‘Web’ címkével ellátott bejegyzések

« Régebbi bejegyzések

Néhány gondolat az iWiW-ről

2013. január 5. szombat

Van valami, amivel az iWiW még mindig nagyságrendekkel jobb, mint bármelyik másik közösségi oldal. Egyetlen egy dolog, amin még ugyan lehetne javítani, de a jelenlegi formájában is verhetetlen. Kitaláljátok, hogy mi az?

Ez a kereső. Bárkit keresünk, beírjuk róla azt a néhány paramétert, amit ismerünk és már meg is van az illető (azok közül, akik még fent vannak és akik a legalapvetőbb adatain kívül mást is megadtak). Itt most nem az ismerősökre gondolok, hanem azokra, akikről csak valamilyen minimális információnk van.

Ezzel ellentétben a Facebook egy teljesen másik szempontból közelíti meg a keresést, ami sokkal gyorsabb, látványosabb és azonnali eredményt is ad, de ez csak akkor használható így hatékonyan, ha nem egymilliárd felhasználó van a rendszerben, vagy ha viszonylag ritka neve van az illetőnek, esetleg sok a közös ismerős.

Rossz nézni, ahogy szépen lassan kihal és tönkremegy a legnagyobb hazai közösségi oldalunk, amely ha időben került volna hozzáértők kezébe, akkor nem járt volna így. Sőt, megkockáztatom azt is, hogy nem a Facebook lenne most a legnagyobb közösségi oldal, hiszen az iWiW-nek hatalmas – kb. 2 évnyi – előnye volt a kezdet kezdetén a Facebookhoz képest.

Ez megint olyan tipikus magyar dolog, amitől elmegy az ember kedve és nem akar büszke lenni arra, hogy magyar.

Címkék:, , ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

Google Maps iOS-re

2012. december 13. csütörtök

Ma megérkezett az általam már nagyon várt Google Maps iOS alá, vektoros grafikával. Korábban már írtam itt a blogon az iOS 6-ban bevezetett Maps-ről (arról viszont csak Twitteren, hogy a végtelen mennyiségű hibát tartalmazó Apple Maps-en legalább két hónappal ezelőtt küldtem be problémajelentést is, amit a mapi napig sem javítottak). Mindegy, majd néhány éven belül talán kiforr az Apple Maps is, de mindenesetre már alig vártam, hogy a Google is kiadja ezt a szoftverét iOS alá.

A helyzet az, hogy ebben a pillanatban a két szoftver nem ér egyet, ugyanis a Google Maps térképén annyi változtatást csináltak az utóbbi időben, ami tele van hibával, hogy gyakorlatilag egy használhatatlan alkalmazásról beszélünk (ma a Google is kapott tőlem hibajelentéseket, meglátjuk, hogy mennyi náluk az átfutási idő).

Garázsból és egyetemek kollégiumi szobáiból nőnek fel ezek a cégek, ma már százmilliós számokban mérhető az alkalmazásaik felhasználóinak száma és valahogy nem érzik és nem értik, hogy egy-egy ilyen félig kész szoftvert kiadva mekkora bajt és károkat tudnak csinálni (gondoljunk itt pl. a napokban Ausztráliában eltévedt emberekre, akik az Apple Maps miatt haltak majdnem szomjan).

Persze elképzelhető, hogy néhány embernek, aki a lakhelye és a munkahelye között ingázik, nem tűnik fel, ha egy benzinkút rossz helyen van jelölve, de ne felejtsük el, hogy a térképek nem azoknak készülnek elsősorban, akik úgy ismerik a környéket, mint a tenyerüket. Ha pont ott van a valóságban a gyógyszertár, mint ahol a térképen szerepel, akkor ezek a szoftverek akár még életet is menthetnek, ellenkező (extrém) esetben viszont…

Szóval ez a térképesdi nem játék, nem olyan, mint amikor a zenelejátszó szoftver play, vagy shuffle gombja bugos kicsit. Éppen ezért nem is értem azokat az embereket, akik terjesztik és meg is magyarázzák, hogy nincs semmi baj pl. az Apple térképével. Nagyon bízom benne, hogy a Google-nél jóval gyorsabban javítják a hibákat, mert akkor még be is küldenék néhány száz hibajavítást, úgy viszont nem sok értelmét látom, ha két hónap múlva is nem létező és rossz helyen lévő dolgok vannak a térképen.

