‘Személyes’ címkével ellátott bejegyzések

Viszlát 2012

2012. december 31. hétfő

Szépen lassan elment ez az év is. Bár a blogra kevesebb időm volt, annak látogatottsága az előző évhez képest picit több, mint 20%-kal nőtt, aminek azért örülök. Általában nem szoktam újévi fogadalmakat mondani, de azért volt a fejemben pár dolog még az elmúlt év végén, amit nagyjából elterveztem a 2012-es évre. Ezek egy része sikerült, a másik része nem és volt néhány kellemes meglepetés is az idei évben a munkámmal kapcsolatban, amire nem számítottam.

Összességében – többek között pont a nem várt változások következtében – jónak mondható számomra ez az év, ami állítólag még egy világvégét is tartalmazott…

Köszönöm Nektek, hogy látogatjátok az oldalt, külditek a visszajelzéseket a bejegyzések végén hozzászólás formájában, emailben, Twitteren, néha Facebookon és néha szóban.

Most pedig mindenkinek szeretnék egy olyan 2013-as esztendőt kívánni, melyben megtalálja a számításait és valóra válhatnak azok a dolgok, melyeket eltervezett.

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok! 🙂

SWOT analízis

2012. december 21. péntek

Majdnem tíz évvel ezelőtt a Magyar Vöröskeresztnek volt egy pár napos workshopja Balatonlellén, amin én is részt vettem (úgy küldtek az akkori munkahelyemről és emlékszem rá, hogy nem sok kedvem volt elmenni). Ott találkoztam először a SWOT elemzéssel. Akkor el nem tudtam még képzelni, hogy az ott megtanultakat valaha is hasznosítani tudom életem folyamán és most, közel tíz évvel később ez a dolog visszaköszön. Sőt, nem régen jöttem csak rá, hogy ezt már korábban is több alkalommal használhattam volna.

Rengeteg mindent tanulunk életünk folyamán és soha nem tudhatjuk, hogy mire lesz szükségünk. Még akkor is előfordulhat, hogy hasznunkra lesz valami, amikor olyan tudást szerzünk meg, amit nem tudunk akkor és ott összeegyeztetni a későbbi terveinkkel.

Ezt most csak úgy leírtam, mert valamiről eszembe jutott. 🙂 Annak idején több dologra is mondtam, hogy ezt aztán teljesen felesleges megtanulnom, mert soha életemben nem lesz rá szükségem, de mára már belátom, hogy ez nagyon nem így van. 🙂

WordPress tapasztalatok (kiegészítés)

2012. december 4. kedd

Az előző bejegyzésemből lemaradt két dolog, amit már így utólag nem írok hozzá, inkább létrehozok egy új bejegyzést.

Az egyik az az, hogy a Milyen nap van most? WordPress plugin egy ideje elkezdte szépen beengedni a spameket. Hiába, ha valami népszerű lesz, akkor arra felfigyelnek a másik oldalon és tesznek róla, hogy megkerüljék. Nem olyan vészes egyébként, 1-2 naponta jön egy spam, de ettől függetlenül bosszantó.

A másik pedig, amit már korábban említettem a WordPress kapcsán, de az előző alkalommal elfelejtettem, hogy az időzítővel meggyűlt a bajom, aztán egy frissítés után látszólag jó lett, de mégsem: azokat a bejegyzéseket, amiket időzítve szeretnék kitenni, azokat véletlenszerűen elfelejti közzétenni  a WordPress. Ezért van az, hogy nincs bejegyzés másfél hétig, azután pedig hirtelen lesz kettő. 🙂 Sajnos még nem jöttem rá, hogy ez mitől van, remélem azért, hogy egy frissítéstől előbb vagy utóbb egyszer csak megjavul.

Felhasználók azonosítása fejlesztői oldalról nézve

2012. november 30. péntek

Gondoltam, hogy megosztok pár dolgot, ami a napokban eszembe jutott webes fejlesztések kapcsán. Ezek elsőre teljesen értelmetlennek tűnnek, azonban hosszú távon már egyáltalán nem azok, nagyban lehet velük növelni (vagy éppen csökkenteni) a felhasználói elégedettséget még akkor is, ha ezt elsőre nem is gondolnánk.

