Egy bejegyzés arról, hogy hogyan tudod használni Mac OS X alatt a MySQL-t (MAMP nélkül), ha a „gyári” telepítővel nem sikerült volna összehoznod a dolgot.
Régebben már próbáltam feltenni Leopard alá a MySQL-t, de mivel nem jött össze egyből és nem is volt rá túl sok időm, ezért akkor nem foglalkoztam tovább a dologgal. Szerencsére mindig volt és van a közelben néhány Linux alapú webszerver feltelepített MySQL-lel amit elérek, így nem volt annyira égető a kérdés. Aztán decemberben vásároltam egy Snow Leopard DVD-t, megpróbálkoztam a telepítéssel (nagyon negatív tapasztalat), de a szóban forgó adatbázis-kezelő az alatt sem jött össze. Bár nem a MySQL miatt, de pár órán belül visszatettem a Leopardot és folytattam mindent ott, ahol azelőtt (így gyakorlatilag lett egy teljesen újonnan telepített rendszer, ami alatt a MySQL még mindig nem akart működni).
Akik ismerik a Mac-et, azok tudják, hogy a világon talán Mac-re legegyszerűbb telepíteni bármit is. Az esetek 90%-ban megnyitjuk a .dmg fájlt, feljön egy ablak, ahol közlik velünk, hogy azt az egyetlen egy fájlt húzzuk az Applications könyvtárba és néhány másodpercen belül már indíthatjuk is a frissen telepített szoftvert. Bár néha azért előfordul, hogy parancssorban kell valamit kutyulni, de ezt egyrészt megszoktam Linux alatt, másrészt pedig nem szokott gondot okozni a parancssoros használat.
Néhány napja gondoltam egy merészet (hajnali három után néhány perccel) és kitaláltam, hogy most felteszem a MySQL-t, akármi is lesz a vége, vagy akármeddig is fog tartani. Olyan nincs, hogy nem működik rendesen. Hát tévedtem. Egy rosszul megírt alkalmazáson nem nagyon segít az, ha egy óra helyett ötöt töltünk el a telepítéssel és beállításokkal…
Mac-re – legjobb tudomásom szerint – kétféle képpen lehet feltenni a MySQL-t. Egyszer hagyományos módon fel kell telepíteni a mysql.com-ról letölthető „gyári” .dmg fájlt (csúnya kifejezés, de jelenleg nem tudok jobbat), majd a szükséges dolgokat be kell állítani. Ennek mérete (5.5.8-as MySQL) pedig kb. 82 MB-os. A másik módszer az, hogy feltesszük a MAMP-ot, ami szintén egy .dmg-ben tölthető le. Itt nem kell vesződni a beállításokkal és a MySQL mellé kapunk még jópár dolgot, viszont ez több, mint 160 MB-nyi helyet foglal (kicsomagolva több, mint 350 MB). Bár annak idején kipróbáltam a MAMP-ot, de úgy döntöttem, hogy mégegyszer nem teszek fel a gépre egy ilyen sok száz megás szörnyeteget, ne foglalja a helyet és az erőforrásokat.
Visszatérve a mysql.com-ról letölthető MySQL szerverre: a telepítéssel nincs gond, viszont a beállításnál már jobban oda kel figyelni, ugyanis az OS X alatt található Apache beállításaihoz képest a telepítő a socket fájlt teljesen máshova rakja, így eleve nem is nagyon működhet normálisan a rendszer. Aztán ha erre a logfájlok és/vagy az internet segítségével sikerült rájönnünk, akkor jön az, hogy a MySQL .dmg fájljában található MySQL.prefPane csak leállítani képes a mysqld-t, elindítani már nem (legalábbis nekem többszöri nekifutás után is ez volt a probléma). A MySQLStartupItem.pkg sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így azt nem is tettem fel mégegyszer.