Tehát hangsúlyozom így a bejegyzés végén, hogy nem az alkalmazással van bajom, hanem a térképpel, csak hát ugye az előbbinek nem sok hasznát vesszük úgy, hogy az utóbbi tele van hibákkal.

Aki még nem töltötte le, de kipróbálná, annak itt a link.

Címkék:, , , , , , , ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

WordPress tapasztalatok (kiegészítés)

2012. december 4. kedd

Az előző bejegyzésemből lemaradt két dolog, amit már így utólag nem írok hozzá, inkább létrehozok egy új bejegyzést.

Az egyik az az, hogy a Milyen nap van most? WordPress plugin egy ideje elkezdte szépen beengedni a spameket. Hiába, ha valami népszerű lesz, akkor arra felfigyelnek a másik oldalon és tesznek róla, hogy megkerüljék. Nem olyan vészes egyébként, 1-2 naponta jön egy spam, de ettől függetlenül bosszantó.

A másik pedig, amit már korábban említettem a WordPress kapcsán, de az előző alkalommal elfelejtettem, hogy az időzítővel meggyűlt a bajom, aztán egy frissítés után látszólag jó lett, de mégsem: azokat a bejegyzéseket, amiket időzítve szeretnék kitenni, azokat véletlenszerűen elfelejti közzétenni  a WordPress. Ezért van az, hogy nincs bejegyzés másfél hétig, azután pedig hirtelen lesz kettő. 🙂 Sajnos még nem jöttem rá, hogy ez mitől van, remélem azért, hogy egy frissítéstől előbb vagy utóbb egyszer csak megjavul.

Címkék:, , , , ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 2 hozzászólás »

Felhasználók azonosítása fejlesztői oldalról nézve

2012. november 30. péntek

Gondoltam, hogy megosztok pár dolgot, ami a napokban eszembe jutott webes fejlesztések kapcsán. Ezek elsőre teljesen értelmetlennek tűnnek, azonban hosszú távon már egyáltalán nem azok, nagyban lehet velük növelni (vagy éppen csökkenteni) a felhasználói elégedettséget még akkor is, ha ezt elsőre nem is gondolnánk.

Felhasználók egyedi azonosítása: felhasználói névvel vagy email címmel?

Fejlesztőként már az első munkáim során el kellett gondolkodnom azon, hogy az éppen készülő rendszerbe milyen módon legyenek azonosítva a felhasználók. Az elején még volt egy időszak, amikor a felhasználói név volt az általam preferált egyedi azonosító (ettől persze az email cím sem egyezhetett meg két felhasználónál ugyanazon a rendszeren), de később a tapasztalatok alapján arra jutottam, hogy egyértelműen az email cím a legjobb egy-egy felhasználó azonosítására.

Méghozzá azért, mert:

  • ugyanarra a felhasználói névre több felhasználó is igényt tarthat (pl. keresztnév)
  • az email címek a felhasználói nevekkel szemben teljesen egyediek, így tökéletesen alkalmasak a felhasználók egyedi azonosítására
  • a felhasználói nevünk sokkal könnyebben elfelejthetjük, mint az email címünket (főleg akkor, ha nem választottunk magunknak valami nagyon egyedi nicknevet, amit senki más nem használ)
  • az email címünket könnyebben és gyorsabban megadjuk a regisztrációkor (egyrészt így is, úgy is meg kell adni, másrészt pedig nem kell sokat gondolkodni és próbálkozni a felhasználói nevünk megadásakor, ha az általunk előre elgondolt név már foglalt)

Ettől persze még nincs semmi baj a felhasználói névvel, de ha van egy avatar is mellette, akkor elég jól meg lehet különböztetni mondjuk két Csaba nevű felhasználót egy fórumban – gondoljunk itt a különböző oldalak alján mostanában elhelyezett Facebook kommentelési lehetőségre, ahol a legtöbben a saját, nevükkel szólnak hozzá a bejegyzésekhez.

A fentieket figyelembe véve nem is értem, hogy viszonylag nagyobb oldalakon miért erőltetik az egyedi felhasználói nevet annyira a mai napig…

Ill. a Facebook kapcsán még valami: a Facebook Connect is egy jó lehetőség az azonosításra de csak úgy, hogy ha bebiztosítjuk magunkat hosszú távra: ha esetleg törli magát a Facebookról a felhasználó, akkor még a mi rendszerünkbe az email címe segítségével be tudjon belépni (vagy kérni egy új jelszót).

