‘Személyes’ címkével ellátott bejegyzések

« Régebbi bejegyzések
Újabb bejegyzések »

A Mac OS X ereje

2011. augusztus 14. vasárnap

Több, mint 73 nappal, 6 órával és 31 perccel ezelőtt kapcsoltam be a Mac-et. Most viszont eljött az ideje az újraindításnak, mert már jó ideje ott figyeltek az újraindítást is igénylő frissítések a Software Update ablakban. Ha jól rémlik, akkor Debian alatt valamivel több, mint 250 nap volt az eddigi uptime rekord (parancssoros környezet, web- ill. FTP szerver), Windows alatt pedig valami 2 hét körüli időre emlékszem.

A Mac-et ha nem használom, akkor csak sleep módba teszem, ahogy talán a legtöbb Mac felhasználó. Nagyjából 2 másodperccel az Apple menü Sleep menüpontjára való kattintás után már alszik is és kb. ugyanennyi időre van szüksége, hogy az óránként néhány wattot fogyasztó alvó állapotból felébredjen és az összes ablakot a tartalmával együtt a sleep előtti állapotban lássam viszont. Ez főleg akkor hasznos, ha előre láthatólag valamiért hosszabb ideig nem vagyok gépközelben (ez nálam azt jelenti, hogy kb. 20-30 percnél tovább).

Többen kritizálták már a sleep módban történő árampazarlást, de azt sokan nem tudják, hogy ez a fogyasztás ilyenkor minimális (tényleg csak néhány watt). Ha valakinél otthon egy órára véletlenül bekapcsolva marad a TV, akkor az gyakorlatilag több áramot elhasználhat, mint naponta egy Mac alvó állapotban…

Ahhoz pedig, hogy ennyi legyen az uptime, nem kell más, mint vagy egy kis szerencse (hogy hónapokig ne legyen áramszünet), vagy pedig egy szünetmentes tápegység – ahogy erről korábban már írtam is. Mondjuk a Security Update-eket sem a legjobb kihagyni, ezek viszont sajnos ilyen újraindítást igénylő dolgok.

Egyébként még mindig a Leopardot nyúzom és nem hiszem, hogy mostanában válatni fogok Snow Leopardra (pedig a polcon pihen egy az XMS-ből vásárolt páldány), Lionra meg főleg nem. Hiába számít réginek, vagy elavultnak a Leopard, egyelőre a stabilabb működést sokkal többre értékelem, mint a technikai újításokat. Természetesen, ha lenne egy valamilyen második Mac is a házban, akkor biztosan kipróbálnám a Liont, de így inkább egyelőre nem kockáztatom meg.

Gyorsan utána számoltam, hogy ha netán ismét uptime rekordot szeretnék dönteni, akkor mostantól kezdve nagyjából október végéig kellene mennie kikapcsolás és újraindítás nélkül. Ha pedig a következő 17 napban nem kell újraindítani, akkor elmondhatom magamról, hogy idén nyáron összesen csak két alkalommal kapcsoltam be a gépet… :)

Címkék:, , , , , , , , ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

Foursquare

2011. július 2. szombat

Arról, hogy pontosan mi is az a Foursquare, a negyedik bekezdésben, egy rövidke bevezető után írok picit részletesebben.

Már egy ideje piszkált a dolog (Twitteren sokszor látom, hogy az általam követettek rendszeresen bejelentkeznek különböző helyekre), ezért néhány napja letöltöttem az alkalmazást és ma kipróbáltam működés közben is.

Sokkal jobb móka a check-in, ha mi csináljuk, mint ha csak másokét látjuk a Twitteren vagy a Facebookon. A lakóhelyem környezetében 12 új helyet vittem fel ma (ahol lehetett, ott hozzáadtam a pontos címet, kategorizáltam a helyet, ill. ahol szükségesnek láttam, ott a helyet jelző tűt manuálisan odébbtettema térképen). Holnap előre láthatólag pedig megint teszek pár kört kocsival és próbálok felvinni új helyeket. Mondjuk ennek az alkalmazásnak talán nem én vagyok a célközönsége, mert mostanában egyáltalán nem utazom sokat, viszont ennek ellenére nagyon rá lehet kattanni és úgy tűnik, hogy ez nekem sikerült is. :)

Mi is az a Foursquare és mire jó?

