Az előző bejegyzésben írtam pár mondatot az angliai utamról, melynek az egyik helyszíne a Regent Street-i Apple Store volt (nem, nem ezért utaztam ki, még mielőtt valaki ennyire sznobnak néz). 🙂

Ha már ott voltam és belefért az időmbe, akkor benéztem oda is, ill. az iPhone 5-öt is jól szemügyre vettem, mert kíváncsi voltam, hogy mit hoztak össze Cupertinóban.

A retina kijelző a szemnek nyilván nagyon kellemes, az új képarány sem zavaró, könnyen hozzá lehet szokni. Az anyaga és a készülék súlya viszont annál aggasztóbb: nagyon jó dolog, hogy fejlődik a technika és minden évben több grammot tudnak csökkenteni a készülék súlyán, viszont az iPhone 5 már annyira könnyű, hogy az az ember, aki nem ismeri, az kikapcsolt állapotban előbb gondolja róla, hogy egy búcsúban, légpuskával lőtt műanyag játéktelefont tart a kezében, mint hogy egy többszázezres készüléket. Ráadásul a fekete iPhone extrém kopásáról olvasott cikkek sem arról győznek meg, hogy egy prémium termékről van szó.

Nem volt semmi baj a korábbi készülékek súlyával, sem pedig a vastagságával, ha engem kérdeznének, én azt mondanám, hogy jobban jártak volna, ha a maradék helyet az akkumulátor tölti ki, hogy végre menjen már az a folyamatos üzemidő egy nap fölé, mert szerintem arra sokkal nagyobb szükség lenne.

Továbbá a színekkel kapcsolatban: nekem eddig mindig a fekete színű tetszett, az iPhone 5-nél viszont már nem ilyen egyértelmű a helyzet, a fehér is jól néz ki – bár ez nyilván teljesen szubjektív.