Biztonsági kérdések

A másik, amit fejlesztőként és felhasználóként sem kívánok a hátam közepére sem, azok a különböző biztonsági kérdések, melyeket szintén a felhasználóra erőltetnek egyes oldalakon. Pl. az, hogy adjuk meg a nagyapánk foglalkozását, vagy a kedvenc írónk, költőnk, tanárunk és kutyánk nevét, rossz esetben pedig ezt az összeset együtt. Mert az embernek van, vagy volt több nagyapja is, lehet több kedvenc költője vagy írója, lehet több kedvenc tanára is és kutyából is lehet három. Vagy esetleg épp fordítva: nincs kedvence sem íróból, sem tanárból, de még csak kutyája sem volt soha és így tovább.

Sokkal célravezetőbb egy biztonságosabb jelszót kérni a felhasználótól, tehát ami legalább 8-10 karakter hosszú, amiben van kis- és nagybetű, szám, vagy esetleg valami írásjel, bár ez egyes esetekben és felhasználóknál problémákat jelenthet (pl. angol/magyar nyelvű billentyűzetkiosztásnál, kevesebb felhasználói ismerettel rendelkező felhasználóknál).

Címkék:, , , ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

WordPress talapsztalatok

2012. november 21. szerda

Amikor eldöntöttem, hogy indítok egy blogot, akkor nagy dilemma volt, hogy mi hajtsa: saját blogmotor, vagy a WordPress? A Drupal, vagy esetleg valami más? Kezdetnek feltettem az itthoni gépre a WordPress mellé a Drupal akkori legfrissebb verzióját is, ill. megnéztem még néhány másik CMS-t a legegyszerűbbektől a legbonyolultabbakig. A végén mégis csak a WordPress-re esett a választásom a viszonylagos egyszerűsége, a sok plugin és az adminisztrációs felület felépítése miatt.

Nem szerettem volna egy egyszerű, sokak által használt sablonnál leragadni, mindenképpen valamilyen egyedi kinézetű blogot szerettem volna magamnak – mindezt úgy, hogy lehetőleg a legkevesebb időt kelljen eltölteni vele –ezért a WordPress-ben lévő alapértelmezett sablont írtam át a saját magam elképzelései alapján, ami kb. 2-3 délutánt vett igénybe úgy, hogy előtte a forráskódját szinte semennyire sem ismertem.

Ami tetszik

A WordPress-ben vannak dolgok, melyek nagyon tetszenek (de ez részben szubjektív), ezek a következők.

  • a telepítő egyszerűsége és a telepítés lépései, ahol tényleg csak a legminimálisabb dolgokat kell megadni (bár ha minden jól megy, akkor azt csak egyszer kell használni)
  • a Vezérlőpult (admin felület nyitó oldala) elrendezése és az, hogy a dobozokat tetszőleges helyre tudom tenni, tetszőleges tartalommal, ill. az oszlopok számát meg tudom adni
  • a bejegyzésszerkesztő a formázási lehetőségekkel, ill. az adtott bejegyzés időzített közzététele (bár ez utóbbival már rengetegszer meggyűlt a bajom, de ettől függetlenül egy nagyon jó dolog, hogy van ilyen lehetőség)
  • a rengeteg ingyenesen használható sablon és plugin
  • maga a közösség, ami köré épült az évek folyamán és az a lelkesedés, ahogy egyesek dolgoznak rajta

Ami nem tetszik

Mint minden ilyen tartalomkezelő rendszer, a WordPress is valamilyen szinten kompromisszumokra kényszeríti minket, ha nem akarunk napokat, vagy heteket eltölteni az átalakításával. Mivel hajlandó voltam kompromisszumokat kötni, ezért a CMS kiválasztása után viszonylag gyorsan el tudtam indítani a blogot. Itt most több mindent felsorolok, ami nem tetszik, de csak azért, hogy aki WordPress alapú blog indítására adja a fejét, az fel tudjon készülni az alábbiakra.

Szinte minden bejegyzésből több tucat vázlatot tárol a rendszer, aminek így utólag semmi értelme nincs, ez csak feleslegesen megtöbbszörözi az adatbázis méretét és nincs egy olyan automata funkció, mely egy bizonyos idő után (esetleg kézi beavatkozásra) törölné ezeket a közzététel után már soha többé nem használt vázlatokat. (Közben codee47 hozzászólt a bejegyzéshez, amiből megtudhatjuk, hogy a mentett/tárolt változatok számát a WP_POST_REVISIONS konstans segítségével lehet megadni, de akár ki is kapcsolhatjuk ezt a lehetőséget.)