Az alábbi néhány mondatot több helyről szedtem össze és a saját meglátásom alapján módosítottam, ill. pontosítottam rajta (elég sokat), így most az általam megszokottaktól eltérően a forrásmegjelölés elmarad.

A Foursquare egy olyan, leginkább okostelefonokon futó, helymeghatározáson (GPS) alapuló mobil alkalmazás, mellyel a felhasználók virtuálisan bejelentkezhetnek üzletekbe, kávézókba, éttermekbe, vagy egyéb helyekre. A készülék a beépített GPS segítségével, cellainformációk, vagy WiFi alapú hálózat alapján meghatározza a térbeli helyzetünket és egy listát ajánl fel azokról a közelünkben található helyekről, melyeket már valaki korábban felvitt a rendszerbe. Ebből a listából kiválaszthatjuk a tartózkodásunknak megfelelő helyet, ennek hiányában pedig mi is hozzáadhatunk a Foursquare adatbázisához új helye(ke)t. Ezek után bejelentkezhetünk az adott helyre (check-in), megosztva ismerőseinkkel, barátainkkal helyzetünket.

Persze most sokan azt mondják, hogy ez egy butaság, miért kürtöljem szét a világnak, hogy épp merre járok. Erre a válaszok elég egyszerűek. Egyrészt nem kell rendszeresen használni az alkalmazást, másrészt ha épp úgy adódik, akkor egyszerűen tudjuk tudatni ismerőseinkkel, hogy merre járunk. Harmadrészt – ha vannak olyan ismerőseink, akik szintén regisztráltak – láthatjuk azt, hogy ők hova jelentkeznek/jelentkeztek be, ami bizonyos esetekben még hasznos is lehet. Negyedrészt pedig vannak helyek, ahol pl. az első bejelentkezésért cserébe mondjuk bizonyos kedvezményeket kaphatunk. A fentieken túl pedig, a fejlesztők picit játékosra vették a dolgot, így a bejelentkezések alkalmával – a helytől és azok számától függően – különböző pontokat és jelvényeket szerezhetünk, így akár versenyre is kelhetünk ismerőseinkkel, hogy ki szerez belőlük többet. Biztos vagyok benne, hogy idővel lesznek még egyéb olyan új dolgok is, amik ezzel a bejelentkezősdivel össze lesznek kötve.

Hogyan tudom használni?

Először is nem árt, ha van kéznél egy okostelefon. E bejegyzés írásakor a Foursquare iPhone, Android és BlackBerry készülékeken érhető el. Elvileg működik más telefonokról is, amin van böngésző, mobilnet, WiFi, de ezt nem próbáltam és nyilván nem is hozza azt az „élményt”, amit egy natív alkalmazás nyújt.

Ezután regisztráljuk magunkat a foursquare.com/signup oldalon (vagy az alkalmazáson belül), majd a beállítások után egyből bejelentkezhetünk bárhova (check-in).

A fenti szolgáltatást össze tudjuk kapcsolni a Twitter és a Facebook fiókjainkkal, így azok, akik nem használják, szintén tudomást szerezhetnek róla, hogy merre járunk. Azt azonban nem árt, ha a fejünkben tartjuk, hogy nem biztos, hogy másoknak is annyira tetszik, ha azzal van tele az üzenőfal és a timeline, hogy ötpercenként bejelentkezünk valahova.

Szóval csak módjával érdemes használni. :)

Címkék:, , , ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

Hiba a tranzakció feldolgozása közben

2011. június 11. szombat

Az egyik legnagyobb hazai banknál van bankszámlám, melyhez biztosítanak webes elérhetőséget, így itthonról is tudom intézni a pénzügyi dolgokat, ha épp úgy alakul.

Most arról nem írok, hogy a belépést is mennyire körülményesen csinálták meg, meg hogy az egész rendszer mennyire nehézkesen és lomhán működik, inkább csak a képen szereplő hibaüzenetre szeretnék fókuszálni.

Első látásra semmi extra, látszólag a buta felhasználó hibája miatt jött elő a hibaüzenet, mert nem tudja, hogy egyszerre csak egy levelet lehet megteninteni és ebből adódóan egyet lehet megtekintésre bejelölni is. Azonban aki picit figyelmesebben jár-kel a világban és megnézi a képet (eseteg feljesztői szemmel nézi), észreveheti azt, hogy miért is írtam meg ezt a bejegyzést.