Felhasználók egyedi azonosítása: felhasználói névvel vagy email címmel?

Fejlesztőként már az első munkáim során el kellett gondolkodnom azon, hogy az éppen készülő rendszerbe milyen módon legyenek azonosítva a felhasználók. Az elején még volt egy időszak, amikor a felhasználói név volt az általam preferált egyedi azonosító (ettől persze az email cím sem egyezhetett meg két felhasználónál ugyanazon a rendszeren), de később a tapasztalatok alapján arra jutottam, hogy egyértelműen az email cím a legjobb egy-egy felhasználó azonosítására.

Méghozzá azért, mert:

  • ugyanarra a felhasználói névre több felhasználó is igényt tarthat (pl. keresztnév)
  • az email címek a felhasználói nevekkel szemben teljesen egyediek, így tökéletesen alkalmasak a felhasználók egyedi azonosítására
  • a felhasználói nevünk sokkal könnyebben elfelejthetjük, mint az email címünket (főleg akkor, ha nem választottunk magunknak valami nagyon egyedi nicknevet, amit senki más nem használ)
  • az email címünket könnyebben és gyorsabban megadjuk a regisztrációkor (egyrészt így is, úgy is meg kell adni, másrészt pedig nem kell sokat gondolkodni és próbálkozni a felhasználói nevünk megadásakor, ha az általunk előre elgondolt név már foglalt)

Ettől persze még nincs semmi baj a felhasználói névvel, de ha van egy avatar is mellette, akkor elég jól meg lehet különböztetni mondjuk két Csaba nevű felhasználót egy fórumban – gondoljunk itt a különböző oldalak alján mostanában elhelyezett Facebook kommentelési lehetőségre, ahol a legtöbben a saját, nevükkel szólnak hozzá a bejegyzésekhez.

A fentieket figyelembe véve nem is értem, hogy viszonylag nagyobb oldalakon miért erőltetik az egyedi felhasználói nevet annyira a mai napig…

Ill. a Facebook kapcsán még valami: a Facebook Connect is egy jó lehetőség az azonosításra de csak úgy, hogy ha bebiztosítjuk magunkat hosszú távra: ha esetleg törli magát a Facebookról a felhasználó, akkor még a mi rendszerünkbe az email címe segítségével be tudjon belépni (vagy kérni egy új jelszót).

Biztonsági kérdések

A másik, amit fejlesztőként és felhasználóként sem kívánok a hátam közepére sem, azok a különböző biztonsági kérdések, melyeket szintén a felhasználóra erőltetnek egyes oldalakon. Pl. az, hogy adjuk meg a nagyapánk foglalkozását, vagy a kedvenc írónk, költőnk, tanárunk és kutyánk nevét, rossz esetben pedig ezt az összeset együtt. Mert az embernek van, vagy volt több nagyapja is, lehet több kedvenc költője vagy írója, lehet több kedvenc tanára is és kutyából is lehet három. Vagy esetleg épp fordítva: nincs kedvence sem íróból, sem tanárból, de még csak kutyája sem volt soha és így tovább.

Sokkal célravezetőbb egy biztonságosabb jelszót kérni a felhasználótól, tehát ami legalább 8-10 karakter hosszú, amiben van kis- és nagybetű, szám, vagy esetleg valami írásjel, bár ez egyes esetekben és felhasználóknál problémákat jelenthet (pl. angol/magyar nyelvű billentyűzetkiosztásnál, kevesebb felhasználói ismerettel rendelkező felhasználóknál).

A legkedveltebb bejegyzések a blogon

2012. november 27. kedd

Lassan három éve lesz, hogy elkezdtem blogolni, azóta igyekszem havonta legalább 6-8 bejegyzést közzétenni. Most összeszedtem azokat a bejegyzéseket, melyek a kapott lájkok alapján a legnépszerűbbek. Volt köztük számomra pár meglepetés, de ezt majd a lista után részletezem.

