tett kézzel várjuk az államtól a pályázati pénzeket olyan dolgok megvalósítására, melyeket néhány önkéntes a pályázaton nyert pénz töredékéből, akár néhány délután, vagy egy hétvége alatt meg tudna oldani úgy, hogy pénzbe nem, csak a befektetett időbe kerülne. Divat nem csinálni semmit és reklamálni, hogy miért nem készül el egy-egy településen egy adott dolog és divat várni, hogy mindent az állam és/vagy a helyi önkormányzatok oldjanak meg.

Szerencsére ez nincs mindenhol így, de sajnos én is nagyon sok ide illő példát tudnék kiragadni a környezetemből. Ráadásul a legtöbb ember meg is tudja magyarázni, hogy miért nem kell, vagy miért nem érdemes csinálni semmit. Természetesen nem teljesen alaptalanok a felhozott kifogások sem az állam, sem pedig az önkormányzatok felé, viszont azzal, hogy megmagyarázzuk, hogy miért nem vállalunk el egy adott dolgot és azt miért ennek, vagy annak kellene megcsinálni, még nem jutottunk előrébb.

Ha jól emlékszem, akkor 2003 óta folyamatosan részt veszek kisebb-nagyobb, alkalmi, vagy folyamatos társadalmi munkában (nem számoltam, de bőven ezer órán felül van az elvégzett munkaórák száma) és annak ellenére, hogy sokszor nem éppen hálás feladat, eddig még nem bántam meg. Társadalmi munka alatt azt értem (leírom, mert mint kiderült, sokak számára nem teljesen világos a fogalma), hogy önként, vagy felhívásra jelentkezem és az elvégzett munkáért cserébe nem kérek semmit, hanem ingyen (esetleg csak egy nagyon jelképes dologért, ami semmi esetre sem pénz) csinálom. Egyetlen dolog tudja elvenni a kedvem a társadalmi munkától: ez pedig mások passzív hozzáállása és nemtörődömsége. Minél többen vagyunk, annál könnyebben megy a dolog és annál jobban azt érezzük a végén, hogy munka helyett egy jó móka volt az egész és még hasznosat is csináltunk.

Szándékosan nem említek konkrét példákat, csak úgy nagy vonalakban írnék pár dolgot a jobb érthetőség kedvéért: parképítés, szemétszedés, de akár lehet olyanról is szó, ami pl. a szakmámhoz kapcsolódik: egy vagy több weboldal fejlesztési vagy adminisztrátori teendőinek elvállalása.

Arra lennék kíváncsi, hogy a kedves Olvasók vállalnak-e társadalmi munkát a lakhelyükön, vagy annak környékén. Ha igen, akkor időben kb. mennyit (pl. havonta/évente x órát/napot) és miért, ha pedig nem, akkor pedig miért nem. Lehet konkrét példákat írni de lehet nagy vonalakban is, a lényeg, hogy megértsük a miérteket.

U.i.: ne foglalkozz azzal, hogy mikor íródott e bejegyzés, bármikor válaszolhatsz rá amikor rábukkansz, mert úgyis automatikusan a kezdőlapra kerül. 🙂

Amikor nem látják…

2012. május 27. vasárnap

Ez a mai idézet (bár már volt korábban is):

A minőség azt jelenti, hogy akkor is jól csinálsz valamit, amikor nem látják.

— Henry Ford

Ez az idézet jutott ma eszembe akkor, amikor kb. 10 perccel tovább dolgoztam egy weboldalhoz tartozó faviconon, 3200%-os méretre nagyítva, pixeleket egyenként hozzáadva és azok átlátszóságát 5%-os eltérésekkel megadva azért, hogy 16×16 pixeles méretben is ugyanúgy nézzen ki, mint ahogy eredetiben. Az egy más kérdés, hogy ez a Photoshop feladata lenne az átméretezéskor, meg az is, hogy ezt hány látogató fogja majd észrevenni, vagy értékelni (egy sem).