A beágyazott YouTube videókat preview nézetben nem mutatja, csak ha élesítem az adott bejegyzést, ami engem nagyon zavar, mert szeretem a megírt postokat a végleges formájukban megnézni, mielőtt megnyomom a közzététel gombot és ebbe a videó előnézeti képe is beletartozik.

A HTML nézetben bevitt kódok egyes részleteit vizuális nézetbe visszakapcsolva elnyeli(!) és ha az adott bejegyzést éppen vizuális nézetben nyitom meg, akkor van, hogy írhatom újra az egészet, ami egy teljesen abszurd dolog egy ennyi éves és ennyi ember által használt CMS-nél. Bár elég valószínűnek tartom, hogy erről nem kimondottan a WordPress tehet, hanem a beépített szerkesztője, a TinyMCE.

Csak úgy nem szoktam képeket feltölteni a WordPress rendszerébe, előtte közvetlenül Photoshopból kerülnek a képek elmentésre, ami azt jelenti, hogy nincs szükségem arra, hogy a megfelelő minőséggel tömörített jpeg képet a WordPress tovább „optimalizálja” úgy, hogy közben a kép mérete (szélesség, magasság) egy pixelt sem változik, pedig a WordPress pont ezt teszi. Ezt a dolgot valószínűleg egy átlagos embert észre sem veszi, engem viszont annál inkább zavar.

Összességében egy jó választás volt

Nincs az a tartalomkezelő rendszer, amelynek ne lenne valamilyen gyengesége, csak ez különböző rendszerek alatt más és más. Így a fentiek ellenére közel három év blogolás után még mindig úgy gondolom, hogy a WordPress volt a legjobb választás a blogra és ha holnap egy újabb webnaplót indítanék, akkor ismét a WordPress-t választanám. (A Drupal is nagyon szimpatikus, de valahogy úgy érzem, hogy az nem kifejezetten egy blognak való CMS. Viszont egy összetettebb oldalt már nem indítanék el WordPress-ben, arra egészen biztosan a Drupalt használnám.)

Azoknak mindenképpen ajánlanám a WordPress-t, akik nincsenek otthon annyira a webes dolgokban (PHP, HTML, CSS). Kezdőknek tökéletes, ugyanakkor elég jól testre szabható és jó a támogatottsága, rengeteg ingyenes plugin és sablon található meg hozzá az interneten.

Gondolkodtam már azon, hogy előbb-utóbb neki kellene állni fejleszteni egy saját blogmotor a nulláról úgy, hogy ha elkészül, akkor az itteni bejegyzéseket egy az egyben át tudjam vinni oda, de valójában ennek nem sok értelme lenne, szinte végtelen mennyiségű idő menne el vele.

Frissítés: időközben készült ehhez a bejegyzéshez egy kiegészítés is, mely itt olvasható.

Címkék:, , , , , ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 2 hozzászólás »

A francia politikusnő és a Google esete

2012. október 22. hétfő

Ez van, amikor hozzá nem értő emberek ülnek a vezetői székben és elkezdenek okoskodni:

A gyengélkedő francia média védelmében az új francia kormány addig ment, hogy felvetette a keresőnél, az fizessen a francia sajtó oldalaira mutató linkek megjelenítéséért a keresőben, illetve a Google News hírgyűjtő szolgáltatásban. A Google válaszul kilátásba helyezte, hogy fizetés helyett inkább kitiltja ezeket az oldalakat a találati listáiból. A francia kormány illetékese, Aurelie Filippetti kulturális miniszter erre reagálva azt mondta, nem szokás ilyen hangnemben fenyegetőzni demokratikusan megválasztott kormányokkal, és rajtuk keresztül egész országokkal.

(forrás: Háborúba keveredett a Google Franciaországgal)

Nem az a baj, hogy nem értenek hozzá (nincs is ezzel semmi gond, mert egy ember nem érthet mindenhez), hanem az, hogy nem keresik meg a megfelelő szakembereket az ilyen kijelentések előtt és nem kérdezik meg tőlük azt, hogy az adott dolog mennyire valósítható meg. Néhány politikus azt hiszi, hogy egy globális iparág majd pont miatta fog átalakulni (sajnos hazai példákat is tudnék említeni). Ha a fent említett francia hölgynek lenne fogalma arról, hogy a Google mennyi látogatót visz egy átlagos oldalra (így a sajtó oldalaira is), akkor meg sem mert volna szólalni.