Nézzük az elejéről. Ezen a felületen jelölőnégyzetekkel (checkbox) lehet kijelölni a megtekintésre felsorolt leveleket. Ebből az ember feltételezné, hogy többet is ki lehet jelölni, hiszen a checkbox egyik nagyon hasznos tulajdonsága pontosan ez. Legalábbis amikor programozást tanultam, akkor azt tanították, hogy ez erre való, és én bizony az elmúlt 10+ évben így is használtam. Az esetek 99%-ban így is működik mindenhol.

Ha több lehetőség közül csak egyet lehet választani, akkor rádiógombot szokás használni (radio button), hiszen ott biztosítva van, hogy az egy csoporton belül található gombok közül mindig csak egy lehet bejelölve. (Az megint más kérdés, hogy egy fejlesztő néhény perces plusz munkával meg tudja oldani azt is, hogy vagy csak egy jelölőnégyzet vagy akár több rádiógombot is ki tudjon jelölni a felhasználó, de alapjában véve mindegyiket arra célszerű használni, amire tervezték.)

Tehát ezen a webes felületen még kellett legalább még egy elágazást rakni a kódba, ami megvizsgálja, hogy hány jelölőnégyzet van kijelölve és ha ez a szám egynél nagyobb, akkor meg kell jeleníteni az adott hibaüzenetet is. Plusz munka a fejlesztőnek (csak pár perc, de akkor is), a objektumokat nem kimondottan rendeltetésszerűen használjuk és bosszantó azoknak, aki erről az egyedi megoldásról megfelejtkeznek és egyszerre kettő (vagy a nagyon bátrak három, esetleg mégtöbb) jelölőnégyzetet is bejelölnek.

Most erről a nevetségesen apró dologról azért írtam bejegyzést, mert egyrészt fordított esetben tőlem, mint fejlesztőtől nem fogadnának el ilyesmit (sokkal egyszerűbb dolgokba is belekötöttek már) és jönnének a kérdések, hogy akkor ez most miért ilyen és miért nem olyan, stb. Másrészt pedig egy banknál, ahol néhány évente rendszeresen kicserélik a márványlapokat, mert annyi a pénz, hogy az ablakon folyik ki, ott ezzel egyáltalán nem foglalkoznak és simán megengedhetnek maguknak ennél sokkal nagyobb dolgokat is.

Címkék:, , ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

Álmodozó

2011. május 14. szombat

Bizonyára szinte mindenki látta már az 1492 – A Paradicsom meghódítása című filmet (aki nem, az feltétlenül pótolja be). Nem szoktam filmekről írni, de ma kivételt teszek és mára ebből szeretnék felidézni egy jelenetet úgy, hogy nem indoklom meg a miértet.

Kolumbusz (Gérard Depardieu) az új világ felfedezése után még többször áthajózta az óceánt, azonban a dolgok igyekezete ellenére sem pont úgy történtek, ahogy azt szerette volna. Ráadásul nem is nézte mindenki jó szemmel a tevékenységét még Amerika felfedezése után sem. Így volt ezzel a következő filmrészletben szereplő Sanchez (Armand Assante) is.

Kolumbusz a királynőnél volt meghallgatáson, utána pedig megállította Sanchezt, innen indul a párbeszéd – (nem szó szerinti) fordítás a videó alatt:

Sanchez: Maga álmodozó.
Kolumbusz: Nézzen oda. Mit lát?
Sanchez: Tornyokat, palotákat, civilizációt és csúcsokat látok, melyek az égig érnek.
Kolumbusz: Ezeket mind olyan emberek építették, mint én. Akármeddig él Sanchez, egy különbség soha sem változik meg köztünk. Én elértem a célomat. Maga nem.

Persze ez a párbeszéd úgy jön át igazán, ha megnézzük a filmet az elejétől.

U.i.: bocs rossz minőségű videóért, az angol nyelvű verzióért és a fordításért, de nincs meg a magyar változat. Az angol szöveg, ill. a forgatókönyv szövege alapján pedig a fordítás ennyire futotta. :)

Címkék:,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

Ping-pong

2011. március 9. szerda

Az elmúlt hetekben voltam néhány alkalommal ping-pongozni és egyértelmű, hogy szükségem van rá, mégpedig több okból is: rám fér, jól megmozgat, kedvem is van hozzá, meg amúgy sem árt néha kimozdulni a gép mellől.

