‘Macintosh’ címkével ellátott bejegyzések

Csoki Tools

2011. augusztus 1. hétfő

Ha egyszer megbarátkozunk a parancssorral, akkor lehet akár milyen csillogó-villogó operációs rendszerünk, időnként mégis vissza-vissza fogunk vágyni parancssoros módba, ahol ugyanazt a feladatot sokszor sokkal egyszerűbben és gyorsabban végezhetjük el, mint akármilyen GUI alatt. Az első lépést viszont ebbe az irányba – vagyis hogy megbarátkozzunk ezzel a felülettel – itt is magunknak kell megtennünk.

Már régebb óta szemeztem vele, korábban már le is töltöttem a wget és az mc csomagokat, csak mivel konkrétan nem kellettek eddig semmire, nem is telepítettem őket. A napokban viszont aktuális lett a dolog és úgy gondoltam, hogy megírom ezt a bejegyzést, hátha más is hasznát veszi.

Csokoládé Tools

A Csokoládé Tools oldala 2010. januárjában indult útjára. Az oldal azóta új dizájnt kapott és új helyre költözött, jelenleg a csokitools.tumblr.com címen érhető el. Bár én Linuxos környezetben az oldalon elérhető dolgok közül csak a wget-et és az mc-t használom rendszeresen, de a többi parancssoros szoftver is jól jöhet szinte bárkinek, különös tekintettel az egyszerűségre, a jó paraméterezhetőségre és nem utolsó sorban az ingyenességre.

A telepítés

A Csoki Tools oldal talán egyetlen hiányossága az, hogy a teljes telepítési útmutató csak a következőből áll: How to install: sudo unzip -d /usr/local [drag the zip file here]

Meggyőződésem, hogy egy kezdőt – aki eleve idegenkedik a parancssor használatatól – ez csak mégjobban elriaszt, hiszen egy hozzá nem értő ezzel a sorral semmit sem tud kezdeni. Persze nem sok esély van arra, hogy pont azok próbálják meg feltenni, akik amúgy sem értenek hozzá, de adjuk meg a lehetőséget azoknak is, akiknek ez jelenleg még gondot okozhat. Próbáljuk meg megszerettetni a parancssor világát azokkal, akik még nem ismerik, ugyanakkor érdeklődnek utána, viszont egyedül nem mernek belevágni, esetleg nincs kitől megkérdezni…

Úgy gondoltam, hogy az egysoros utasítás helyett inkább leírom azt a pár lépést, amit el kell végezni a fenti szoftverek használhatóvá tétele érdekében (nem kell megijedni az alábbi listától, nem olyan vészes, mint amilyennek látszik). Példának a wget-et fogom írni, de ez tetszőlegesen alkalmazható a többi csomagra is, csak ügyeljünk a terminal parancsok bemásolása vagy beírása közben a fájlnévre, esetleg az elérési utakra.

1.) Töltsük le a csokitools.tumblr.com oldalról a wget-et.

2.) Nyissuk meg a Terminalt, vagy egy tetszőleges alkalmazást, mellyel elérhetjük a parancssort. A bejegyzés további részében feltételezem, hogy a Downloads könyvtárba töltöttük le a fent említett csomagot.

3.) Írjuk be a parancssorba a következő parancsot (ezzel átmásoljuk a Downloads könyvtárunkból a /usr könyvtárba az imént letöltött tömörített fájlt):

sudo cp ~/Downloads/wget-1.12.zip /usr

4.) Ez után pedig csomagoljuk ki a tömörített fájlt úgy, hogy a benne lévő állományok egyből a helyükre kerüljenek:

sudo unzip /usr/wget-1.12.zip -d /usr

5.) Most töröljük az előbb átmásolt tömörített fájlt a /usr könyvtárból (csak a rend kedvéért):

sudo rm /usr/wget-1.12.zip

6.) Ennyi volt az egész. 🙂 Most már rendelkezésre áll a parancssorban az imént feltett alkalmazás.

A fenti csomagokat ellátták man oldalakkal is, melyek segítenek, ha nem lennénk képesek fejben tartani az összes kapcsolót és lehetőséget (már pedig nem vagyunk képesek). A man oldalak elérése a man <csomagnév> parancssal történik, tehát wget esetében: man wget

Ha elakadtunk, használhatjuk a <csomagnév> ––help parancsot is.