Lefordítom úgy, hogy egy négyéves is megértse: ha van egy boltod, ahova minden nap 100 vevő betér és van egy ismerősöd, aki abból a napi 100 vevőből minden nap 87-et visz a boltodba úgy, hogy nem kér érte semmit, akkor eszedbe jutna pénzt kérni ettől az ismerősödtől a vevők közvetítéséért? Na ugye, hogy nem (a normálisabb helyeken az ilyenek jutalékot kapnak). Pedig a fent említett hölgy politikus pont ezt szeretné.

Ha pedig így is alig megy a boltod és ezentúl pénzt fogsz kérni az ismerősödtől, akkor az majd szépen továbbáll. Mit fogsz tudni kezdeni napi 13 vevővel?

A legnagyobb baj az, hogy ilyen emberek benne lehetnek egy-egy ország vezetésében úgy, hogy közben ez senkit sem zavar.

Általában nem szoktam olyan bejegyzéseket írni, amiben szerepel politika, de ez az emberi hülyeségnek már egy olyan magas foka, hogy nem tudtam elmenni mellette szó nélkül. 🙂

Megjegyzés: a fent említett 87% nem véletlen, több olyan oldalt is üzemeltetek, ahova minden 100 látogatóból 87-et a Google hoz, de persze előfordulnak ennél magasabb százalékok is, természetesen a Google javára.

Címkék:, , , ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 3 hozzászólás »

Szolgálati közlemény

2012. szeptember 8. szombat

Frissült végre a blog, a WordPress legújabb verziója (3.4.2-es) van fent. Kicsit kipucoltam az adatbázist, „felcímkéztem” néhány korábbi bejegyzést, ahol ez elmaradt és nagyon remélem, hogy mostantól megszűnnek a blogbejegyzések időzített megjelenítésével kapcsolatos problémák is. Szeretem használni ezt a funkciót, de az utóbbi időben elég sok problémám volt vele.

Ezen kívül feltettem végre egy borítóképet a blog Facebook-oldalára. Sajnos a Facebook még mindig erősen veszteséges tömörítéssel hajlandó csak dolgozni, de valamit már muszáj volt már kezdenem vele, nagyon üresnek tűnt az oldal (nem beszélve arról, hogy az utóbbi időben elhanyagoltam a frissítését is).

Szeptemberben előre láthatólag jön néhány érdekesebb téma, úgy hogy érdemes lesz figyelnie annak a frissítéseket, aki nem akar lemaradni. 🙂

Címkék:, , ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

Videotorium – Tudomány egyenes adásban

2012. augusztus 29. szerda

A Videotorium jelenleg 4300+ oktatással és kutatással kapcsolatos videót tartalmaz, melyek hossza összesen több, mint 1800 óra. Hogy mi is pontosan a Videotorium? Idézet az oldalról:

[…] a felsőoktatás és kutatás szereplői számára létrehozott videó/audió megosztó portál, amely helyet és professzionális megjelenési formát biztosít a felsőoktatási intézményekben, kutatóintézetekben és közgyűjteményekben készített videó-tartalom számára. A Videotoriumot 2010 júniusában indította el – a hazai felsőoktatási és kutatói hálózati infrastruktúra üzemeltetője és fejlesztője – a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Intézet

Engem leginkább a számítógéptudománnyal kapcsolatos kategória érdekelt, szépen össze is válogattam azokat a videókat, melyekre kíváncsi vagyok (több, mint 30 van a listámon, melyek közül már néhányat sikerült megnéznem). Több is van köztük, ami már majdnem tíz éves és ha már nem is aktuális teljes mértékben az adott anyag, mégis hiánypótlónak érzem őket a magyar weben.

Érdemes megnézni a többi kategóriát is, szinte mindenki találhat magának olyan tartalmat, ami hasznos, vagy érdekes lehet.

