Gondoltam, hogy megosztok pár dolgot, ami a napokban eszembe jutott webes fejlesztések kapcsán. Ezek elsőre teljesen értelmetlennek tűnnek, azonban hosszú távon már egyáltalán nem azok, nagyban lehet velük növelni (vagy éppen csökkenteni) a felhasználói elégedettséget még akkor is, ha ezt elsőre nem is gondolnánk.

Felhasználók egyedi azonosítása: felhasználói névvel vagy email címmel?

Fejlesztőként már az első munkáim során el kellett gondolkodnom azon, hogy az éppen készülő rendszerbe milyen módon legyenek azonosítva a felhasználók. Az elején még volt egy időszak, amikor a felhasználói név volt az általam preferált egyedi azonosító (ettől persze az email cím sem egyezhetett meg két felhasználónál ugyanazon a rendszeren), de később a tapasztalatok alapján arra jutottam, hogy egyértelműen az email cím a legjobb egy-egy felhasználó azonosítására.

Méghozzá azért, mert:

• ugyanarra a felhasználói névre több felhasználó is igényt tarthat (pl. keresztnév)
• az email címek a felhasználói nevekkel szemben teljesen egyediek, így tökéletesen alkalmasak a felhasználók egyedi azonosítására
• a felhasználói nevünk sokkal könnyebben elfelejthetjük, mint az email címünket (főleg akkor, ha nem választottunk magunknak valami nagyon egyedi nicknevet, amit senki más nem használ)
• az email címünket könnyebben és gyorsabban megadjuk a regisztrációkor (egyrészt így is, úgy is meg kell adni, másrészt pedig nem kell sokat gondolkodni és próbálkozni a felhasználói nevünk megadásakor, ha az általunk előre elgondolt név már foglalt)

Ettől persze még nincs semmi baj a felhasználói névvel, de ha van egy avatar is mellette, akkor elég jól meg lehet különböztetni mondjuk két Csaba nevű felhasználót egy fórumban – gondoljunk itt a különböző oldalak alján mostanában elhelyezett Facebook kommentelési lehetőségre, ahol a legtöbben a saját, nevükkel szólnak hozzá a bejegyzésekhez.

A fentieket figyelembe véve nem is értem, hogy viszonylag nagyobb oldalakon miért erőltetik az egyedi felhasználói nevet annyira a mai napig…

Ill. a Facebook kapcsán még valami: a Facebook Connect is egy jó lehetőség az azonosításra de csak úgy, hogy ha bebiztosítjuk magunkat hosszú távra: ha esetleg törli magát a Facebookról a felhasználó, akkor még a mi rendszerünkbe az email címe segítségével be tudjon belépni (vagy kérni egy új jelszót).

Biztonsági kérdések

A másik, amit fejlesztőként és felhasználóként sem kívánok a hátam közepére sem, azok a különböző biztonsági kérdések, melyeket szintén a felhasználóra erőltetnek egyes oldalakon. Pl. az, hogy adjuk meg a nagyapánk foglalkozását, vagy a kedvenc írónk, költőnk, tanárunk és kutyánk nevét, rossz esetben pedig ezt az összeset együtt. Mert az embernek van, vagy volt több nagyapja is, lehet több kedvenc költője vagy írója, lehet több kedvenc tanára is és kutyából is lehet három. Vagy esetleg épp fordítva: nincs kedvence sem íróból, sem tanárból, de még csak kutyája sem volt soha és így tovább.

Sokkal célravezetőbb egy biztonságosabb jelszót kérni a felhasználótól, tehát ami legalább 8-10 karakter hosszú, amiben van kis- és nagybetű, szám, vagy esetleg valami írásjel, bár ez egyes esetekben és felhasználóknál problémákat jelenthet (pl. angol/magyar nyelvű billentyűzetkiosztásnál, kevesebb felhasználói ismerettel rendelkező felhasználóknál).

Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.