Ma @ottoolah egyik tweetjének köszönhetően két, számomra nagyon érdekes blogbejegyzést olvashattam arról, hogy hogyan működik az amerikai igazságszolgáltatás, ill. a döntéshozatal egyes ügyekben. Jöjjön néhány bekezdés, kedvcsináló gyanánt.

Korán reggel érkeztem, több száz ember gyűlt össze egy nagy teremben. Egy rövid videóval magyarázták el az esküdtszék lényegét és az esküdtek kiválasztásának a menetrendjét. Ezután egy idős bíró bácsi beszélt (mesteri szónok volt), mire a végére ért, mindenki kitüntetve érezte magát, hogy részt vehet az igazságszolgáltatás nagyszerű intézményében! Ezt megelőzően úgy gondoltam, hogy a jogot ismerő bíróknak kell vitás ügyekben döntést hozniuk, nem változó összetételű és intelligencia-hányadosú jöttmenteknek. Ahogyan a sokat vitatott fegyvertartási jog, az esküdtszék elméleti magyarázata is röviden az, hogy így nem tud a hatalom a polgárok fölé kerekedni és elnyomni őket. Nem a bíró kezében van a döntés, hanem a polgárokéban, nem tud a bíróság a polgárok kárára susmusolni.

[…]

A délután során egyre több esküdt jelöltet ismertünk meg, nagyon érdekes arcok jöttek össze. Volt jogi egyetemi hallgató, idős fekete néni, egyetemi irodista, étteremtulajdonos, menzai alkalmazott, építőmunkás, nyugdíjas katona, postás, mikrobiológus, házépítők boltjában eladó, fiatal tanárnő, festő-mázoló, idős mexikói bácsi. Mindenki mesélt egy kicsit a munkájáról és a családjáról, a bírónő érdeklődő kérdéseire válaszolva.

[…]

Reggel egy rövid bírói bevezető után rögtön az ügyvédek jutottak szóhoz, mindkettő ismertette az álláspontját (opening arguments), próbáltak szimpatikusnak, határozottnak de barátságosnak látszani. Az egész műsor az esküdtek meggyőzésére irányult, végig hozzánk beszéltek, nem a bíróhoz vagy egymáshoz, mi utcai ruhában, kényelmes székekben ültünk, ők öltönyben és nyakkendőben álltak…

Amikor ilyeneket olvasok, akkor mindig az jut eszembe, hogy lehet, hogy a bolygónk másik felére kellett volna születnem.

Akit érdekel a teljes írás, az itt olvashatja el: Tizenkét dühös ember (mobil változat erre) és Tizenkét még dühösebb ember (mobil változat). A mobil verziókat azért linkeltem be, mert szerintem az jóval kényelmesebben olvasható a fehér háttér miatt.

Ha pedig tetszett a fent belinkelt két blogbejegyzés és érdeklődsz az USA iránt, akkor meghallgathatsz Ottóval egy interjút a Gombapresszó ezen adásában.