Címkék:, ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

Adatok a felhőben

2012. augusztus 19. vasárnap

Bár kétség kívül erre tart ma a világ, de engem mégis rettentően zavarnak a felhőben tárolt adatok (ezt korábban már egy-két blogbejegyzésben említettem). Itt most nem a Facebook profilokra, a Dropboxra, meg az egyéb, közösségi oldalakra gondolok, az teljesen rendben van (mert ott van lehetőség arra, hogy körültekintően tegyük ki a nagy nyilvánosság elé az adatainkat). Amikkel problémám van, azok a következők: minden olyan szolgáltatás, amit napi szinten (pl. munkára) használunk és használat közben nincs időnk mérlegelni azt, hogy az adott tartalom mennyire szenzitív a számunkra, vagy nem tudjuk külön megszabni azt, hogy az adott fájl mégse menjen fel a felhőbe és nincs a rendszerben más alternatíva a helyi tárolásra. Inkább írnék néhány példát, hogy érthetőbb legyen.

iCloud — Az ugye az Apple felhő szolgáltatása, ahova (beállításoktól függően) számítógépünkről vagy iOS-t futtató eszközeink valamelyikéről a fájlok elkészítésének pillanatában elindul az adott tartalom feltöltése az Apple szervereire azért, hogy ezeket a fájlokat lehessen szinkronizálni a többi eszközzel.

Naptárak és GTD alkalmazások, melyek a felhőbe szinkronizálnak, Google dokumentumok — Ezek megint remek szolgáltatások, hasznosak, könnyen elérhetők bárhonnan, ugyanakkor ez megint az a kategória, amikor minden adatunk egyből megy a felhőbe, szinte válogatás nélkül, vagy esetleg egyből oda mentjük el úgy, hogy még szinkronizálni sem kell.

Gmail — Ez a fentiektől picit eltér. Ebben az a nagyon zavaró számomra, hogy a levelezésem tartalma alapján a Google rendszere nekiáll hirdetéseket ajánlgatni: ha váltok néhány PHP-vel kapcsolatos, vagy bármilyen más, ilyen tárgyú levelet, akkor rögtön jönnek pl. a webfejlesztős állásajánlatok a bannereknél. Ez megint nagyon kényelmes, a rendszer úgy dolgozik, hogy (szinte) mindenkinek jó: jó annak, aki a reklámozza magát, hiszen sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy olyan személy látja a reklámot, akinek az releváns. Jó az adott személynek is, mert nagyobb valószínűséggel talál olyan reklámot, amit pont őt érdekli. Végül pedig jó a Google-nek, mivel az általa közvetített reklám célba ér, kattintanak, a kattintás után pedig leveszi a maga hasznát. Nekem viszont nem jó, mert úgy érzem, hogy figyelnek. Tudom, hogy nem kis kínai emberek vannak a másik oldalon és nem azok kapcsolják a leveleimhez a releváns hirdetéseket, hanem egy algoritmus és abban a másodpercben akár több tíz- vagy százezer másik felhasználóval is megtörténik ugyanez, de akkor is olyan érzése van az embernek, hogy figyelik.

Feltörhetetlen rendszer nem létezik

Egy hatalmas nagy adag naivitás kell ahhoz, hogy bárki elhiggye: az adott rendszert, amin az adatai vannak, nem lehet feltörni, vagy hogy soha sem kerülhetnek nyilvánosságra az adatai. Ez nem igen függ az adatainkat tároló cég nagyságától sem, mert bármilyen rendszert feltörni pusztán csak szakértelem és idő kérdése. Ráadásul még a nagy cégek sem tesznek meg közel sem mindent azért, hogy adatainkat biztonságban tárolják, elég csak arra gondolni, hogy az utóbbi időben hány nagy cégtől szivárogtak ki kódolatlanul a jelszavak (értsd: a szerveren sem volt kódolt formában tárolva).

A veszély máshonnan is jöhet

Nem csak a szerverek feltörése miatt problémásak a felhőben tárolt adataink, hanem egyéb, külső tényezők miatt is azok lehetnek. Képzeljük el, hogy egy ország kormánya, vagy pl. az EU hoz egy rendeletet és máris egyből megváltozik az, hogy a felhasználók adataihoz kik férhetnek hozzá. Aki most legyint egyet és azt mondja, hogy ilyen nincs, az nézzen picit utána pl. a SOPA/PIPA/ACTA rövidítéseknek, de több olyan, EU-s törvény is napvilágot látott már, amit nem igazán vernek/vertek nagy dobra — pont a súlyosságuk miatt.