Lássuk egy példát, hogy mire jó ez a gyakorlatban

A napokban hirtelen szükségem lett egy olyan szoftverre, amivel egymás után tudom letölteni a megadott állományokat (a Safari a link Downloads ablakra húzásakor azonnal elkezdni letölteni a fájlt akkor is, ha már egy másik letöltés folyamatban van). Nekiálltam letöltésvezérlő szoftvereket keresgélni Mac-re, aztán a sok ronda GUI-val rendelkező, ill. a sok 20-25 dolláros szoftver között keresgélve beugrott, hogy ezt a wget is tudja. A wget-et pedig talán a legegyszerűbben úgy lehet Mac-re feltenni, hogy a Csoki Tools oldalról letöltjük és néhány karakter Terminálba pötyögésével már van is egy okos, ingyenes, jól paraméterezhető parancssoros szoftverünk a letöltésekhez. 🙂

Írok is egy példát a használatára, ami végtelenül egyszerű. A Downloads könyvtárba szeretnék letölteni egy szerverről mondjuk 3 db, 500 MB méretű fájlt. Választhatunk, hogy 1.) ott ülünk a Safari mellett és egyenként letöltjük őket, 2.) egymás után ráhúzzuk a Downloads ablakra a 3 db 500 MB-os fájlra mutató linket (nem túl elegáns megoldás, mert a Safari egyszerre kezdi el letölteni mindhármat), 3.) beszerzünk egy letöltésvezérlő szoftvert, vagy pedig 4.) egyszerűen a következő képpen leszedjük a fájlokat wget segítségével (az alábbi parancs valójában egy sorból áll):

wget -P ~/Downloads/ http://server.tld/file1.zip http://server.tld/file2.zip http://server.tld/file3.zip

A -P kapcsoló egy úgynevezett directory prefix, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy segítségével megadhatjuk azt, hogy hova mentse a fájlokat. Ha nem használjuk ezt a kapcsolót, akkor a wget simán a home könyvtárunkba fogja letölteni a fájlokat.

Egyszerű ez, csak ne idegenkedjünk a parancssoros dolgoktól, helyette inkább bátran barátkozzunk meg velük… 🙂

A MySQL és a Mac OS X

2011. július 18. hétfő

Egy bejegyzés arról, hogy hogyan tudod használni Mac OS X alatt a MySQL-t (MAMP nélkül), ha a „gyári” telepítővel nem sikerült volna összehoznod a dolgot.

Régebben már próbáltam feltenni Leopard alá a MySQL-t, de mivel nem jött össze egyből és nem is volt rá túl sok időm, ezért akkor nem foglalkoztam tovább a dologgal. Szerencsére mindig volt és van a közelben néhány Linux alapú webszerver feltelepített MySQL-lel amit elérek, így nem volt annyira égető a kérdés. Aztán decemberben vásároltam egy Snow Leopard DVD-t, megpróbálkoztam a telepítéssel (nagyon negatív tapasztalat), de a szóban forgó adatbázis-kezelő az alatt sem jött össze. Bár nem a MySQL miatt, de pár órán belül visszatettem a Leopardot és folytattam mindent ott, ahol azelőtt (így gyakorlatilag lett egy teljesen újonnan telepített rendszer, ami alatt a MySQL még mindig nem akart működni).

Akik ismerik a Mac-et, azok tudják, hogy a világon talán Mac-re legegyszerűbb telepíteni bármit is. Az esetek 90%-ban megnyitjuk a .dmg fájlt, feljön egy ablak, ahol közlik velünk, hogy azt az egyetlen egy fájlt húzzuk az Applications könyvtárba és néhány másodpercen belül már indíthatjuk is a frissen telepített szoftvert. Bár néha azért előfordul, hogy parancssorban kell valamit kutyulni, de ezt egyrészt megszoktam Linux alatt, másrészt pedig nem szokott gondot okozni a parancssoros használat.