Két korosztályba tudnám besorolni azokat, akikkel játszom: az egyik a kb. 25 év alattiak, a másik pedig a 35 év felettiek. Érdekes, hogy mennyire máshogy játszanak: a fiatalabbak egy-két kivételtől eltekintve sokkal jobban pörögnek és kevesebbet taktikáznak. Az idősebbek viszont jóval visszafogottabban játszanak, közel sem ugrálnak annyit, viszont jobban helyezik és csavarják a labdát, jóval rutinosabbnak tűnnek. :)

Sajnos a ping-pong néha átmegy matematika órába, ezen kívül pedig egyeseknél egy 5-4-es állásnál szerzett pont után egyből 6-3 jön, de ez legyen a legnagyobb gond, mert nem a pontok miatt járunk. :)

Hogy meddig fogok járni, az több mindenen is múlik és sajnos egy héten csak két délután van rá lehetőségem, ráadásul a héten nem voltam ill. nem leszek, mert sikerült valahogy megfáznom és nem akarom oda vinni a bacilusokat a többieknek.

Címkék:, ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

Egri Merlot (2009)

2011. február 22. kedd

Egri Merlot (2009)

Ha már alkoholról írok, akkor megragadnám az alkalmat és megosztanék magamról pár dolgot ezzel kapcsolatban. Mégpedig azt, hogy az éves átlagos alkoholfogyasztásom hogyan is alakul.

Húsvét, karácsony, szilveszter: ünnepek alatt 1-1 palack minőségi vörösbor, szilveszterkor átlagosan 1 üveg pezsgő.

Szülinap (esetleg névnap): egy üveg Garrone Cherry (ennek az utóbbi időkben vagy az íze változott meg, vagy az én izlésem, de mostanában valahogy nem találom olyan jónak, mint korábban).

Ezen kívül még nyáron, ha nagyon nagy meleg van és éppen olyan a kedvem, akkor egy vagy két doboz sör (nem naponta, hanem egész nyáron).

A téli időszakokban nagyon ritkán még előfordul, hogy megiszok 1-1 csésze forralt bort (szigorúan fahéjjal és szegfűszeggel ízesítve :)), de nem is emlékszem már rá, hogy mikor ittam ilyent utoljára.

Tehát az éves alkoholfogyasztásom legrosszabb esetben is kb. 3 palack minőségi vörösbor, 1-3 csésze forralt bor, 1 üveg pezsgő, 1-2 üveg Cherry és legfeljebb 2 doboz sör. Illetve az elmúlt évben becsúszott egy kevés likőr is… Nagyjából minden évben ennyit és ezeket fogyasztom.

Ezt a fenti, hatalmas mennyiséget toldottam meg tegnap (és fogom ma is) egy-két pohár 2009-es, zamatos és édes Egri Merlottal, ami amúgy egy nagyon jó ízű vörösbor (a Wienhaus Kft. palackozza és a Lidl áruházakban kapható).

Címkék:, , ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

Ajtókitámasztó és levélnehezék

2011. február 19. szombat

Úgy tűnik, hogy a címben szereplő tárgyakká változtatja a régebbi számítógépeket a Windows XP-re feltelepített 3-as szervízcsomag (SP3). Gondolom, hogy a fenti megállapításon sok olvasóm már réges-régen túl van, én viszont az utóbbi években nem sok Windows-al ellátott gépet használtam, nem is nagyon telepítettem, így lemaradtam ezekről a dolgokról (szerencsére). Most persze lehetne mondani, hogy ne tíz éves szoftvereket emlegessek, meg különben is, ott a Vista vagy a Windows 7, de vannak esetek, amikor ez nem ilyen egyszerűen működik.

