A napokban jelent meg az [origo] techbázis oldalán egy interjú Christian Ghislerrel, a Total Commander fejlesztőjével, Láthatatlan ember áll a Total Commander mögött címmel. A Total Commander elég távol áll a Macintosh-tól és a Linuxtól is, így most jogos a kérdés, hogy miért hoztam elő ezt a témát itt a blogon.
Azért hoztam elő, mert elolvastam az interjút és tetszettek Ghisler válaszai. Az első, ami számomra nagyon szimpatikus válasz volt, az ez (teljesen reálisan gondolkodik):
Sok ember, aki nem engedheti meg magának a Total Commandert, inkább más megoldást választana helyette. Nem az a stratégiánk lényege, hogy minimalizáljuk a nem regisztrált példányok számát, hanem hogy maximalizáljuk a megrendeléseket.
Természetesen nem azzal értek egyet, hogy warezoljunk amennyit csak lehet, a fejlesztők meg ne foglalkozzanak vele. Itt a hozzáállást értékelem, ill. azt, hogy ilyen higgadtan és jól látja át a dolgokat.
A másik pedig, amiből nagyon sok szoftverfejlesztő cég tanulhatna:
Nem, ahogy említettem, ellene vagyok a radikális változtatásoknak. Az emberek megtanulják, megszokják a funkciók használatát, ezeken nem érdemes változtatni, ha nincs rá nyomós okunk. Ennél fogva a Total Commanderbe sosem kerülnek forradalmian új funkciók, a szoftver evolúciósan fejlődik. Nem hiszem, hogy egy modern operációs rendszer fájlkezelőjének számottevően másképp kellene működnie, mint egy régebbiének.
Nagyon kevesen gondolkodnak így. Nézzük csak meg az 5-15 évvel ezelőtt megjelent kisebb programokat. Elkezdték fejleszteni ezeket minimális funkciókkal, majd az évek során egyre nagyobbra és nagyobbra duzzasztották őket, teletömve olyan extrákkal, melyekben a felhasználók nagy többsége elveszik és amire a legtöbb embernek semmi szüksége sincs. Így lett az 5-10 MB-os programokból az évek alatt akár 100-200 MB-os (!) úgy, hogy közben kb. ugyanazokat a gombokat és funkciókat használja a felhasználók legnagyobb része. A szoftverek viszont mára sokkal több helyet és sokkal több memóriát is foglalnak.
Ráadásul pedig sokszor indokolatlanul nagy változtatásokat is csinálnak a programokban, teljesen áttervezve a GUI-t (szándékosan nem hoznék fel példának most szoftvereket, de tudnék párat). A felhasználók pedig az új változat első indításakor azt sem tudják, hogy melyik gomb mire jó és mit hol találnak meg. Persze ugyanakkor lehetne néhány jó példákat is felhozni, amikor egy kezelőfelületet sokkal használhatóbbra sikerül csinálni.
Nem a szoftverek fejlődése ellen vagyok, mert haladni kell a korral és lépést tartani az igényekkel, de soha nem szabad elfelejteni, hogy a kevesebb néha több. Nem kell minden régi és jól bevált dolgot lecserélni csak azért, hogy valami új legyen helyette. Aki pedig azt mondja, hogy a billentyűparancsok elavultak (mint a fent említett cikk bevezetőjében is), az érdemi munkára eddig még nem igazán használhatta a számtógépet. 🙂
Egyébként – biztos vagyok benne, hogy – az az üzleti modell, amit Ghisler is használ (egyszer megveszed, utána pedig az összes változat ingyenes) is nagyban közrejátszik abban, hogy evolúciósan (nem pedig robbanásszerű újításokkal) fejlődik a szoftver.