Néhány napja gondoltam egy merészet (hajnali három után néhány perccel) és kitaláltam, hogy most felteszem a MySQL-t, akármi is lesz a vége, vagy akármeddig is fog tartani. Olyan nincs, hogy nem működik rendesen. Hát tévedtem. Egy rosszul megírt alkalmazáson nem nagyon segít az, ha egy óra helyett ötöt töltünk el a telepítéssel és beállításokkal…

Mac-re – legjobb tudomásom szerint – kétféle képpen lehet feltenni a MySQL-t. Egyszer hagyományos módon fel kell telepíteni a mysql.com-ról letölthető „gyári” .dmg fájlt (csúnya kifejezés, de jelenleg nem tudok jobbat), majd a szükséges dolgokat be kell állítani. Ennek mérete (5.5.8-as MySQL) pedig kb. 82 MB-os. A másik módszer az, hogy feltesszük a MAMP-ot, ami szintén egy .dmg-ben tölthető le. Itt nem kell vesződni a beállításokkal és a MySQL mellé kapunk még jópár dolgot, viszont ez több, mint 160 MB-nyi helyet foglal (kicsomagolva több, mint 350 MB). Bár annak idején kipróbáltam a MAMP-ot, de úgy döntöttem, hogy mégegyszer nem teszek fel a gépre egy ilyen sok száz megás szörnyeteget, ne foglalja a helyet és az erőforrásokat.

Visszatérve a mysql.com-ról letölthető MySQL szerverre: a telepítéssel nincs gond, viszont a beállításnál már jobban oda kel figyelni, ugyanis az OS X alatt található Apache beállításaihoz képest a telepítő a socket fájlt teljesen máshova rakja, így eleve nem is nagyon működhet normálisan a rendszer. Aztán ha erre a logfájlok és/vagy az internet segítségével sikerült rájönnünk, akkor jön az, hogy a MySQL .dmg fájljában található MySQL.prefPane csak leállítani képes a mysqld-t, elindítani már nem (legalábbis nekem többszöri nekifutás után is ez volt a probléma). A MySQLStartupItem.pkg sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így azt nem is tettem fel mégegyszer.

Tehát a lényeg, hogy socket fájlnak adjuk meg a rendes, valódi helyét az /etc/php.ini fájlban – ez a várakozásokkal ellentétben a /tmp/mysql.sock helyen található. Ezt írjuk is be a php.ini-be a következő helyre és a következő formában:

mysql.default_socket = /tmp/mysql.sock

Most adjuk ki parancssorban a

sudo apachectl restart

parancsot az Apache újraindításához, ezután pedig indítsuk el a MySQL kiszolgálót a

sudo /usr/local/mysql/bin/mysqld_safe

parancs beírásával. Most elvileg fut a mysqld. De hogy ne legyen minden ilyen egyszerű, ezért a leállítása sem olyan hétköznapi, mint Linux alatt:

sudo /usr/local/mysql/bin/mysqladmin –user=root -p shutdown

Nekem csakis a fenti módon hajlandó futni, a visszadobott hibaüzenetek számát pedig sikerült egyre redukálnom, a telepítés és beállítás több, mint 5, azaz öt órája alatt. Őszintén szólva el is ment a kedvem az OS X alatti MySQL telepítgetésektől egy jó időre…

Azért azt leírnám, hogy van olyan 2002-ben(!) írt fórumbejegyzés a neten, ahol kb. ugyanezekkel a dolgokkal küzdöttek. Magyarul kilenc év kevés volt a MySQL fejlesztőcsapatának ahhoz, hogy megváltoztassák a socket fájl default helyét és megoldják, hogy telepítés után egyből használni lehessen a MySQL-t ugyanúgy, mint sok ezer másik programot. Ezek után mindenki gondoljon ezzel kapcsolatban azt, amit akar…

Bonyolítsuk még picit, hogy később egyszerűbb legyen

Ha a telepítéssel és a beállításokkal megvagyunk és netán még a mysqld-t is sikerül elindítani / megállítani, akkor szánjunk még egy kis időt a további beállításokra, hogy később a kiszolgálót sokkal könnyebben tudjuk elindítani és leállítani.

Írjuk be a következő (valójában két sornyi) szöveget a felhasználói könyvtárunkban található .bash_profile nevű fájlba (erről bővebben az előző bejegyzésben olvashatunk).

alias mysql-start=”sudo /usr/local/mysql/bin/mysqld_safe”
alias mysql-stop=”sudo /usr/local/mysql/bin/mysqladmin –user=root -p shutdown”

Ezzel gyakorlatilag azt érjük el, hogy ha el akarjuk indítani a MySQL kiszolgálót, akkor elég lesz azt beírni a parancssorba, hogy mysql-start, a leállításához meg az, hogy mysql-stop.