Sajnos egy-egy megrendelői igény kielégítése egyre inkább azzal jár, hogy minél előbb, minél gyorsabban és minél olcsóbban készüljön el valami és az sem probléma, ha össze van csapva, csak az ár legyen minél alacsonyabb. Így elég ritkán van alkalmam arra, hogy valamire pont annyi időt fordítsak, amennyi szükséges lenne. Általában az elvárás az árajánlatig mindig a legprecízebb munka – leggyorsabb kivitelezés – legolcsóbb ár hármas, de amikor megtudják, hogy mennyivel többet kell fizetni ezek miatt az apróságok miatt, akkor már egyből háttérbe szorul a minőség kérdése. Mert bizony egy weboldalnál a több száz ilyen apróság, ami előjön, az akár a számlázáskor kétszeres, vagy még ennél is nagyobb szorzót eredményezhet.

Persze előre tudom, hogy a fenti ikonnál a megrendelő semmit sem fog belőle észrevenni és akkor sem zavarná a dolog, ha egy az egyben úgy menteném el a fájlt, ahogy a Photoshop átméretezte. Sőt, ha megtudnák, hogy ennyivel tovább tartott, akkor jönne az, hogy egyáltalán nem kellett volna vele foglalkozni és az, hogy az ég világon semmi értelme nincs, felesleges időpazarlás.

Ez a mostani viszont egy más jellegű munka (részben önkéntes és lehet, hogy írok később egyszer erről is), így szívesen eltöltök vele néhány extra órát úgy is, hogy előre tudom, hogy nem kapok érte semmit cserébe.

A Google Chrome az első helyen

2012. május 21. hétfő

Eljött végre az a nap is, amikor a Google Chrome lett a világ legnépszerűbb böngészője. Szép teljesítmény volt ez alatt a néhány év alatt így a semmiből eljutni ide, még akkor is, ha egy olyan cég áll mögötte – olyan lehetőségekkel – mint amilyen a Google.

Globálisan így néz ki a mozgolódás az elmúlt egy évben a böngészők piacán a StatCounter szerint:

Magyarországon jelenleg még mások az arányok, a Mozilla Firefox vezet, de annak is erősen és folyamatosan csökken az előnye a Chrome-mal szemben:

Az éves statisztikából pedig egyértelműen kiderül, amit eddig is tudtunk: a Chrome leginkább az IE kárára jutott egyre feljebb és feljebb az elmúlt évek folyamán, aminek őszintén szólva így fejlesztői szemmel egyelőre nagyon örülök:

Böngésző témában elég konzervatív vagyok, évek óta a Safari az elsődleges böngészőm és nem nagyon akarom lecserélni. Viszont mégis azt vettem észre, hogy egyre többet használom a Chrome-ot. Alapban úgy néz ki, hogy általános böngészésre Safarit használok és mivel az az alapértelmezett, ezért minden link mindenhonnan abban nyílik meg. Fejlesztésre pedig nyitva van a Chrome, amit viszont egyre többet és többet használok fejlesztésen kívül is. Odáig mondjuk még nem jutottam el, hogy átpakoljam a könyvjelzőimet is, de azért már megfordult a fejemben.

A Firefoxról pedig inkább ne is szóljunk most semmit, az utóbbi időben megint használhatatlan a lassúsága Mac alatt (legalábbis nekem). Opera érdekes, de nem jön be annyira a nagyon egyedi megoldásai miatt, Internet Explorert meg inkább megint ne említsük meg, de szerencsére nem is létezik OS X alatt.

Blogfrissítések

2012. április 30. hétfő

Az utóbbi időben időhiány miatt megint sikerült eléggé elhanyagolnom a blogot, úgy hogy most a hosszú hétvége alkalmával frissítettem néhány oldalt (pl. Letöltések, Magamról), ill. írtam pár új bejegyzést.

Ráférne a blogra lassan egy design frissítés is, de a WordPress ezen változatával (2.9.1) már nem nagyon érdemes vesződni, hanem a jelenleg legújabb (3.3.2) változatát lenne célszerű feltenni. Ez a kettő viszont így egyben ahhoz már nagy munka, hogy most bevállaljam, tehát ez várólistára kerül egyelőre.

A Twittert viszont többet használom az utóbbi időben, ott @csaba_hu néven lehet megtalálni. 🙂

SPAM

2012. március 27. kedd

Próbálják megmagyarázni, de nem megy:

[…] Az e-mail címet munkatársaink gyűjtötték az interneten. A cím felépítése alapján ítélve, nagy valószínűséggel nem természetes személyhez kötődik. Az ilyen címekre küldött elektronikus hirdetések a 2009. január 1-jével módosított 2001. évi CVIII. törvény és a hozzájuk a Nemzeti Hírközlési Hatóság, valamint az Adatvédelmi Biztos Hivatala által közreadott állásfoglalások szerint megengedettek.

