A patak, az áradás után

A házunk előtt az év nagy részében békésen csordogáló, látszólag tiszta vízű patakocska úgy tűnik, hogy az esőzések hatására nagyobb babérokra vágyott és tegnap estére könyörtelenül hömpölygő, megállíthatatlan szürkésbarna szörnyeteggé vált, ami elvisz mindent, ami az útjába kerül. Mondjuk innen nem vitt el semmit, inkább hozott egy rakás iszapot, ágakat, üvegeket, mindenféle szemetet és kacatot. Ezeket nekünk hozta, itt kidobta a partra és itt is hagyta, hogy csináljunk vele amit akarunk.

Akik nem ismerősek erre felé, azoknak a fenti kép nem mond semmit, de az talán igen, hogy az amúgy 60-80 cm széles patak az éjjel helyenként túllépte a 10 méteres szélességet is. Mostanra már sokat apadt, de nem valami szép látvány az, amit maga után hagyott. Persze ezt minden évben megcsinálja…

Itt szeretném megemlíteni azt a dolgot, ami megérne egy külön írást is egy “böszmeség” kategóriában: néhány “kedves” ember a patakba meg a patakpartra hordja a szemetet a kert végébe, mert hát miért ne. Igaz, hogy ingyen is elvinné a kukásautó minden hétfő reggel a ház elől, ráadásul csak a kapuig kellene cipelni azokat a dolgokat, amire már nincs szükség, de nem. Vannak emberek, akik direkt a bonyolultabb megoldást választják, kitalicskázzák a kert végébe a szemetet és kiöntik a patakpartra, mert így – bár jóval környezetszennyezőbb az egész – de legalább messzebbre kell cipekedni és ocsmányul is néz ki a kert vége addig, ameddig a legközelebbi áradás el nem viszi azt a sok vackot…

Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.