A bejegyzésben említett telepítés Mac OS X Leopard (10.5.8) alatt történt, de gyaníthatóan 10.6 alatt is valami hasonló lesz a MySQL problémájára a megoldás. Minden esetre örülnék annak, hogy aki e bejegyzés alapján megpróbálja, az esetleg visszajelez egy komment vagy egy e-mail erejéig, hogy mire jutott.

Ha pedig valakinek ezek alapján sikerült életre keltenie a MySQL kiszolgálót OS X alatt, akkor egyet kattinthatna a tetszik gombra itt alul, mert nagy valószínűséggel épp most mentettem meg több órai szenvedéstől és felesleges próbálkozástól. 🙂

A .bash_profile fájl létrehozása Mac OS X alatt

2011. július 14. csütörtök

Szeretem a Mac-ben azt, hogy UNIX alapú. Mivel a GNU/Linux-nak is UNIX-os gyökerei vannak, ezért (pl. parancssorban, ill. működést tekintve) eléggé látványos a Linux és a Mac OS X közötti rokonság. Azoknak pedig, akik amúgy is sokat koptatják a billentyűzetet valamilyen Linux rendszer alatti parancssorban is, ez a rokoni kapcsolat kifejezetten jól jön, többek között az alább leírtak is nagyjából ugyanígy működnek a különböző Linux-disztribúciók alatt (bár néhány apró eltérés lehetséges).

Minden felhasználói könyvtárban van (ill. ha nincs, akkor mindjárt létrehozzuk) egy .bash_profile nevű fájl, amivel adott esetben egyszerűbbé és kényelmesebbé tehetjük életünket.

Lássunk is neki. Először is nézzük meg, hogy létezik-e a .bash_profile nevű állomány. De ne a Finder segítségével keressük, mert azzal picit bonyolult lesz megtalálni, hanem a parancssorba (Terminal, vagy tetszés szerinti hasonló alkalmazás) írjuk be a következőt:

ls -a ~/

Az ls parancs a fájlok listázására szolgál, a -a kapcsolóval pedig megadjuk neki hogy minden (all) fájlt listázzunk ki. A ~/ pedig azt jelenti, hogy ezeket a dolgokat a saját felhasználói könyvtárunkban csinálja. Ha minden igaz, akkor ott lesz a listában a .bash_profile. Ha esetleg nincs ott, akkor se essünk kétségbe, hanem bátran hozzuk létre a következő parancs beírásával:

sudo touch ~/.bash_profile

Ha a fentieket pontosan másoltuk vagy illesztettük be és nem kaptunk semmilyen hibaüzenetet, akkor most már biztosak lehetünk abban, hogy ott a fájl (a fent leírt módon tudjuk ellenőrizni a meglétét). Ha ez megvan, akkor nyissuk meg szerkesztésre, a következő paranccsal:

sudo open -e ~/.bash_profile

Most a TextEdittel megnyitottuk a fájlt, ami valószínűleg – ha az imént hoztuk létre, akkor biztosan – üres.

Most szemléltetés képpen kezdjünk is vele valamit. Például használjuk arra, hogy egy rövid parancs segítségével elindítunk egy programot parancssorból. Az egyszerűség kedvéért legyen ez a program a számológép, vagyis a Calculator.app. A fájlba írjuk be a következőt – ügyelve arra, hogy minden ilyen parancs új sorba kerüljön:

alias calc=”open /Applications/Calculator.app”

Ezzel a következőt érjük el: a parancssorba pusztán a calc szót beírva elindítjuk a Calculator.app alkalmazást – csendben megjegyezném, hogy a Windows ezt már ősidők óta alapból tudja, de ugye ez a bejegyzés most nem arról szól…

Most ahhoz, hogy ez a fenti dolog működjön is, mentsük el TextEditben a fájlt (cmd+s) és adjuk ki a következő parancsot (az eleje egy ponttal és egy szóközzel kezdődik, erre ügyeljünk):

. ~/.bash_profile

Ennyi az egész, most a calc szót a parancssorba írva elindul az alkalmazás. Láthatjuk, hogy mennyivel kevesebb gépeléssel, elérési utak megadása nélkül érhetünk el dolgokat így Mac-en. Természetesen ne ragadjunk le a számológépes példánál, ilyen módon szinte bármelyik, gyakrabban használt fájlt vagy programot is el tudjuk érni pár karakter begépelésével, parancssorból.