#like #pi bejegyzés címe lájkok száma
1 1 Twitter magyarul 64
2 2 Twitter regisztráció 56
3 3 Facebook Timeline kikapcsolása 49
4 120 Ősz, 2011 19
5 57 Hungaroton Music Store 12
6 83 Egyetlen kép… 11

#like: rangsor a kapott lájkok alapján
#pi: rangsor az oldalmegtekintések alapján (page impressions) a blogbejegyzések kötött (a cím- és aloldalak, valamint a tag-eket kilistázó oldalak nélkül)

Azért írtam, hogy volt köztük meglepetés, mert vannak bejegyzések, melyeknek az elkészítési ideje egyáltalán nem áll arányban a kapott lájkok számával. Ilyen pl. az, amikor órákig tart elkészíteni egy bejegyzést (pl. Az Ubuntu 10.04 LTS telepítése, vagy az A MySQL és a Mac OS X) és szinte alig érkezik rá lájk (itt érdemes megjegyezni, hogy ettől függetlenül az oldalmegtekintések alapján a Az Ubuntu 10.04 LTS telepítése bejegyzés a rangsorban a negyedik).

Ugyanakkor vannak olyan is, amikor leírok pár mondatot, beszúrok egy képet, aminek az időigénye mondjuk 4-5 perc és szinte pillanatokon belül több, mint 10 embernek tetszik (ilyen pl. az Ősz, 2011 című bejegyzés, vagy az Egyetlen kép – ezeknél a bejegyzéseknél egyáltalán nem számítottam ennyi lájkra).

Persze azért nekem is vannak olyan bejegyzéseim, amiket valamilyen okból jobban kedvelek: ilyen pl. az általatok is kedvelt és fent említett Ősz, 2011, az Egyetlen kép, vagy az Afrika és Széchenyi Zsigmond, és az A Tenere fája című bejegyzések (ez utóbbi a legelső blogbejegyzésem a blogindító után).

A kapott kedvelések a ti véleményeteket tükrözik, de bármelyik bejegyzést is osztjátok meg, vagy lájkoljátok, én annak csak örülni tudok – és természetesen köszönöm ezúton is. 🙂

WordPress talapsztalatok

2012. november 21. szerda

Amikor eldöntöttem, hogy indítok egy blogot, akkor nagy dilemma volt, hogy mi hajtsa: saját blogmotor, vagy a WordPress? A Drupal, vagy esetleg valami más? Kezdetnek feltettem az itthoni gépre a WordPress mellé a Drupal akkori legfrissebb verzióját is, ill. megnéztem még néhány másik CMS-t a legegyszerűbbektől a legbonyolultabbakig. A végén mégis csak a WordPress-re esett a választásom a viszonylagos egyszerűsége, a sok plugin és az adminisztrációs felület felépítése miatt.

Nem szerettem volna egy egyszerű, sokak által használt sablonnál leragadni, mindenképpen valamilyen egyedi kinézetű blogot szerettem volna magamnak – mindezt úgy, hogy lehetőleg a legkevesebb időt kelljen eltölteni vele –ezért a WordPress-ben lévő alapértelmezett sablont írtam át a saját magam elképzelései alapján, ami kb. 2-3 délutánt vett igénybe úgy, hogy előtte a forráskódját szinte semennyire sem ismertem.

Ami tetszik

A WordPress-ben vannak dolgok, melyek nagyon tetszenek (de ez részben szubjektív), ezek a következők.

  • a telepítő egyszerűsége és a telepítés lépései, ahol tényleg csak a legminimálisabb dolgokat kell megadni (bár ha minden jól megy, akkor azt csak egyszer kell használni)
  • a Vezérlőpult (admin felület nyitó oldala) elrendezése és az, hogy a dobozokat tetszőleges helyre tudom tenni, tetszőleges tartalommal, ill. az oszlopok számát meg tudom adni
  • a bejegyzésszerkesztő a formázási lehetőségekkel, ill. az adtott bejegyzés időzített közzététele (bár ez utóbbival már rengetegszer meggyűlt a bajom, de ettől függetlenül egy nagyon jó dolog, hogy van ilyen lehetőség)
  • a rengeteg ingyenesen használható sablon és plugin
  • maga a közösség, ami köré épült az évek folyamán és az a lelkesedés, ahogy egyesek dolgoznak rajta