Belülről jövő veszély

Igen, ilyen is van, említenék is egy példát: sok hónappal ezelőtt a Dropbox-nál valaki elállított valamit (a fejlesztők közül), így egy időre minden fiók publikus lett, mindenki számára. Nem rég pedig Androidon sikerült az Instagram csapatának publikussá tenni egy időre a privát képeket úgy, hogy azokat szintén bárki láthatta. A fenti két példákon kívül persze másikakat is lehetne említeni, nem csak ez a kettő volt.

Egészséges paranoia

Az emberek egyre jobban hozzászoknak, hogy gyakorlatilag árucikkek lesznek, egyre természetesebb lesz az, hogy az adataikban algoritmusok turkálnak és olyan információkat szednek ki belőle, vagy állítanak össze, mely eladható. Ezért az interneten a paranoia egy teljesen egészséges dolog. Fogadj meg egy jó tanácsot: soha ne adj meg másoknak a kelleténél több információt magadról, mert szinte bármikor könnyen visszaélhetnek vele.

Címkék:, , , , , , , ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

Mivel lehet elrontani egy jó szolgáltatást?

2012. július 20. péntek

Azok közé tartozom, akik jobban szeretik, ha a levelei a gépén vannak és nem a felhőben. Ehhez talán még abban az időben szoktam hozzá, amikor még az ADSL viszonylag kevés helyen volt elérhető, a mobilnet pedig iszonyatosan drága volt, notebookot használtam és így bárhova mentem, mindig elérhető volt minden adatom akkor is, ha nem tudtam az internetre felcsatlakozni, vagy ha túl szűk volt a rendelkezésre álló sávszélesség.

Ugyanakkor érdekelnek az IT világ újdonságai, még ha csak kipróbálás szinten is. Tehát ha jön valami új dolog (mondjuk egy új webes szolgáltatás), akkor regisztrálok, kipróbálom, aztán majd eldől, hogy a mindennapi életben is fogom használni, vagy csak egy lesz a listán a sok közül, ami mellett ott a pipa, hogy hallottam/láttam/próbáltam már.

Így lett 2005-ben Gmail fiókom is: szükségem ugyan nem volt rá, de ha már van egy ilyen szolgáltatása a Google-nek, akkor nézzük meg, hogy mit hozott össze a Google csapata. Mivel viszonylag még kevesen használtak a Gmailt, ezért sikerült beregisztrálnom egy vezeteknevem.keresztnevem@gmail.com formátumú e-mail címet, vagyis megelőztem a regisztrálással a névrokonaimat. Ennek viszont csak rövid ideig örülhettem, mert hamarosan rá kellett jönnöm, hogy egy ilyen helyen elsőnek lenni saját névvel nem feltétlenül jó dolog.

A névrokonaim rendszeresen elrontják az e-mail címüket, ha megadják valakinek, vagy ha regisztrálnak valahova, így az elmúlt évek során kaptam:

  • biológia házi feladatot (egy ötödikes kissrác vitatkozott velem, amikor válaszoltam neki arra a levélre, melyben a házi feladatát küldte el nekem, hogy „dehát a Csabi bácsi ezt az e-mail címet adta meg, én jó helyre küldtem” – és ezzel a lendülettel elküldte a házi feladata második részét is)
  • kottát, melyet valamelyik fúvószenekar egyik tagjának szerettek volna küldeni
  • online játékokra való beregisztrálás alkalmával kiküldött leveleket
  • Facebook-regisztrációt megerősítő e-mailt
  • teljesen személyes tartalmú, random leveleket
  • meg még egy rakat olyan dolgot, amihez semmi közöm és nem is nagyon tudok mit kezdeni velük.

Egyetlen egy helyre iratkoztam fel ezzel az e-mail címmel, ez pedig a HP hírlevelére volt. Ehhez képest bőven kapok spamet is, pedig semmilyen publikus helyen nem adtam meg a levélcímemet (jó, tudom, a spam nem csak így juthatott el hozzám).

Szóval ezzel az egésszel azt akartam csak elmesélni, hogy milyen „élmények” várnak az emberre, ha egy viszonylag új, de népszerű levelező szolgáltatásba a vezeteknev.keresztnev kombinációval, a többeket megelőzve regisztrálja be magát egy nagyon, esetleg egy közepesen gyakori névvel. 🙂

Címkék:, , , , , ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

« Régebbi bejegyzések