Bár a BASH-t még sok hasznos dologra tudjuk használni, de most csak azért írtam erről, mert a következő blogbejegyzésben szüksége lehet az olvasóknak az itt megszerzett ismeretekre…

Google Chrome ikon lecserélése Mac-en

2011. április 30. szombat

Már vártam – pontosabban szólva reménykedtem, hogy minél később következik be a dolog – hogy a Google Chrome lecseréli a saját ikonját, de tegnap megtörtént. Természetesen az első dolgom az volt, hogy előkerestem a régi ikonokat és egyből visszacseréltem őket a régiekre.

Ebben a bejegyzésben ezt a folyamatot szeretném bemutatni, lépésről lépésre.

Először is szükségünk lesz a régi ikonokra, amik Mac OS X alatt .icn kiterjesztésű fájlok és az alkalmazáson belül találhatóak meg). A Google Chrome.app valójában két ilyen fájt is tartalmaz: az egyik magának az alkalmazásnak az ikonja, a másik pedig azoknak a dokumentumoknak az ikonja lesz, melyek a Chrome-hoz vannak hozzárendelve.

Első lépésként töltsük le a régi Chrome ikonokat tartalmazó tömörített fájlt innen.

Ha ezzel megvagyunk, akkor nyissuk meg a Findert, majd navigáljunk el az Applications könyvtárba, ott pedig keressük meg az előbb említett Google Chrome.app fájlt. Klikkeljünk rá jobb egérgombbal, majd válasszuk a menüben a Show Package Contents lehetőséget:

Ekkor megnyílik egy új ablakban a Google Chrome.app fájl tartalma. Egyetlen könyvtár van benne Contents néven, amit szintén nyissunk meg, majd utána lépjünk be az abban található Resources könyvtárba.

Itt látni fogjuk a két fájlt, ami az új ikonokat tartalmazza: app.icns és a document.icns. Ezt a két fájlt fogjuk felülírni az imént letöltött fájlokkal.

Ha eddig nem tettük volna meg, akkor most tömörítsük ki az imént letöltött old-google-chrome-icons.zip-et és a benne lévő két ikonfájlt húzzuk be ebbe a könyvtárba.

Valószínű, hogy ezt nem fogja szó nélkül hagyni az OS X, ezért a felugró ablakban válasszuk a Replace, a következő felugró ablakban pedig az Authenticate lehetőséget, majd adjuk meg jelszavunkat.

Ha ezzel is megvagyunk, akkor lecseréltük az új Chrome ikont a régire, az viszont elképzelhető, hogy pl. a Dockra húzott Applications könyvtár még a régi ikont mutatja. Ezt a problémát az alábbi módon lehet a legegyszerűbben megoldani: nyissuk meg a Terminalt és írjuk be parancssorba a következő parancsot:

killall Dock

Mostantól ismét a régi ikon ül a Dockon a Google Chrome neve alatt és ezt látjuk az Applications könyvtárban is. A fenti módszerrel természetesen szinte bármilyen más alkalmazás ikonja tetszőlegesen lecserélhető.

Frissítés: mivel a fent említett ikonok a Google Chrome.app-ban vannak tárolva, ezért amikor a Chrome frissíti magát, az ikonokat is visszacseréli az újakra. Ilyenkor újból végig kell csinálni a fenti műveleteket (másodszorra már sokkal gyorsabban fog menni). 🙂

10 éves a Mac OS X

2011. március 24. csütörtök

Napra pontosan tíz évvel ezelőtt, 2001. március 24-én indult útjára az az operációs rendszer, melyet hozzá adnak minden Apple által forgalmazott számítógéphez, vagyis a Mac OS X. A 10.0-s verzió a Cheetah volt, majd jött a Puma (10.1), a Jaguar (10.2), a Panther (10.3), a Tiger (10.4), a Leopard (10.5), a jelenlegi aktuális verzió pedig a Snow Leopard (10.6). A következő változat a nyáron érkező Lion lesz, ami értelemszerűen 10.7-es verziószámot kapja.

Jómagam a 10.5-ös változat – vagyis a Leopard – megjelenése előtt néhány héttel ismerkedtem meg a Macintosh és az Apple világával, de ez már egy másik történet. Fogok mesélni erről is egyszer itt a blogon.