Tehát a lényeg, hogy socket fájlnak adjuk meg a rendes, valódi helyét az /etc/php.ini fájlban – ez a várakozásokkal ellentétben a /tmp/mysql.sock helyen található. Ezt írjuk is be a php.ini-be a következő helyre és a következő formában:
mysql.default_socket = /tmp/mysql.sock
Most adjuk ki parancssorban a
sudo apachectl restart
parancsot az Apache újraindításához, ezután pedig indítsuk el a MySQL kiszolgálót a
sudo /usr/local/mysql/bin/mysqld_safe
parancs beírásával. Most elvileg fut a mysqld. De hogy ne legyen minden ilyen egyszerű, ezért a leállítása sem olyan hétköznapi, mint Linux alatt:
sudo /usr/local/mysql/bin/mysqladmin –user=root -p shutdown
Nekem csakis a fenti módon hajlandó futni, a visszadobott hibaüzenetek számát pedig sikerült egyre redukálnom, a telepítés és beállítás több, mint 5, azaz öt órája alatt. Őszintén szólva el is ment a kedvem az OS X alatti MySQL telepítgetésektől egy jó időre…
Azért azt leírnám, hogy van olyan 2002-ben(!) írt fórumbejegyzés a neten, ahol kb. ugyanezekkel a dolgokkal küzdöttek. Magyarul kilenc év kevés volt a MySQL fejlesztőcsapatának ahhoz, hogy megváltoztassák a socket fájl default helyét és megoldják, hogy telepítés után egyből használni lehessen a MySQL-t ugyanúgy, mint sok ezer másik programot. Ezek után mindenki gondoljon ezzel kapcsolatban azt, amit akar…
Bonyolítsuk még picit, hogy később egyszerűbb legyen
Ha a telepítéssel és a beállításokkal megvagyunk és netán még a mysqld-t is sikerül elindítani / megállítani, akkor szánjunk még egy kis időt a további beállításokra, hogy később a kiszolgálót sokkal könnyebben tudjuk elindítani és leállítani.
Írjuk be a következő (valójában két sornyi) szöveget a felhasználói könyvtárunkban található .bash_profile nevű fájlba (erről bővebben az előző bejegyzésben olvashatunk).
alias mysql-start=”sudo /usr/local/mysql/bin/mysqld_safe”
alias mysql-stop=”sudo /usr/local/mysql/bin/mysqladmin –user=root -p shutdown”
Ezzel gyakorlatilag azt érjük el, hogy ha el akarjuk indítani a MySQL kiszolgálót, akkor elég lesz azt beírni a parancssorba, hogy mysql-start, a leállításához meg az, hogy mysql-stop.
A bejegyzésben említett telepítés Mac OS X Leopard (10.5.8) alatt történt, de gyaníthatóan 10.6 alatt is valami hasonló lesz a MySQL problémájára a megoldás. Minden esetre örülnék annak, hogy aki e bejegyzés alapján megpróbálja, az esetleg visszajelez egy komment vagy egy e-mail erejéig, hogy mire jutott.
Ha pedig valakinek ezek alapján sikerült életre keltenie a MySQL kiszolgálót OS X alatt, akkor egyet kattinthatna a tetszik gombra itt alul, mert nagy valószínűséggel épp most mentettem meg több órai szenvedéstől és felesleges próbálkozástól. 🙂
Több, mint 73 nappal, 6 órával és 31 perccel ezelőtt kapcsoltam be a Mac-et. Most viszont eljött az ideje az újraindításnak, mert már jó ideje ott figyeltek az újraindítást is igénylő frissítések a Software Update ablakban. Ha jól rémlik, akkor Debian alatt valamivel több, mint 250 nap volt az eddigi uptime rekord (parancssoros környezet, web- ill. FTP szerver), Windows alatt pedig valami 2 hét körüli időre emlékszem.
menü Sleep menüpontjára való kattintás után már alszik is és kb. ugyanennyi időre van szüksége, hogy az óránként néhány wattot fogyasztó alvó állapotból felébredjen és az összes ablakot a tartalmával együtt a sleep előtti állapotban lássam viszont. Ez főleg akkor hasznos, ha előre láthatólag valamiért hosszabb ideig nem vagyok gépközelben (ez nálam azt jelenti, hogy kb. 20-30 percnél tovább).
Talán a legegyszerűbb módszer arra, hogy felgyorsítsuk a böngészőnket az az, ha időnként manuálisan töröljük a gyorsítótárat (cache), vagy kisebbre állítjuk a böngészőben megadott értékeket. Nem gondoltam, hogy egy napon pont erről fogok blogbejegyzést írni, de úgy veszem észre, hogy rengeteg ember nem is tud a gyorsítótárnak még csak a létezéséről sem.