Ami nem tetszik

Mint minden ilyen tartalomkezelő rendszer, a WordPress is valamilyen szinten kompromisszumokra kényszeríti minket, ha nem akarunk napokat, vagy heteket eltölteni az átalakításával. Mivel hajlandó voltam kompromisszumokat kötni, ezért a CMS kiválasztása után viszonylag gyorsan el tudtam indítani a blogot. Itt most több mindent felsorolok, ami nem tetszik, de csak azért, hogy aki WordPress alapú blog indítására adja a fejét, az fel tudjon készülni az alábbiakra.

Szinte minden bejegyzésből több tucat vázlatot tárol a rendszer, aminek így utólag semmi értelme nincs, ez csak feleslegesen megtöbbszörözi az adatbázis méretét és nincs egy olyan automata funkció, mely egy bizonyos idő után (esetleg kézi beavatkozásra) törölné ezeket a közzététel után már soha többé nem használt vázlatokat. (Közben codee47 hozzászólt a bejegyzéshez, amiből megtudhatjuk, hogy a mentett/tárolt változatok számát a WP_POST_REVISIONS konstans segítségével lehet megadni, de akár ki is kapcsolhatjuk ezt a lehetőséget.)

A beágyazott YouTube videókat preview nézetben nem mutatja, csak ha élesítem az adott bejegyzést, ami engem nagyon zavar, mert szeretem a megírt postokat a végleges formájukban megnézni, mielőtt megnyomom a közzététel gombot és ebbe a videó előnézeti képe is beletartozik.

A HTML nézetben bevitt kódok egyes részleteit vizuális nézetbe visszakapcsolva elnyeli(!) és ha az adott bejegyzést éppen vizuális nézetben nyitom meg, akkor van, hogy írhatom újra az egészet, ami egy teljesen abszurd dolog egy ennyi éves és ennyi ember által használt CMS-nél. Bár elég valószínűnek tartom, hogy erről nem kimondottan a WordPress tehet, hanem a beépített szerkesztője, a TinyMCE.

Csak úgy nem szoktam képeket feltölteni a WordPress rendszerébe, előtte közvetlenül Photoshopból kerülnek a képek elmentésre, ami azt jelenti, hogy nincs szükségem arra, hogy a megfelelő minőséggel tömörített jpeg képet a WordPress tovább „optimalizálja” úgy, hogy közben a kép mérete (szélesség, magasság) egy pixelt sem változik, pedig a WordPress pont ezt teszi. Ezt a dolgot valószínűleg egy átlagos embert észre sem veszi, engem viszont annál inkább zavar.

Összességében egy jó választás volt

Nincs az a tartalomkezelő rendszer, amelynek ne lenne valamilyen gyengesége, csak ez különböző rendszerek alatt más és más. Így a fentiek ellenére közel három év blogolás után még mindig úgy gondolom, hogy a WordPress volt a legjobb választás a blogra és ha holnap egy újabb webnaplót indítanék, akkor ismét a WordPress-t választanám. (A Drupal is nagyon szimpatikus, de valahogy úgy érzem, hogy az nem kifejezetten egy blognak való CMS. Viszont egy összetettebb oldalt már nem indítanék el WordPress-ben, arra egészen biztosan a Drupalt használnám.)

Azoknak mindenképpen ajánlanám a WordPress-t, akik nincsenek otthon annyira a webes dolgokban (PHP, HTML, CSS). Kezdőknek tökéletes, ugyanakkor elég jól testre szabható és jó a támogatottsága, rengeteg ingyenes plugin és sablon található meg hozzá az interneten.

Gondolkodtam már azon, hogy előbb-utóbb neki kellene állni fejleszteni egy saját blogmotor a nulláról úgy, hogy ha elkészül, akkor az itteni bejegyzéseket egy az egyben át tudjam vinni oda, de valójában ennek nem sok értelme lenne, szinte végtelen mennyiségű idő menne el vele.

Frissítés: időközben készült ehhez a bejegyzéshez egy kiegészítés is, mely itt olvasható.