A hét második felében egy 5 számítógépből álló gépparkot telepítettem újra: 2 GHz-es gépek, 512 MB RAM, eredeti, Windows telepítőlemez (még valami első szériás, így minden frissítést utólag kell feltenni). A fenti konfiguráció 2003-ban még teljesen jónak számított, mára már viszont eléggé elavult. Egy ilyen gép – amennyiben csak az XP van fent és nincsenek rajta a szervízcsomagok – tűrhető sebességgel használható, nem kell hosszú perceket várni egy-egy szoftver indítására sem, így egyszerűbb feladatok elvégzésére (mondjuk egy irodai környezetbe) tökéletesen megfelel. Mivel nem nagyon van pénz az adott intézményben mostanában hardveres és/vagy szoftveres bővítésekre, így nem maradt más választás, mint a jó öreg XP feltelepítése, majd az elérhető frissítésekkel valamennyire kompenzálni a telepítőlemezen lévő szoftver kiadása óta eltelt hosszú-hosszú időt.

Tisztában vagyok vele, hogy milyen a régebbi kiadású operációs rendszerek támogatottsága (semmilyen, más platformokon sem), de számomra érthetetlen, hogy egy szervízcsomag telepítése ennyire lomhává tesz egy gépet. Mégpedig azért, mert az esetek többségében pont olyan gépeken kell ezeket a frissítéseket elvégezni, ahol valamiért (pl. technikai, vagy anyagi okok miatt) nem oldható meg az újabb operációs rendszerre történő frissítés. Tehát egy ilyen szervízcsomagnak egy rakás olyan dolgot kellene tartalmaznia, ami összességében nem hogy lassítja, hanem gyorsítja a gépet (az Apple-nek ez már korábban sikerült, de az utóbbi időben ők sem remekelnek ezen a téren). Persze azzal is tisztában vagyok, hogy a mai világban, amikor minden a pénz körül forog, nem fog egy rakás redmondi mérnök azzal foglalkozni, hogy egy operációs rendszer utolsó szervízcsomagjába mit tegyenek még bele, amivel le tudnak faragni a felhasznált CPU/RAM mennyiségéből…

A gépek újratelepítésére fordított idővel kapcsolatban pedig inkább nem írok semmit, de az biztos, hogy ennyi homokórát rég láttam, mint amit az elmúlt napokban… :)

Na mindegy, ennek a bejegyzésnek a tartalmán már régen túlhaladt az idő, az egész nem más, mint egy (valójában nem alaptalan) napi morgolódás a részemről, amit most megosztottam másokkal is.

Címkék:, , , , ,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

Egy éves a blog

2011. február 6. vasárnap

Napra pontosan egy évvel ezelőtt indítottam el a blogot. Azóta 90 bejegyzést sikerült publikálni és túl vagyok a 11 ezer látogatáson, ami indulásnak nem olyan rossz (persze lehetne sokkal jobb is). A látogatók 85%-a az országhatáron belülről, a külföldi látogatók zöme pedig Romániából és Szlovákiából érkezett. Több ezren olvasták eddig az Az Ubuntu 10.04 LTS telepítése és a Twitter regisztráció c. írásaimat (ez a kettő a legolvasottabb, ezeket pedig az Apple boltok c. bejegyzés követi). Írhatnék most további statisztikákat is, bár ezeket most inkább kihagynám, talán majd egyszer, egy másik bejegyzés keretében írnék róla részletesebben is.

Tettem annak idején egy – picit könnyelmű – kijelentést kedvenc könytárosunknak, Andinak, ugyanis azt mondtam tavaly februárban, hogy akkor folytatom a blogot egy év múlva, ha elérem a napi 100 látogatót. Namost ezt a dolgot több féle képpen is lehet nézni, merthogy túllépni már sikerült, viszont nem éri el minden nap a százat a számláló, így most lehetne vitatkozni, hogy folytassam, vagy ne folytassam. :) (Egyébként a statisztikából világosan kiderül, hogy ha nem trehánykodtam volna el sokszor a blogírást, akkor már rég meglenne a száz látogató naponta, még első éves átlagban is.)

Szóval, mivel ebben a pillanatban is 17 vázlat vár közzétételre a WordPress adminisztrációs felületén (te jó ég, most nézem csak, hogy hova gyűjtögetek ennyi vázlatot), és mivel van több olyan anyag is, amit szeretnék még közzétenni, ezért úgy döntöttem, hogy folytatom – annak ellenére, hogy rengeteg idő elmegy rá. Főleg olyan bejegyzések elkészítése tart sokáig, mint pl. a fent említett telepítésről szóló leírás (el sem hinné az ember, hogy mi munka van egy ilyennel, “kívülállóként” szemlélve sokkal egyszerűbbnek tűnik :)). A telepítés végigvitele, közben képernyőképek készítése, átmásolása, szerkesztése, majd feltöltése, csatolása, bejegyzésbe illesztése, a bejegyzés megírása, ellenőrzés, stb… Viszont az erre fordított munkát és időt viszonozza az, amikor a statisztikában látom az eredményét, ill. kapom a visszajelzéseket kommentként, szóban, e-mailben, vagy akár egy like formájában Facebookon.