Lehet, de ez nem jelenti azt, hogy nem hozhatok létre egy plusz szűrőszabályt a levelezésnél a szerveren globálisan (értsd: senki sem fogja megkapni az adott címről érkező leveleket, akinek a szerveren keresztül történik a levelezése). Ha ebből rendszert csinálnának hazai szolgáltatók, akkor legalább harmadával csökkenne a spamszűrőn átcsúszott levelek száma (legalábbis saját statisztika alapján). Persze ez nyilván plusz adminisztrációt és így plusz költséget is jelent.

Sajnos hiába szűri ki a bejövő kéretlen reklámlevelek legnagyobb részét a rendszer, azért folyton beesik egy-egy ilyen levél, ami hiába van szépítve és több sorban magyarázva a legvégén, akkor is csak egy kéretlen reklámlevél, azaz spam marad.

Hibakeresés PHP-ben: hol a hiba?

2012. március 19. hétfő

Ezzel a bejegyzéssel csak azt szeretném megmutatni, hogy mennyire könnyen el lehet szúrni az időt egy látszólag végtelenül egyszerű problémával kódolás közben, növelve ezzel a fejlesztésre szánt időt. Szerencsére most az alábbi dologgal kevesebb, mint 2 percem ment el, de rossz esetben ugyanerre elmehet akár egy óra is.

Adott egy általam frissen írt PHP-s függvény, mely látszólag az adott sorokban teljesen hibátlan:

Mégis localhoston, az oldal frissítésekor a böngészőben azt látjuk, hogy valami nem stimmel a 225. sorban:

Parse error: syntax error, unexpected T_STRING, expecting ‘{‘ in […]/index.php on line 225

A komlett függvényblokkot kiemelve, a php fájlt elmentve és a böngészőt frissítve probléma nélkül lefut a kód, tehát – amennyiben a szintaktika egyébként jónak tűnik – mostantól kezdve lehet gyanakodni arra, hogy belekerülhetett egy nem odavaló karakter a kódba még annak ellenére is, hogy minden egyes karakterét mi magunk írtuk és semmit sem illesztettünk be máshonnan. Ilyenkor célszerű a szerkesztőben azt a nézetet választani, ami mutatja a nem látható karaktereket is, majd ismét rénézni a problémás sor(ok)ra:

Megvan a hiba? 🙂

Ott rontottam el, hogy a nagy igyekezetben a space billentyűt úgy nyomtam le közvetlenül a kapcsos zárójel előtt a 225. sorban, hogy még nem vettem fel a másik ujjam az alt-ról, így sikerült ott egy altspace kombinációt elhelyeznem, ami természetesen nem egyenértékű a space-szel.

Ilyen és ehhez hasonló dolgok történnek a fejlesztőkkel minden nap – és ha még csak ilyen, akkor annak csak örülni lehet, mert ez még a nagyon egyszerű problémák közé tartozik.

500 check-ins

2012. február 24. péntek

Majdnem 8 hónapja használom a Foursquare-t és ez idő alatt jött össze a fenti check-in mennyiség, mert viszonlag kevés helyre járok. Ahova viszont megyek, ott általában az első dolgom a check-in.

Egy kis statisztika, ami ha másnak nem is, de legalább magamnak jó lesz, ha majd pár év múlva visszanézem:

501 check-ins – 11 badges – 31 mayorshipshigh: 137

A 31 mayorships úgy jött össze, hogy rengeteg új helyet vittem már fel, ahova vissza is mentem, ugyanakkor mások nem nagyon, vagy nem túl sokszor jelentkeztek be eddig ugyanoda. Azt viszont soha sem csinálom, hogy olyan helyre jelentkeznék be, ahol nem vagyok ott, vagy ahol csak elmegyek a bolt, üzlet, vagy épület előtt (roppant sportszerűtlen dolog).

Persze ez az egész akkor izgalmas, ha az valaki sokat megy, mindenhol bejelentkezik, ugyanakkor sokan vannak, akik szintén aktívan használják a szolgáltatást. Sajnos az ismerőseim nem igazán kattantak rá eddig, így egyelőre nincs valami nagy nyüzsgés a Forsquare-en belül – csak egyetlen egy hely van eddig, ahol időnként „harcolnom kell” a Mayorship cím megszerzéséért. 🙂