1000 check-ins

2012. október 6. szombat

Az elmúlt héten léptem túl az ezredik Foursquare check-int. Ötszáznál írtam egy összefoglalót, most írok megint egy bejegyzést erről. Aki nem tudja, hogy ez pontosan mi is, az olvassa el ezt a bejegyzést.

Utazni az elmúlt bejegyzés óta sem utazok többet mint eddig, viszont bárhova megyek, használom ezt az alkalmazást, ahol csak lehet. Ettől persze még nem érzem magam hardcore Foursquare felhasználónak azóta sem.

A mai napon itt tartok (lassan, de biztosan növekvő tendencia minden értéknél, a kitartásnak köszönhetően):

1007 check-ins – 16 badges – 37 mayorships – high: 211

 

Eddig még nem untam meg. 🙂

Megjegyzés: a Foursquare alkalmazásban csak személyes ismerősök felkérését fogadom el, így a többiektől előre is elnézést kérek.

Anglia

2012. szeptember 29. szombat

A héten sikerült egy kevés időt eltöltenem a szigetországban. Először voltam ott és gondolom, hogy mondanom sem kell, hogy mennyire tetszett. Amit most leírok néhány bekezdésben, az nyilván ennek az országnak csak egy nagyon kis szelete lesz, az is nagyon rövid időre bontva és abból is csak az, amit érdekesebbnek találtam, így nem lesz túl átfogó és objektív ez a bejegyzés.

Anglia egy teljesen más világ az ittenihez képest. Az emberek segítőkészek, udvariasak és annak ellenére, hogy majdnem teljesen máshogy van minden, mint itthon, szinte az összes benyomás pozitív volt. Lenne mit tanulnunk tőlük, minden tekintetben.

Mivel üzleti úton voltam, ezért az első nap szinte teljesen arra ment el, a második napon volt csak időm szabadon mászkálni a több, mint 12 milliós Londonban, ahol meglepően jónak találtam a tömegközlekedést és egyáltalán nem tűnt egy világvárosnak (ez most jó értelemben értendő), sok helyen inkább csak egy barátságos kisváros benyomását keltette kellemes kis pubokkal és olyan házakkal, amiknek virág van az ablakukban.

Ami így elsőre elég furcsa volt, az az, hogy bármerre mentem – Londonon kívül is – szinte minden be volt kamerázva. Ez viszont valamiért nem volt zavaró, könnyen meg tudtam szokni, később pedig még a biztonságérzetemet is növelte.

A különböző feliratok és táblák különösen tetszettek. Mint ahogy már említettem is Twitteren, az angolok nem csak szeretik és merik, hanem tudják is használni a különböző típusú betűket, kezdve a pubok elé kirakott, krétával megírt tábláktól a százéves üzletek felett található cégtáblákig. Ez egy olyan dolog, amit nagyon, de nagyon hiányolok itthon – persze valószínűleg teljesen hiába.

Ők már rég megértették a web fontosságát, így mindenütt kint vannak a webcímek az autók oldalától az egyszerű blokkig, amit a bolti vásárlás után kapunk. Sok átlagos magyar vállalkozónak ezt évekig lehetne magyarázni, akkor sem értené meg és nem csinálna belőle rendszert, pedig ingyen van (itt most nem az autók oldalára gondolok elsősorban, hanem arra, hogy minden lehetőséget megragadnak a reklámozásra). QR-kódot viszont csak egyetlen egyet láttam összesen, az valamiért nem annyira elterjedt.

Angliában a felhők iszonyatos sebességgel mennek – legalábbis ahhoz képest, amit itthon megszoktunk – pillanatok alatt megjön az eső, de nem az az igazi, nagy eső: inkább csak szitál, szemetel, aztán meg amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is áll és kisüt a nap. Vagy nem is áll el, csak esik és közben kisüt a nap. De csak annyira esik, hogy ne legyen érdemes előszedni az esernyőt – nem is vittem, pont ez miatt – ilyenkor egy kapucni is bőven megteszi.

Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, az az volt, hogy a pályaudvarokon nem voltak kukák. Nehezemre esett volna otthagyni a szemetet a padon, inkább eltettem a táskámba és megvártam, ameddig a takarító néni arra jár a kocsijával és bedobtam oda. Mondjuk ezt itthon is így csinálom, ha nincs kuka a közelben, de ott nem volt túl sok szabad hely a szemét számára a táskámban.

Továbbá még azt is megjegyezném (leginkább magamnak), hogy néhány nap nem elég Londonra. Szerencsére nekem most csak minimális mennyiségű helyszín volt előre betervezve, arra a néhány helyre pedig oda is tudtam érni időben.

Még két dolog, amire mindenképpen oda kell figyelnie annak, aki kimegy. Az egyik a költőpénz: alapban minden jóval drágább, egy fél literes kólára és egy egyszerűbb hamburgerre nyugodtan lehet számolni kétezer forintnyi összeget, szóval nem árt jól utánaszámolni mindennek előtte, ráhagyással. Szerencsére az utazás – amennyiben tömegközlekedéssel oldja meg valaki – nagyon jól kiszámítható előre (nem csak az ára, az indulási és érkezési időpontok is), így itthonról, előre, az internetről tájékozódva nem éri túl sok meglepetés az embert. A másik pedig az eltérő konnektorok: itthon is és kint is lehet kapni átalakítót (UK-EU adapternek hívják, kint az első boltban találtam, amelyikbe bementem). Nem vészes az ára, de szinte nélkülözhetetlen, mert enélkül sem telefont, sem pedig fényképezőgépet nem fogunk tudni feltölteni.

Mivel itthon sem a fővárosban lakom, ezért időnként – ismerősök között – vissza-visszatér a kérdés, hogy tudnék-e Budapesten huzamosabb ideig lakni. Tudnék, de nem szeretnék. Londont viszont egy annyira barátságos helynek ismertem meg, hogy ott ez valószínűleg nem jelentene problémát.

Jó volt, tetszett, szerintem egyszer még visszamegyek hosszabb időre is fényképezőgéppel, memóriakártyákkal és egy rakás akkumulátorral a hónom alatt.

Goldenblog 2012

2012. július 30. hétfő

A tavalyi évvel ellentétben idén nem indulok a Goldenblogon. Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban volt több próbálkozásom is arra, hogy növeljem a bejegyzések számát, nem jött össze a dolog és tulajdonképpen nem is születtek olyan bejegyzések sem, melyekre azt mondhatnám, hogy pont ilyeneket szerettem volna.

A komolyabb hangvételű, nagyobb és részletesebb írások elkészítésével elmegy akár 3-4 óra is, így az elmúlt időszakban nem nagyon írtam ilyeneket (a látogatók viszont az ilyen bejegyzéseket nézik a legtöbbet). Ezen kívül pedig még egy óriási külső és belső átalakításra is szükség lenne ahhoz, hogy azt mondhassam, érdemes lenne indulni idén is.

Persze látom, hogy sokakat ez nem zavar, többen vannak, akik az utolsó hetekben kaptak észbe és most, nem sokkal a jelentkezési határidő lejárta előtt próbálják meg behozni az egész éves lemaradásukat. 🙂

Mobilnet használat

2012. július 26. csütörtök

2010. november vége óta ennyit használtam a mobilnetet úgy, hogy amikor elmegyek otthonról, akkor automatikusan lekapcsolom a Wi-Fi-t és bekapcsolom a mobilnetet. Mondjuk az is igaz, hogy ahol lehetőség van rá (megengedik és/vagy szabad), ott Wi-Fi-t használok, ill. nem mobilneten keresztül szoktam frissíteni az alkalmazásokat a telefonon, de ettől függetlenül nem szoktam figyelni az adatforgalmam, ha épp nem Wi-Fi-t használok.

A mostani díjcsomagomhoz havi 1 GB-nyi adatforgalom jár, ami benne van az árban, a fenti képen pedig látszik, hogy a fogadott adatforgalmammal még mindig nem merítettem ki az egy havi kvótám háromnegyed részét sem. Pedig volt még egy fél nap is a közelmúltban, amikor nem egy kábelszakadás miatt nem volt ADSL és a Személyes hozzáférési pont segítségével voltam kénytelen internetezni (csak böngészés és e-mail).