A bloggal kapcsolatos későbbi teendők nincsenek letudva néhány bejegyzés írásával, mert rengeteg tennivaló van még. Többek között a blog a szerkezetét is szeretném nagymértékben átalakítani a közeljövőben, hogy jobban megfeleljen az elképzeléseimnek. Mindez csak idő, idő és még némi idő kérdése… Persze majd igyekszem nem elhanyagolni az oldalt, mint ahogy egyszer-kétszer sikerült néhány hétre az elmúlt egy évben, de ez sajnos sok mindenen múlik.

A blogolás tehát folytatódik, hamarosan újabb bejegyzésekkel jelentkezem. :)

Addig is bíztatnék mindenkit az RSS használatára (a blogom RSS feedje itt található), mert ezzel sokkal egyszerűbb és gyorsabb szinte minden tartalom időben való elérése és biztosak lehetünk abban is, hogy nem maradunk le semmiről.

Címkék:,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

Két és fél könyv

2011. január 4. kedd

Ha nem számolom bele a napi híreket, cikkeket, RSS feedeket, PDF-eket, szakmai anyagokat, egyéb dokumentációkat és weboldalakat, hanem csak a nyomtatott formában megjelenő, kézzel fogható könyveket nézem, akkor összesen ennyit olvastam 2010-ben. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez nagyon kevés.

Ha a fentieket is beleszámolom, akkor jóval több, mint ennek a tízszerese lehet egy évben, amit olvasok, bár ezeket a számokat ugye lehetetlen dolog pontosan megbecsülni.

Az elmúlt évben szakmai könyvek közül egyetlen egy új könyvet sem olvastam hagyományos könyv formájában, hanem kizárólag az internetre támaszkodtam és egy-két dolog kivételével meg is találtam mindent, amire szükségem volt. Amit nem találtam meg, az nem volt fontos annyira – tavaly. Idén már más lesz a helyzet.

Azt fogom csinálni, hogy a hétvégén elolvasom azt a fél könyvet, amit nem fejeztem be és utána keresek új olvasnivalókat. Mindjárt az elsők között egy – a blogomon, az egyik bejegyzés kommentjében ajánlott – könyv, amit így első ránézésre érdekesnek is találok: Horváth Beáta:  A hasadékvölgy peremén

A könyv ismertetőjének egy részlete:

A könyv egy magyar lány Kenyában töltött első hat évének a kalandjain és tapasztalatain keresztül mutatja be Kelet-Afrika mindennapi életét, a városi gondokat, a falusi életet, a különböző kultúrák és vallások legjellegzetesebb vonásait, az afrikai emberek gondolkodását, életvitelét, idegenekről alkotott véleményét, amint azokat mostohaapjának, néhai Dr. Füssi-Nagy Géza Afrika-tudósnak megírta.

Nem biztos, hogy ez lesz az idei első könyv, de ettől függetlenül igyekszem majd felhajtani valamelyik könyvtárban, vagy megrendelem online.

A fenti kis kitérővel sikerült jól elterelnem a szót arról, hogy milyen kevés papír alapú könyvet olvasok. Most viszont mégtovább terelem: ha van kedvetek, leírhatjátok, hogy Ti mennyit olvastok egy évben (ennél nyilván mindenki jóval többet).

Címkék:,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

Hello 2011!

2010. december 31. péntek

Ezzel a videóval szeretnék minden kedves ismerősömnek, blogolvasómnak, idetévedőnek nagyon boldog és eredményekben gazdag, 2011-es esztendőt kívánni.

Azért ezt a videót választottam, mert most ez illik a legjobban a hangulatomhoz. :)

Címkék:,
Beküldve a(z) Nincs kategorizálva kategóriába | 0 hozzászólás — Szólj Te hozzá elsőként!

« Régebbi bejegyzések
Újabb bejegyzések »