A beszeljukMac.hu egyébként egy részletesebb cikkel emlékezik meg az évfordulóról, érdemes elolvasni.

Boldog születésnapot, Mac OS X!

Ez pedig kereken a századik blogbejegyzésem. 🙂

Fájlok összefűzése, egyesítése Mac-en és Linux alatt

2011. január 7. péntek

Arról írnék néhány szót, hogy hogyan tudunk kettő, vagy több fájlt egymásba fűzni Mac OS X (vagy valamilyen Linux) alatt. Léteznek erre a feladatra különféle ingyenes és fizetős segédprogramok is, de tulajdonképpen nincs rájuk szükség, mert terminál segítségével ez a feladat egyszerűen és gyorsan megoldható.

Nyissuk meg a Terminált, navigáljunk el abba a könyvtárba, ahol az összeillesztendő fájlok vannak, majd írjuk be a következő parancsot:

cat file.001 file.002 > file.iso

Ahol a file.001 és a file.002 tartalma egy új fájlba, a file.iso-ba másolódik a megadott sorrendben. Amennyiben kettőnél több fájlunk van, egyszerűen csak egymás után felsoroljuk őket szóközzel elválasztva, a relációsjel előtt.

A továbbiakban leírnék még néhány nagyon alapvető dolgot (hátha valaki pont ezeknél akad meg).

Így tudunk elnavigálni egy adott könyvtárba (tételezzük fel, hogy a Downloads könyvtárban vannak a fent említett fájlok):

cd /Users/csaba/Downloads

ahol a csaba szót mindenki cserélje ki a saját felhasználói nevére. A fenti két parancsot egy parancsként is összekombinálhatjuk, a fájlok elérési útvonalának abszolút megadásával a következő képpen (egy sorba írjuk az alábbi parancsot):

cat /Users/csaba/Downloads/file.001 /Users/csaba/Downloads/file.002 > /Users/csaba/Downloads/file.iso

A fenti példa tömörítőprogramok által feldarabolt fájlokra (pl. RAR) nem alkalmazható és természetesen nem alkalmazható bármilyen fájlra eredményesen.

Mikor jut el ide a többi operációs rendszer?

2011. január 1. szombat

Most tényleg, mindenféle piszkálódás nélkül kérdezem, hogy mikor jut el erre a szintre a többi operációs rendszer?

Csak annyi történt, hogy egyéb okból kifolyólag bekapcsoltam a külső merevlemezt, ami a géphez van csatlakoztatva és néhány másodperc múlva, böngészés közben a Safari feldobta a követező ablakot:

Magától megkereste, rákérdezett, használja...

Egyszerűen szüksége volt egy fontra, utánanézett, megtalálta és megkérdezte, hogy használhatja-e. Ami pedig különösen jó dolog ebben az egészben az az, hogy a külső merevlemez bekapcsolása után nem kezdte el rekurzívan átnézni a háttértár teljes tartalmát, mivel az a Spotlight által már indexelve van, hanem néhány másodpercen belül feldobta az ablakot.

Egyszerű, intelligens, segítőkész, az ember keze alá dolgozik és évek után is okoz kellemes meglepetéseket. Az a rengeteg ilyen és ehhez hasonló apró dolog teszi naggyá az Apple-t, a Macintost és az OS X-et.

Office for Mac 2011

2010. október 18. hétfő

Már évek óta nem használok Microsoft termékeket, mivel először sikerült zökkenőmentesen Ubuntura, majd később Macre váltanom. Túlzás nélkül állíthatom, hogy azóta szinte alig van bajom a szoftverekkel (kivéve a Flash-től fagyogató Safarit, ill. a néha rakoncátlankodó nyomtató-drivert), hatalmas a különbség a stabilitás terén a fent említett rendszerek között – az Ubuntu és a Macintosh javára, természetesen.

Azt hiszem, hogy egy Windowsról frissen áttérő átlagfelhasználó Macintosh alatt leginkább két Microsoft terméket hiányolhat: az egyik az MSN, a másik pedig az Office for Mac programcsomag.

Az MSN-nek létezik Mac-es változata, de mivel nekem az az első telepítés után egyből le is fagyott és később is stabilitási gondok voltak vele, ezért maradtam az Adiumnál, ami egy remek kis IM szoftver, ráadásul többféle protokollt és fiókot is képes kezelni egyszerre.

Az Office-nak is létezik Mac-es változata (a legújabb az Office for Mac 2011), amit tegnap este bátorkodtam is feltelepíteni, kipróbálás céljából. Használni különösebben nem szerettem volna – nekem tökéletesen megfelel az iWork – egyszerűen csak azért tettem fel, hogy lássam, mennyit fejlődött mióta utoljára láttam (a 2008-as változat iszonyatos lassú volt, így azt is szintén nagyon gyorsan elfelejtettem annak idején).

Az Office for Mac 2011 a telepítés után egyből átrendezte a Dockot, telepakolta a Word, Excel, PowerPoint, stb… indítóikonjaival (amire egyébként nem kérte senki), ezen felül pedig kérdés nélkül átvette az iCal-tól a default calendar application szerepét. Természetesen ennyivel nem érte be, úgy döntött, hogy nem is adja vissza és onnantól kezdve az iCal minden indításakor figyelmeztetett, hogy szeretném-e, ha mégis csak az iCal lenne az alapértelmezett. Szerettem volna, persze, de hiába jelöltem be, mert az Office nem így gondolta…

Szóval volt pár év nyugalmam, ami alatt már szinte sikerült teljesen elfelejteni, hogy milyen az, amikor okoskodik egy szoftver és rá akarja erőltetni a felhasználóra a dolgait. Merthogy az utóbbi években egyszerűen csak használtam a gépet, nem jöttek a felesleges buborékok, nem éreztem, hogy rendezkedne bármelyik program is a gépen – a mai napig. Úgy hogy az Office for Mac 2011 rövid pályafutása a gépemen ma reggel véget is ért. Töröltem és ezek után nem is akarok jónéhány évig Office-t látni újból, inkább maradok az iWork-nél.

Tudom, hogy a fent leírtak egy Windows-felhasználónak nem nagy dolgok, de azt is tudom, hogy csak azért nem, mert annyira hozzá vannak szokva az ilyenhez, hogy már észre sem veszik – és nem is nagyon van mihez viszonyítani…

Egyébként az összes pozitív benyomásom az Office for Mac 2011-el kapcsolatban: a korábbinál szebbek lettek a programok ikonjai, szebb kezelőfelületet kaptak és jóval gyorsabban is indulnak az egyes szoftverek. Ezek után viszont a többi újdonság és változtatás már nem érdekelt, egyszerűen töröltem a gépről az egészet.

Freemail hírlevél

2010. július 17. szombat

Freemail hírlevél

Amióta csak emlékszem rá, a Freemail hírlevele mindig így nézett ki, függetlenül attól, hogy Windows vagy Ubuntu volt a gépen, The Bat!-ot, Thunderbird-öt, vagy Outlook Express-t használtam. Természetesen Mac-en is olvashatatlan Mail és Thunderbird alatt egyaránt. Azt hozzátenném még, hogy egyik levelezőprogramban sem piszkáltam a default beállításokat.

Azt nem hinném, hogy ez csak nálam jelenik meg így az egész országban és azt sem, hogy ennyi felhasználó közül a több, mint tíz év alatt senki sem jelzett vissza nekik. Valamint az sem, hogy a fejlesztők sem vették észre. Akkor most hogy is van ez?

Áramszünet, áramingadozás

2010. június 22. kedd

APC szünetmentes tápegység

Az idei évben erre felé több áramkimaradás volt, mint az elmúlt öt évben összesen. Csak az elmúlt két hónapban volt olyan nap, hogy öt alkalommal ment el az áram egy másodpercnél kevesebb időre, de például tegnap is kétszer és ma is egyszer sikerült minden elektromos kütyüt alaphelyzetbe állítani a lakásban az áramkimaradásnak.

Eszembe jutott, hogy az előző munkahelyemen milyen jó szolgálatot is tesznek az APC cég szünetmentes tápegységei, melyek hét (azaz hét!) éve akkumulátor-csere nélkül is kifogástalanul működnek, a mai napig. Igaz, hogy az ember nehezen veszi rá magát, hogy megvásároljon egy ilyen – sokszor látszólag felesleges – eszközt, viszont utána évekig nem kell izgulni azon, hogy áramkimaradás/ingadozás következtében adatvesztés történik, váratlanul kikapcsol a gép, elmegy a net, vagy pl. tápegységet kell cserélni.

(more…)